Kótaj

Hamarosan új ruhát ölt a kótaji iskola, hiszen a tetőtér-beépítésre nyert 121 millió forintos pályázati pénzből az egész épületet rendbe teszik, a tantermek számát növelik, megszüntethetik a szükségtantermeket. Ebben a munkában kiemelkedő szerep jut Kovalecz Gáborné igazgatónőnek, aki második ciklus óta a helybeliek bizalmából a helyi képviselő-testület tagja.

Kovalecz Gáborné, lánykori nevén Gombos Erzsébet, Vencsellőn született 1950. február 25-én. Édesanyja, Kozslay Margit, háztartásbeliként a hatgyermekes nagycsaládról gondoskodott. Édesapja, Gombos János, földműveléssel foglalkozott. A vencsellői gimnáziumban 1968-ban leérettségizett, majd sikerrel felvételizett a nyíregyházi tanítóképző főiskolára. Amikor 1971-ben átvette a diplomáját, kikerült tanítási gyakorlata helyszínére, Kótajba. Sajnos, a bejárást nem tudta megoldani Vencsellőről, s keresett egy albérletet Kótajban. A házaspár nemcsak albérletet adott, hanem befogadták a fiatal tanítónőt. Mígnem az éppen sorkatonai szolgálatát teljesítő fiuk hazalátogatott, s az ismeretségből barátság lett, amelyet az anyakönyvvezető előtt pecsételtek meg. A férj, Kovalecz Gábor, postai hivatalvezetőként dolgozott. Két gyermekük született: Gabriella fogorvos, Róbert jogot tanul Szegeden, levelező tagozaton, közben autóértékesítéssel keresi a kenyerét.

Az igazgatónő először napközis csoportvezetőként kezdte pedagógusi pályafutását, majd 1977-től csapatvezető. Menet közben diplomát szerzett a tanárképző főiskola kémia szakán. ’92-től igazgatóhelyettesként tevékenykedett 1995-ig, majd 1996-tól ő tölti be az igazgatói posztot. Megpróbálkozik azzal a nem kis feladattal, hogy bebizonyítsa a közismert mondás ellenkezőjét, mely szerint senki nem lehet próféta a saját hazájában, bár Kótajt immár 30 éve mondhatja saját hazájának… A kartársai szeretik, mint vezetőt becsülik igazságérzete, kompromisszumkészsége miatt.

– Úgy gondoltuk, hogy a pedagógiai és a szakmai programnak tartalmaznia kell a tehetséggondozást, valamint a gyengébb képességű gyermekek felzárkóztatását is – mondja Kovaleczné. Esélyegyenlőséget szeretnénk adni mindenkinek, hogy maximálisan kihozza magából azt a tudást, eredményt, amire csak képes.

Érdekesség, hogy pár éve már bevezették az úgynevezett sávoktatást magyarból és matematikából. Eszerint a hasonló képességű gyermekek egy csoportban tanulták a két említett tantárgyat. Számos előnye és legalább annyi hátránya is van a módszernek. Azért voltak kénytelenek abbahagyni a sávoktatást, mert nem győzték tanteremmel a kis létszámú csoportokat. Amint a tetőtér-beépítés befejeződik, várhatóan ismét napirendre kerül a képességek szerinti csoportbontás.

A kótaji iskolában, amely tagja a Rétközi Iskolaszövetségnek, nagy gondot fordítanak a tanulók művészeti nevelésére. Az ibrányi Árpád fejedelemről elnevezett iskola kihelyezett furulyaoktatása és kézműves szakköre helyben működik. A Vivaldi Alapfokú Zenei Iskola igazgatója, Hell László, és a kótaji iskola között igen jó kapcsolat alakult ki. Ezt támasztja alá, hogy az 525 tanuló közül 85-en iratkoztak be a magán zeneiskolába és tanulják a furulya, fuvola, zongora, szintetizátor vagy népzene elméletét és gyakorlatát. A zene mellett megkülönböztetett figyelmet fordítanak az egészséges életmódra. Az iskolában jelenleg 136 cigány gyermek tanul, s körükben az egészségkultúra szokásainak kialakítása, a rendszeres és helyes táplálkozás, tisztálkodás, testmozgás, életvezetés, pozitív célok és szemlélet kialakítása legalább annyira fontos, mint a tantárgyak oktatása. Természetesen az egészséges életmódra nevelés, a környezetvédelem fontosságának tudatosítása valamennyi tanuló számára alapvető követelmény. Most indították a karate-tanfolyamot dr. Valent Mihály főorvos irányításával.

A 8 tantermesre tervezett épület ma 11 tanteremnek, köztük 2 előadóteremnek ad helyet. Tornaterem, főzőkonyha, ebédlő egészíti ki a szolgáltatást és az oktató-nevelő munkát. A tetőtérben 8 tantermet alakítanak ki. A munkálatokat 2000 őszén kezdik és várhatóan egy év alatt fejezik be.

Kovaleczné Erzsikének mindig is fontos volt, hogy részt vegyen a szűkebb és tágabb környezet ügyeinek intézésében. Megszokta ezt, hisz nagycsaládban nevelkedett, amelyben mindenkinek megvolt a maga feladata. Úgy látja, hogy manapság sok gyermek nem hozza otthonról készségszinten a másokért vállalható felelősséget. Erzsike soha nem pályázott el a kótaji iskolából. 1994 óta a helyi képviselő-testületben meghatározó egyéniség. Akkor a pénzügyi bizottságba választották, a mostani ciklusban a szociális és étkezési bizottság tagja.

– Én úgy érzem, azzal foglalkozhatom főállásban, amit a hobbimnak tartok. Nagyon szeretek tanítani, szeretem a mosolygós gyerekeket, örülök, ha az iskola egyre fontosabb feladatokat is felvállalhat. A gyerekek és a kollégák boldogsága – az én boldogságom.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)