Kótaj

Hol van már az az idő, amikor a gyermekőrzés szerepe hárult az óvodára? Ma számítógépeznek, nyelvet tanulnak, számolnak, verseket tanulnak a 3–6 évesek. Balla Mihályné vezető óvónővel arról beszélgetünk Kótajban, hogy mit vár el a társadalom, a fenntartó önkormányzat és a szülők az óvodától? Igazi összehasonlítást tehet Balláné, hisz még ebbe az óvodába járt, amikor Béda Ferencné, Ancika néni irányította az 1954-ben létesített intézményt. Ma pedig Balláné Gizike szeretettel emlékezik az egykori elődre.

Kótajban született 1955-ben, Galambos Teréz háztartásbeli édesanya és Németh Károly mezőgazdasági munkás édesapa családjában. Testvérei közül Károly már meghalt, Gyula a vízügyi igazgatóságon dolgozik, Gizike a legfiatalabb. 1974-ben a nyíregyházi Vasvári-gimnáziumban érettségizett, azt követően az Agrobernél műszaki rajzolóként helyezkedett el. A szíve a kicsinyekhez húzta, és 1976 januárjától itt helyezkedett el képesítés nélkül. 1976 és ’78 közt megszerezte a felsőfokú óvónői képesítést a nyíregyházi tanárképzőn. A diploma átvétele és a családalapítás szinte egy időre esett. Feleségül ment Balla Mihályhoz, aki ma a kótaji Coop ABC vezetője. Házasságukból két fiú született, Zoltán 25 éves, elektronikai műszerész, és Mihály, 21 éves, a Debreceni Egyetemen programozó matematikusnak készül.

Gizikét 1999. október 11-én nevezték ki vezető óvónőnek. Azoknak a kartársainak lett a főnöke, akikkel sok éven át együtt dolgozott. Mint mondja, közösen igyekeztek megtalálni a napi kérdésekre a választ. Ugyanis sokkal összetettebb feladatok elé néztek, az utóbbi években az óvoda szép lassan, de biztosan átalakult gyermekmegőrzőből korszerű nevelési, oktatási intézménnyé.

Amikor 1985-ben lehetősége nyílt a szülőnek a lépcsőzetes iskolakezdésről dönteni, szinte minden gyermek majdnem hétéves korában kezdte el az iskolát. Az 1993-as oktatási törvény hozta a legnagyobb változást: az óvoda ugyanis dönthetett arról, hogy a hagyományos helyett a helyi nevelési programot valósítja meg. A kótajiak azért szavaztak az újdonságra, mert szerették volna, ha a megyeszékhely kertvárosában az új információk befogadására fogékony gyerekek nőjenek fel, ugyanakkor őrizzék a korábbi közösségi értékrend pozitív vonásait. Olyan tulajdonságoknak legyenek birtokában, mint a másik tisztelete, megbecsülése, az idősek, a rászorulók, a sérültek segítése, a munka, a teljesítmény megbecsülése és így tovább.

A helyi nevelési programban kiemelt figyelmet fordítanak a környezetvédelemre, a hagyományőrzésre és a mese- és dramatikus játékokra, az irodalmi nevelésre. A hagyományok ápolása terén a kézművességet, a népi táncot, a fonást, a csutkakészítést, a földműves munkát ismerik meg. A gyakorlatban sajátítják el a kukoricatörés, a befőzés manuális tennivalóit.

Nem könnyű óvónőnek lenne manapság. Gizike azt fejtegeti, hogy a gyerekek a dinoszauruszról, a komputervilágról és sok érdekességről kérdezik az óvónőket. Mert ha kinövi a teknős az akváriumot, mi a teendő? Szóval, készül az „órára” a „tanár”, mintha csak iskolában lennénk. Éppen ezért szinte felkészülnek a kirándulásra, jártak már Tokajban, Dombrádon, Kishután, Nagyecseden.

A vezető óvónő elmondja, bármilyen legyen is a társadalmi vagy a fenntartói igény, az óvodások legfőbb tevékenysége a játék. Ám a módszer és az eszközök változnak. Az óvoda és az iskola közti átmenet az óvónők és a pedagógusok állandó beszédtémája. Régebben az óvodában a beszoktatás két hétig tartott, ma pedig az a tapasztalat, hogy a szülők szívesen vesznek részt az óvodai programokban. Közösen készítenek játékot, ünnepelnek farsang idején, sütik a fánkot a jeles alkalmakra.

Az első osztályban már nincs iskola-előkészítés, hisz ezt a szerepkört az óvoda vette át. Érdekes jelenség, hogy az iskola fegyelmezett gyerekeket vár az óvodából, akik tudnak 45 percig egy helyben ülni, figyelni, a teljesítményre koncentrálni. Az óvoda viszont ezzel a túlzott elvárással szemben azt szeretné, ha a türelem és a szeretet lenne a vezérlő elv. Bármily hihetetlen, a gyerekek már az óvodában feszültek, ingerültek, s ezt mindenképpen le kell építeni, mielőtt még hozzászoknának a stresszhez.

Nyíregyházától pár kilométerre lényegesen más a gyerekek lehetősége színházba, moziba, bábszínházba eljutni. A szülők közül sokan azt kívánják, hogy az óvoda oldja meg a nyelvtanítást, az úszásoktatást, ám ezeknek ez igényeknek pénz, idő és szakember híján nem tud megfelelni az intézmény. Amikor még az is gondot okoz, hogy a cigánygyerekek egy része nem tud magyarul az iskolakezdés előtt.

Differenciált igényeknek kell megfelelni. Ennek jegyében rendeztek kétnapos szakmai konferenciát, melynek egyik témája a drogmegelőzés. Társintézményekkel együtt létrehozták a Rétközi Óvodaszövetséget, amely sokat jelent a munkájuk szervezésében. Könyveket adnak ki az óvónők szakmai tájékoztatására, pályázatokon nyert pénzekkel javítják a szakmai színvonalat. Balláné elégedett ember, még a helyi közösség is igényt tart idejére, ugyanis harmadik ciklusban önkormányzati képviselő.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)