Nyíregyháza

Gondolatban már akkor a huszonegyedik században jártak, amikor még az előző végén jártunk. A nyíregyházi Kincskereső Óvoda integrált intézmény és két tagóvodát jelent. Az Árpád utcai még a demográfiai hullám idején létesült, nagy gyermeklétszámot láttak el. Az egykori Guszevtelep Dália utcai óvodája pedig a másságot jeleníti meg. Így már nem meglepő, hogy az intézményben sok vendég megfordult, többek közt a közép-európai egyetemek rektorai, televíziós és CD-felvételre került sor e falak között, interneten ez elérhető. Pedig hihetetlen az ellentmondás aközött, hogy időnként a hátrányos helyzetű családokat, a szülőket is nevelni kell, nem elsősorban a 3–7 évesek szorulnak erre.

Péterné még tinédzserkorában megismerhette a kisdedóvás felemelő szépségét. Idényóvoda vezetésére kérték fel. A nagyecsedi gimnáziumban az emlékezetes 1970-es árvíz idején tett érettségi után a szarvasi óvónőképzőben szerzett felsőfokú képesítést.

Édesanyja lánynevén Kovács Erzsébet ma 85 éves, édesapja, Izsoó Ferenc műszaki vezetőként ment nyugdíjba. Testvére, Ferenc, sajnos már nem él. Férje, Péter László a munka- és a tűzvédelem területén dolgozik. Két fiuk van, László bölcsész, francia szakos és alkalmazott nyelvész, tanult japánul és angolul is. Zsolt jogász Budapesten.

Huszonkét éve kötődik Péterné Katika élete az egykori 15-ös, ma Kincskereső névre keresztelt óvodához. Az intézmény a Lépésről lépésre fejlesztő programot adaptálta. A döntést az előzte meg, hogy a Soros Alapítvány felkínálta a Dália utcai tagóvoda számára egy új óvodapedagógiai törekvés megismerésének, kipróbálásának lehetőségét. Annyira jól sikerült a kipróbálás, hogy az alapítvány felkérésére országos modellintézménnyé váltak. Az alternatíva két év elteltével minősített programként Lépésről lépésre néven vált ismertté. Két éve pedig a Lépésről lépésre Országos Szakmai Egyesület régióközpontjának feladatait látja el a tagóvoda. Az Árpád utcai óvoda nevelőtestülete, megismerve a program szellemiségét, tapasztalatot szerzett gyakorlati eredményeiről, úgy döntött, hogy ezt a programot választja a helyi pedagógiai program alapjául.

Nézegetjük a csoportszoba elrendezését, a bútorok elhelyezését. Feltűnik, hogy minden játék a gyerekek keze ügyében, és nem a polcon vár a sorára. Valamennyi foglalkoztató résznek jól elkülönített, látható funkciója van. A gyerekek szabadon dönthetnek, hová telepednek le, nincs kötelező tevékenység.

A rend, a játékok helye viszont meghatározott, kis kosarakban helyezik el a különböző játékokat a gyerekek. Mint azt Péter Lászlóné és Garajné Hajagos Andrea a Barangoló című kiadványban összefoglalja: az óvodai csoportszoba hét tevékenységközpontra tagolódik. Az egész nap felosztható játékra, tanulási folyamatra, munkára. Ez a csoportszobai környezet elősegíti a felfedezést, a tanulást, mivel állandó kihívást jelent a gyermek számára. A sokféle játékszituációban próbálhatják ki ötleteiket, felfedezhetik a tárgyakat, és ezeken a felfedezéseken keresztül válaszokat találhatnak elméleteikre.

Sajátossága a környezeti elrendezésnek, hogy az eszközök logikusan vannak csoportosítva, a zárt terek elmélyült tevékenységre késztetnek, a mozgástér korlátozásának eredményeként felesleges szaladgálással, ugrálással a gyerekek nem zavarják egymást.

A csendesebb és a zajosabb tevékenységeket elválasztják egymástól, a gyerekeket ez a szervezési forma önállóságra neveli, megosztja őket érdeklődésük alapján. Igazodik a kicsik fejlettségi szintjéhez. Az óvónő nem didaktikus módon irányít a középpontból, hanem megteremti a cselekedtetés lehetőségét, és mint egy diszpécser szervezi a háttérből a folyamatos tevékenységet.

Ennek az alternatív programnak a megvalósításához olyan ütőképes nevelőtestület kell, mint amilyen a Kincskereső Óvodában található. Amerikai trénerek és hajdúböszörményi szakemberek készítették fel a feladatokra az óvónőket.

Sajátos egységbe kovácsolja a program a Waldorf, a Freinet és a Montessori nevével fémjelzett óvodapedagógiai alapelveket és irányzatokat. Az elitnek is mondott, belvárosi óvoda és a hátrányos helyzetű, roma származású gyerekeket gondozó intézményben egyaránt megtalálhatók a kiemelkedő képességűek és a lemaradottak.

Mindannyiuknak a megfelelő lehetőséget kínálja a program, hogy a hátrány ne maradjon meg, a tehetségeket viszont gondozzák. A 205 gyerekkel tizenhét óvodapedagógus foglalkozik A Soros Alapítvány 10 millió forinttal támogatta a program bevezetését és az elért eredmények szinten tartásához és a továbbfejlesztéshez, a Phare-tól pedig 8 millió forintot kaptak sikeres pályázat útján a személyi, tárgyi fejlesztésre. A tv- és a CD-felvétel visszaigazolja Péter Lászlóné és a nevelőtestület eredményeit.

Az intézmény szervezeti keretein belül működik komoly költségvetési nagyságrenddel a Kincskereső Gondnokság, amely hat óvoda gazdálkodását intézi.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)