Nyíregyháza

Régen a gyerekek tudtak játszani, sok élményt szereztek. Ma az egykék bőven kapnak játékot a szülőktől, de az mind az övék. Jól elvannak egyedül, a tévé, a videó, a számítógép az elszigetelődés, a bezárkózás, a külvilágtól való elfordulás újabb eszköze. Ma nehéz a társasjátékba bevonni a kicsiket – ezzel a meglepő kijelentéssel fontos társadalmi helyzetre világít rá Novák Róbertné született Kárpátfalvi Gabriella, a nyíregyházi Kerekerdő Óvoda vezető óvónője. Szinte az egész életét itt töltötte, hisz idejárt óvodába, az óvónői szakközépiskolából gyakorlatra, s rögtön itt kezdett el dolgozni. Végigjárta a ranglétra fokait és 1999 óta vezeti az intézményt.

Nyíregyházán született 1962. június 7-én. Édesanyja Vaday Ilona számviteli csoportvezető volt, édesapja, Kárpátfalvi László, az egykori Nyírség-Spartacus gazdasági vezetőjeként, az építőipari ktsz elnökeként szerzett elismerést. Nyugdíjas éveit tölti, szívesen borászkodik. Testvére, Tibor, gépjármű technikus. Férje Novák Róbert az Aktuál-Bau Kft. műszaki előkészítője.

Házasságukból két kisfiú született, Bence 15 éves, a nyíregyházi kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola tanulója. Márton 12 éves, hatodik osztályos. A mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola adta az érettségit 1981-ben, majd Novákné a főiskola óvónői szakán szerzett diplomát. Közben visszajött a gyakorlat helyszínére és rögtön elkezdett dolgozni. Ma napig úgy látja, hogy az óvónői szakközépiskolában végzett fiatalok ügyesebbek, több módszertani tudás birtokába jutnak, mint a főiskolások. Még húsz év gyakorlat után is megmondja Novákné, hogy ki jött óvónői szakközépből és ki szerzett szakirányú végzettséget a főiskolán.

Érdekes összehasonlítani az eltelt negyedszázadot a mai évekkel. Novák Róbertné állítja, régen fegyelmezettebbek voltak a gyerekek, jobban tisztelték a szüleiket. Ma inkább barát a szülő, még azt is megbeszéli a gyerekkel, ami végképp nem a kicsire tartozna. A szülő ma pénzben többet ad, viszont időben sokkal kevesebbet foglalkozik a gyerekkel. A mai óvodások szótárában nem szerepel a „nincs” szó. Érdekes jelenségre utal a vezető óvónő: hét éven keresztül az Örökösföldről busszal hozták-vitték naponta a kicsiket. A lakótelepiek önállóbbak, ügyesebbek voltak, mint a kertvárosi társaik. Az pedig szinte hihetetlen, de az óvónők és a dajkák a tanúk rá, hogy a mai óvodások nem szeretnek sétálni, kocsival jönnek. Az óvodai sétából nem egyszer a dajka ölben hozza fel némelyiket. Nem szeretnek aludni, nincs kialakult napirendjük. Az önzésnek már néhány éves korban észrevehetők a jelei, ugyanis minden játékon összevesznek, nem igazán képesek tolerálni, mit jelent az, hogy a másé.

Éppen ezért a szakmai programban a mozgásfejlesztésnek szánnak kiemelt szerepet. A komplex prevenciós programra építették a helyi nevelési elveket. A stadion, az erdő, a főiskola karnyújtásnyira, ráadásul nincs eszközigény, s a kertvárosi életmód ellensúlyozására a mozgást és a játékot tudatosan állították a középpontba. Novákné a korábbi években az NB–I/B-ben kézilabdázott.

A külső világ tevékeny megismerésére törekednek. A vezető óvónő szerint sokkal értékesebb az a tudás, amelyet a tapasztalaton keresztül szerez meg a gyermek, mint az, amit fogalmi kategóriákban szeretnének beléjük sulykolni. Ne legyen majdnem iskola a nagycsoport, ne akarjanak mindig a következő intézményi szintnek megfelelni. 2002 szeptemberében Olaszországban tanulmányozták az óvodapedagógusok az ottani foglalkoztatást. Egyértelmű, hogy óvoda és iskola között igen nagy a különbség. A szakemberek azt szeretnék elérni, hogy a biológiai, élettani fejlődéshez igazodjanak az oktatási, nevelési intézményi formák és keretek.

Ennek fontosságáról mindenképpen meg kell győzni a szülőket. Ők ugyanis azt szorgalmazzák, hogy vezessenek be kötelező foglalkozásokat az óvodában. Attól félnek, hogy lemarad valamiről a csemetéjük, nehogy a szomszéd gyerek többet tudjon néhány éves korban. Ezért népszerűek a nyílt napok, amelyeken már a középső csoportosok is bemutatják, mit tudnak. Az óvodapedagógusoknak az a céljuk, hogy megértessék a szülőkkel, mit jelent a kicsiknek a játék. Az sem közömbös, hogy ők hogy tanulnak? Bármennyire is hihetetlen, a tanulás legáltalánosabb formája a 3–7 évesek között a játéktevékenység. Ha azzal állít haza a kicsi, hogy egész nap játszottunk, lehet, hogy a szülő neheztel a lelke mélyén. Vajon miért nem tanítanak meg neki egy sor fontos dolgot? Csakhogy a nyílt napok fényesen igazolják, hogy a játék közben szerzett tapasztalatok alapos tudás előkészítői. A későbbiekben erre lehet építkezni, amikor a fogalmi gondolkodást szeretné megértetni az óvónő: ez személyes, cselekvő tapasztalatszerzés nélkül egyáltalán nem megy.

A megyeszékhely legnagyobb óvodája a Kerekerdő a Sóstói és a Garibaldi utca sarkán. Ide 226-an, a Krúdy Gyula utcai tagóvodába 156-an járnak. A 14 csoporttal 29 óvodapedagógus foglalkozik.  A sportkedvelő vezető óvónő hétvégeken túrázni jár a családjával. Az  elsők közt végezte el a BME közoktatási vezetői kurzusát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)