Nyíregyháza

Mit nem adna érte Harcsa Zoltánné, a nyíregyházi Gyermekkert Óvoda vezetője, ha még birtokában lenne az a verseskötet, amelyet édesanyja, lánynevén Leveleki Julianna óvónő megjelentetett. Sajnos egy költözésnél eltűnt, de megmaradt a családban a pedagógus pálya iránti vonzalom. Édesapja, Székely József a tanácsi üdülő gondnoka volt. Az ő családjukban született Székely Valéria, 1948. március 21-én. Testvére, József erdőmérnöknek tanult, Csornán él. A férje, Harcsa Zoltán testnevelő tanárként vonult nyugdíjba, de a régi nyíregyháziak mint kiváló focistát ismerik. Házasságukból két gyermek született, Valéria történelem–orosz szakos tanár Nagykállóban tanít, az ő férje Végh Zoltán. Ikergyermekeik Anikó és Zoltán, ma (2002. október 1-jén) ötévesek. Zoltán fiuk programozó, saját betéti társaságot irányít.

A Zrínyi Ilona Gimnáziumban tett érettségire egy hétfői napon került sor, még azon a szombaton megtartották az esküvőt, és két napra rá hétfőn felvételizett a tanítóképzőbe Harcsáné. Helyhiány miatt később kezdhette meg tanulmányait, közben képesítés nélküli óvónőként helyezkedett el a nyíregyházi Városmajor úti óvodában, 1987-ig dolgozott ott. Megbízott vezetőnek hívták november 15-én a Tőke utcai óvodába, majd a következő évben a sikeres pályázat után kinevezték, azóta vezeti az intézményt. A sors érdekessége, hogy 1995-ben, egy integrálás után a Városmajor úti intézmény tagóvodaként került hozzájuk. Jelenleg még a rozsrétszőlői óvodát is Harcsáné irányítja. A Tőke utcaiba 122, a Városmajor útiba 150 és a rozsrétszőlőibe 35 gyerek jár. A közös nevelőtestületben 25 óvónő fejti ki elgondolásait a jelenre és a jövőre vonatkozóan.

A játék és a mozgás fontosságát emelték ki az integrált intézmény szakmai programjában. Mint Harcsáné elmondta: Porkolábné dr. Balogh Katalin pszichológus olyan csodálatos programot írt a 3–7 évesek napjainak optimális kihasználásáról, hogy ennek a programnak számos elemét átvehették a helyi nevelési elvek leírásánál.

Sajátos helyzetben van a Gyermekkert Óvoda, hisz úgy ítélnek hangsúlyos szerepet a mozgásnak, hogy se tornaszoba, se aula nem áll rendelkezésre. Így abból indulnak ki, ami van, tehát a csoportszobákban szereltek fel bordásfalat, és igény szerint állíthatnak fel hintát, mászókát az óvónők. A mozgásfejlesztő termékeket is e sajátosságokhoz igazodva szerzik be. Érkezéstől távozásig igyekeznek lekötni a gyerekek érdeklődését. A kicsik a mozgás, a szerepjáték, a képességfejlesztő elfoglaltság bármelyike mellett dönthetnek tetszés szerint. Ma már megszűnt az iskolának megfelelő fegyelem hangsúlyozása a Gyermekkertben. Az óvónő megfigyeli, hogy a gyermek milyen játékot vagy tevékenységet választ magának, és akkor az ahhoz igazodó feladatsort kínálja fel számára. Az a tapasztalat, hogy a gyerekek aktívabbak, kreatívabbak, ha a belső igényükből fakadó játékot tarthatják meg hosszabb időn keresztül.

Iskolaérett gyerekeket akar átadni az óvoda az alapfokú oktatás számára. Ez elsősorban azt jelenti, hogy képesek legyenek legalább 30 percig figyelni, fegyelmezetten viselkedni, közös célokért együttesen munkálkodni a társaikkal. E cél érdekében szinte az egyetlen kötelező foglalkozás az óvodában az ilyen 30 perces foglalkozás. Különlegesség az, hogy országosan elsőként náluk főztek a mindenféle ételallergiával küszködő gyerekeknek.

A társadalom elvárása a szülők igényein keresztül fogalmazódik meg. A mai szülők a számítástechnikától a nyelvtanulásig, az úszástól a külön tornáig sok mindent szeretnének intézményi keretek között megvalósulni. A reális lehetőség e pillanatban a tartásjavító gerinctornával összekombinált külön testnevelés, valamint az angol nyelv játékos oktatása. A nagycsoport befejezése után már érzékelhető ennek az eredménye. Szerettek idejárni, ezt bizonyítja a náluk először szervezett 20 éves óvodai találkozó.

Kajaaniban, egy finn testvéróvodában tanulmányozhatták az idegen nyelvi környezet hatását. Mint köztudomású, Finnországban mindenki beszél idegen nyelvet, általában a szomszéd svéd nép nyelvét. Néhány éves korban már úgy oktatják a gyerekeknek az idegen nyelvet, hogy saját anyanyelvén egyetlen szót sem hall az ottani óvodás.

Harcsáné kiemeli az intézményben uralkodó családias légkör felbecsülhetetlen jelentőségét. A nevelőtestület jó hangulatban, egymás egyéniségének és értékeinek tiszteletben tartásával végzik napi teendőiket. A vezető óvónő azt szeretné elérni, hogy reggelente vágyjanak idejönni a dolgozók. Kiemelte, hogy a kollégák egymás iránti szolidaritása abban is megmutatkozik: ha bármilyen halaszthatatlan tennivalója akad valamelyiküknek, mindig a segítségére siet a másik.

Szabadidejét a sütés-főzés tölti ki, a sóstói kertben megtalálják a pihenés, a kikapcsolódás nyugalmát. Ünnepnek számít a családban, ha az unokák hazamennek, és Valika mama finomságokat csempészhet a tányérjukra.

Harcsáné nyugodt, kiegyensúlyozott ember, és azon ritka vezetők egyike, akit szeretnek a munkatársai.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)