Nyíregyháza

Ha egy jó tündér teljesítené a kívánságát, Urbin Józsefné, a Kertvárosi Csicsergő Óvoda vezető óvónője szeretné együttlátni az összes gyereket, aki eddig a keze alatt vált iskolaéretté. Ugyanis harminc éve dolgozik a pályán, és már a második generáció tagjait neveli. Mindig is óvónőnek készült, és úgy érzi, ezzel a hivatással tudja kiteljesíteni önmagát.

Nyírpazonyban született 1954. július 5-én Szabó Irén eladó és Szedlák István tűzoltó gyermekeként. Testvére, István szintén a kereskedelmet választotta. Férje, Urbin József vizsgabiztos. Házasságukból három gyermek született: Tamás, biológia–testnevelés szakos tanár, úszóedző, szabadidejében gépjárművezetést oktat. Az ő felesége Borbély Szilvia, kislányuk, Dóra tizenegy hónapos. A középső gyermek Tibor, földrajz–testnevelés szakos tanár, lányuk Tünde pedig még általános iskolába jár.

Urbinné, született Szedlák Irén a Zrínyi-gimnáziumban érettségizett 1972-ben, majd elvégezte a tanárképző főiskola kétéves óvónői szakát. A Bencs-villában kezdett el dolgozni, majd átkerült a Dugonics utcai óvodába: 1987-től beosztott, majd 1995-től vezető óvónő. Ennyi idő alatt összehasonlíthatta, mit várt el a társadalom negyedszázaddal ezelőtt az óvodától, és mit vár el ma. Mint Urbinné mondja, igazán nagy különbség nincs, mert az emberi értékrend nem változik. Ugyanúgy középpontban áll a közösségi nevelés, a hátrányok kompenzálása, a gyermekek védelme. Régen a szülők nem támasztottak különösebb igényt az óvodával szemben, örültek, ha egyáltalán felvették a gyereket. Ugyanis a szülőt várta vissza a munkahely a gyermekgondozási szabadságról. A rendszerváltozás után sok szülő elvesztette korábbi állását, és nem kevesen kényszerből maradtak otthon a gyerekkel. Változott a társadalmi közgondolkodás is, az óvoda szolgáltató intézménnyé vált. Ma a szülők szeretnének beleszólni, belelátni az óvoda működésébe. Úszást, idegen nyelvet, népi táncot szeretnének a gyereknek plusz foglalkozásként. Nem ritka, hogy hat-nyolc óvodát is felkeres a szülő, mielőtt kiválasztaná az intézményt. A vezető óvónő arról beszél, hogy időnként célszerű visszafogni a szülőt, hogy ne sürgesse a szervezett tanulási formát ebben az életkorban. A kertvárosi Csicsergő Óvodában megtalálták a kontaktust a szülőkkel, sikeresen működnek a vegyes csoportok, és iskolaérett gyerekek hagyják el az óvodát. Az intézmény úgy felel meg a társadalmi, a fenntartói és a szülői igényeknek, hogy nem adtak lejjebb a pedagógiai elvekből. A fenntartó önkormányzat ugyanis azt várja el tőlük, hogy törvényesen, az adott költségkereten belül, és gond nélkül működjenek.

Ezer élmény ezer játék néven hozták létre alapítványukat 1996-ban. Tették ezt azzal a céllal, hogy kompenzálják a hátrányos helyzetet, és javítsák az óvodai nevelés személyi és tárgyi feltételeit. A tevékenységközpontú személyiségfejlesztést fogalmazták meg a szakmai nevelési programban. Ennek részeként fejlesztik a kommunikációt és a kooperációt. Hihetetlenül fontos témákról van szó, hiszen e képességek birtokában tud a gyerek együttműködni a közösséggel. Nagy gondot fordítanak az óvoda nyitottságára. Népszerű az oviparádé: ezeken a rendezvényeken a szülők, nagyszülők és a környékbeli nyugdíjasok is részt vesznek. Kiemelt figyelmet fordítanak az egészséges életmód és a környezetvédelem kérdéseire. Minden játéktevékenységgel tanulnak a gyerekek valami újdonságot a világról. Az étkezés, a séta, az udvari játék, a könyvnézegetés, az őszi termések válogatása, az állatpark megtekintése egyaránt lehetőséget teremt a játékos tanulásra.

A központi óvodában a száz helyen százhét kisgyereket látnak el, a Kassa utcai tagóvodába ötvenegy, a Mandabokoriba harminc, és a Felsősimaiba harminchárom gyerek jár. A nevelőtestületet tizenhét óvónő alkotja, ők foglalkoznak a nyolc csoporttal. Az alkalmazottak tizenöten vannak. Folyamatos napirend szerint szervezik a hétköznapokat, a gyerekek tetszésük szerint választhatnak játékot vagy tevékenységi formát. Az egész napból összesen harmincöt perc jut a tanulásra. Természetesen ne iskolai értelemben nézzük ezt a folyamatot, hiszen a játék minden formája és a közösségi élet valamennyi epizódja lehetőséget ad a lexikális és a tapasztalati ismeretszerzésre. Nagyon szeretik a gyerekek a népi táncot, a népi játékokat, évek óta rendszeresen járnak uszodába.

Beszélünk még a másság elfogadásáról, a fogyatékos gyerekek neveléséről. Míg korábban külön intézményekben oktatták, nevelték az értelmi, a látás, a hallás, a mozgás terén születési vagy szerzett hátránnyal küzdő gyerekeket, ma a szaktárca célja, hogy integráltan, az egészséges gyerekek közösségében sajátítsák el a szükséges képességeket az érintett kisgyerekek.

A pedagógus egyénisége döntő tényező a célokhoz vezető úton. Ebből következik, hogy a pedagógus felelőssége megkerülhetetlen, az ő személyiségén, értékrendjén keresztül ismerkednek meg a gyerekek a számukra a társadalmat jelentő óvoda világával.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)