Beregsurány

Immár tizenöt éve jó gazdaként, reálpolitikusként, mondhatni, gondos háziasszonyként vezeti Beregsurányt Oláh Dezsőné. A másfél évtized alatt szépen fejlődött a település, igaz, ez kollektív munka eredménye is. Az itteni emberek a szó igazi értelmében lokálpatrióták, vagyis szeretik falujukat és tesznek is érte: nemrég például egy hónap alatt hetvenen vettek részt térítésmentes társadalmi munkában.

Kell-e mondani, hogy van arculata, jellegzetessége Beregsuránynak. Egyik jellegzetesség, színfolt a 2,5 hektáros, rendben tartott ősrégi park. A park egyik szélét szinte érinti az országokat összekötő 41. sz. főút, s mindössze kőhajításnyira van ide a magyar–ukrán határ. Ha az ember a főúton gépkocsival hajt, keveset lát a községből. Mégsem lehet mondani, hogy eldugott községről van szó. Nagy itt a forgalom, főleg a ’90-es évek elejétől. A Szatmár-beregi Síkság peremén fekvő falut vonzó környezet öleli körül. Közel van a tarpai „hegy”, a mellette húzódó védett tölgyerdő, a gazdag vadállományával, s a közelben kanyarog az öreg Tisza. Jó időben ide kéklenek a beregszászi hegyek. A határ közelében még áll a gyümölcsös, az egykori Barátság-kert, amely az őszi szüreteken nem annyira a kifogásolható politika, inkább a népek közti barátság színtere volt.

Menjünk csak vissza mélyebbre a történelmi időkben. A község lelkes történetírója többek közt ezt jegyezte fel: „A kutatásaink során tudtuk meg, hogy községünkről 1280-tól vannak írásos feljegyzések. Ebben az időben Surányi János nevű földbirtokos volt a falu tulajdonosa. Községünkben 1945 előtt 3 földbirtokos uralkodott. Az említett földesurak közül az Urai nemzetség a honfoglalás kori családból való, amelynek II. András pallosjogot adott. Mátyás király 1462-ben erősítette meg nemességüket. Uray Mihály veje volt Báthory Istvánnak. Az Uray család legutolsó sarja 1945-ig uralkodott községünkben. Büszkék lehetünk arra, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc a mi vidékünkön vetett szikrát, és úgy terjedt az ország belseje felé. Esze Tamás kuruc brigadéros a szomszéd községből, Tarpáról indult. A szatmári béke idején községünket a Károlyiak uralták, és később került a birtok vissza a Bayak kezére. A történelmi írásokból az is kiderül, hogy Bay Mihály és András szoros kapcsolatban állt Rákóczi Ferenccel, a fejedelem megbízásából mint politikai követek jártak a határ menti török pasánál és a tatár kánnál.”

A megyénk önkormányzatait bemutató, 1998-ban készült kiadványban pedig ez olvasható: „A 16 négyzetkilométer kiterjedésű település a vásárosnaményi statisztikai kistérséghez tartozik. 1997-ben hét új lakással gyarapodott. 1998 elején 547-en lakták. A településen 10 üzletet és 7 vendéglátó-egységet üzemeltetnek. Három társas és 14 kisvállalkozás van a településen.”

Vázlatosan soroljuk, hogy mi történt itt az utóbbi évtizedben. 1990-ben megépült a ravatalozó. 1991-ben az általános iskola, ’92-ben új korszakot jelentett a gázberuházás megvalósítása. Az iskolához tornaterem épült. 1993-ban szolgáltatóházzal gyarapodott a település. Egy évvel később út-és járdaépítést könyvelhettek el és a falugondnoknak gépkocsit vásároltak. 1996-ban szállítótraktort és szippantókocsit vásárolt az önkormányzat. Még ebben az évben megvásárolták az egykori tsz gépműhelyét és nyitott színjét. A gépműhely helyén azóta diszkont áruház működik, a szín még üresen, hasznosítás előtt áll. Az önkormányzat megvásárolta a volt tsz két szolgálati lakását is, a lakásokat két pedagógus kapta meg szolgálati lakásnak. Aztán vettek egy nagyobb falugondnoki gépkocsit. Elkészült a belvízlevezető csatorna. Külön figyelmet érdemel, hogy a munkanélküliség kezelésére 1996-ban beindult a közmunkaprogram, a vásárosnaményi munkaügyi kirendeltség közreműködésével. A közmunkások helyreállítják a belvizes károkat, felújítják a középületeket, szociális feladatokat is ellátnak. Az egyik közhasznú munkás kifaragta a lélekharang tartópillérét, a házasságkötő terembe pedig címert, női és férfi alakot, valamint életfát faragott. Várható, hogy 2000-ben új központi konyhát, szennyvízcsatornát és korszerű telefonhálózatot kap a község. Feljegyezhető még, hogy a határőrséggel hagyományosan jó a kapcsolata a településnek. A Beregsurányi Nyugdíjas Klub testvéri kapcsolatot tart fenn három hazai és két kárpátaljai nyugdíjasklubbal. A táncosok, az énekesek öregbítik a falu jó hírét.

Oláh Dezsőné 1947-ben a szomszédos Márokpapiban született. Apja tsz-nyugdíjas volt, édesanyja 90 évesen most is él. A polgármester asszony Ilken és Csarodán adóügyi előadó volt, 1969 óta dolgozik az itteni igazgatásban. Mérlegképes könyvelő képesítése van. 1985-ben tanácselnöknek választották, a többi választásokon is bizalmat szavaztak neki. Naponta átjár ide, néha hétvégeken is.

A férjének is köszönheti közéleti sikerét, aki nyugodt családi hátteret biztosít. A fiuk jó tanuló a Fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumban. Oláh Dezsőné polgármester az ötfős önkormányzati testület közreműködésével mesterien intézi a beregsurányiak ügyes-bajos dolgait, sokat tesz boldogulásukért.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)