Zsoldos Ferenc

100 éves asztalos,

Gyüre

Zsoldos Ferencszszb 27 zsb.jpgA gyürei Református Egyház bejegyzése szerint is, és az első 1939-ben kiadott születési anya-könyvi kivonat szerint is 1911. október 14-én született hetedikként a nyolc fiút és egy lányt nevelő Zsoldos Bertalan és Balogh Erzsébet családjában. Édesapjának az volt a filozófiája – noha volt ötven hold föld –, minden fiúnak szakmát kell tanulnia. Ferenc asztalos lett Kisvárdán, a jó nevű Bínó asztalos mesternél tanult, és a tanonciskolában szerzett bizonyítványt. A szakma szeretete és az igényesség okán Budapesten műbútorasztalos-segédként is dolgozott, de a fővárost ért II. világháborús bombatámadás egy életre elriasztotta a nagyvárosi élettől. Ezt a világégést szerencsés körülmények között élte túl, pedig megjelent a második hadsereget toborzó bizottság előtt. A Don-kanyar kimaradt az életéből, 1946-ban a Tiszaviden élő Csiszár Gizellával kötött házasságot, ott is éltek, sőt Barnabás nevű gyermekük – 1947-ben – is ott született. Édesapjának több háza és építésre alkalmas telke volt, így az ötvenes évek elején Gyürében házépítésbe kezdtek. Második gyermekük Valéria – 1951-ben – már itt látta meg a napvilágot. Az építkezést 1953-ban úgy fejezték be, hogy beköltözhető volt a 10×10-es lakás.

A szorgalmas házaspár – Gizella asszony a környék jó nevű varrónője volt – a megkeresett pénzt és minden erejét a házépítésre fordította. Ma is büszkén mutatja – teljesen jogosan – a verandát, amelynek üvegezett falát ő készítette a ház összes asztalos munkájával együtt. Az 1956-os eseményekről külön meg kell emlékezni, hiszen az ő házában volt úgynevezett világvevő rádió – még ma is megvan –, amelyet kitett az ablakba, és úgy hallgatták a híreket az emberek. Ő begipszelt lábbal ágyhoz kötötten tépelődött, vágjon-e neki a nagyvilágnak, vagy sem. Maradtak. Úgy gondolta, szakmájukból és a közben vásárolt földekből jól eltarthatja családját, sőt még a taníttatás sem lesz gond. A termelőszövetkezetek megalakítása áthúzta számítását, ezért az állami építőiparban helyezkedett el. Egy évtizeden át Debrecenben dolgozott, a cívisvárosban mint épületasztalos.

A megváltozott körülmények ellenére a családi élet stabil volt, a gyermekek jól tanultak, mind a ketten Kisvárdán szereztek érettségi bizonyítványt. Barnabás etnográfus, rádiós újságíró lett, Valéria középiskolai tanár. Mindketten Mátészalkán élnek. Az akkori jogszabályok szerint a hetvenes évek elején lett nyugdíjképes a már több mint 100 éves Zsoldos Ferenc, aki ettől kezdve újra a műhelyében, a kertben – közel száz különböző gyümölcsfa volt a portáján – és a szőlőben szorgoskodott. A munka adott értelmet életének. Minden napnak meg volt a feladata, és ez még ma is így van százévesen is.

A politikától távol tartotta magát, soha sem szimpatizált a szocializmus gondolatával, ezért közéleti szereplést sem vállalt. Fórumokon a falu érdekében határozottan szólt, és nem mindig a hivatalos verdikt szerint. A családcentrikus, szorgalmas Zsoldos házaspár idősebb korban boldog volt, ha tavasszal a virágba borult almafák között sétálhattak. Ezt akár naponta többször is megtették. Gyönyörködtek az alma pirulásában, és boldogok voltak, ha bemutató áruként portájáról szállították el az almát az akkori Szovjetunióba. Az őszi almaszedéseknek a hangulatát vissza sem lehet adni. A szüret külön szertartás szerint zajlott, mert erre meghívta a tiszavidi rokonokat is. Hiába volt ott is lugas a ház körül, azt ő nem tartotta szüretnek. A gyürei „homokhegyi” főszüretre már kiforrt az előszüret bora, lehetett koccintani, volt eredménye és értelme az egész évi fáradozásnak. Boldog volt, ha dolgozhatott. Ez az éltető ereje még ma is.

Ünnep volt számukra, ha a gyermekek családjukkal hazamentek, vagy ott nyaraltak. Első fiúunokáját már tízévesen kaszálni tanította. Teljesen új élet kezdődött életében, amikor feleségét 1995-ben elveszítette. Megmaradt öreg kori magányában, és boldog, ha gyermekei hetente többször is meglátogatják. A gyalupadhoz sem lett hűtlen, naponta gyalul, fúr, farag. Sokan, sokszor megkérdezték már tőle, mi a hosszú élet titka. Fiatalabb korában pajzán választ is adott. Ami igaz, reggelenként megivott 2 cl pálinkát, majd utána egy pohár paradicsomlevet. Elvégezte a ház körüli teendőket, megreggelizett és kávézott. Ma már ez sincs így teljesen, mert elmaradt a pálinka. Ettől függetlenül jól érzi magát, noha sokszor mondja, nincs jól, mert időnként – 100 évesen – meg-megszédül.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tél

Bíró Ernő alkotása 18×12 cm. akvarell, papír. 2015. Mikor beszélgessünk a  télről,  ha nem  decemberben?   Jó  kérdés,  és  talán a válasz  sem olyan  nehéz,  hiszen itt  van előttünk  ... Tartalom megtekintése

Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. ... Tartalom megtekintése

Csicsó és nyullángás

Az Ecceri fiú sógorának esete az anyóssal Setét éjszaka van. Vidéken begubózik mindenki, falvak során lehet keresztülmenni ilyenkor úgy, hogy teremtett lélekkel nem találkozik az átutazó. Teremtetlen lélekkel sem. Sötét... Tartalom megtekintése

Áldott a te földednek termése

Őszi látogatás a csíksomlyói kegytemplomban Meglepő csendélet fogadott szeptember végén. A Szent Antal mellékoltár előtt szemnek tetsző kompozícióban elrendezett zöldségek, gyümölcsök, virágok. Persze, lehet, hogy csak számomra tűnt meglepőnek a... Tartalom megtekintése