Dr. Tóth Csaba

Jegyző,

Gyüre

Sohasem jártam még Gyürében. Baktalórántházáról indulva a 41-es mentén a fák már felöltötték rőt vörös ruhájukat, melyet majd az első fuvallatra kacéran dobálni kezdenek magukról. Vásárosnaménytól a Tiszával szinte párhuzamosan fut az út, amely a történelmük során hol összefonódó, hol szétváló kis falvakon, Kisvarsányon, Nagyvarsányon át Gyürébe vezet. Talán a táj szépsége okozta elmélázásom sodort odáig, hogy rögtön a köszönés után túl közel kerültem dr. Tóth Csaba jegyzőhöz, aki ollóval vágott ki abból a kínos szituációból, ami a nyakláncom, sálam és kabátom összeakadásából származott. A hangulat oldására ennél többet már nem kellett tennem. Amerikai filmekben ismerkednek így…

S ha már film, nos, a filmvászon nem dobná le magáról: magas (197 centi!), jóképű, enyhe délutáni borostával. Nem harsány szappanoperasztár, hanem a régi, fekete-fehér magyar filmek, csöndes nyugalmat árasztó hőse. Anyai nagyapja, a hívő baptista kisparaszt Faragó József útját követi, aki kuláklistára került egy cséplőgép birtoklása miatt. Gyermekei nem tanulhattak tovább, így Csaba az első értelmiségi a családban. De nem erre a legbüszkébb, hanem arra, hogy megörökölte a föld szeretetét. Húga a Műegyetemen tanul, bátyja informatikus.

Az apai nagyszülők, így apja is, iparos emberek voltak, büszke templomtornyok bátor ácsmesterei. Míg édesapja újabb és újabb helyeken kereste a boldogulás lehetőségét – volt KEMÉV-művezető, SZAVICSAV-telepvezető, MÁV-dolgozó –, addig édesanyja úgy járt, mint az egyszeri munkácsi zsidó, aki egyszer sem tette ki lábát szülővárosából, mégis folyton más állam polgára lett. Egyetlen helyen dolgozott, Vásárosnaményban, de az üzemnek mindig más lett a neve és a tulajdonosa is. Írógépgyár, Medicor… Míg gyesen volt, fel is számolták a céget.

Tóth Csaba jegyzői székéig is kanyargós út, sőt vasút vezetett. Záhonyban a közlekedési szakközépiskolában érettségizett 1994-ben. Egy ideig foglalkozott a miskolci egyetem gondolatával, de a föld szeretete nem engedte elmenni. Kárpótlási jeggyel „birtokot” szerzett magának, mert megcsapta a traktorfüst illata, elkötelezett lett. Hogy a szaktudása is meglegyen hozzá, 1997-ben Kecskeméten elkezdte levelezőn a kertészeti főiskolát, de elavultnak találta, nem volt összhangban napi tapasztalataival. Ott is hagyta. Mindeközben négy műszakban dolgozott, Záhony térségében volt forgalmi szolgálattevő. 1999-ben újra nekiveselkedett a történelem tanulásának, elsőre sikerült is a felvételije. 2004-ben végzett. Az olcsvaapáti polgármester hívására abban a kis Szamos-parti községben kezdte jegyzői pályafutását 2004. január 1-jén. Furcsa az élet, decemberben még vonatjegyet árult…

Olcsvaapáti jó iskola volt. Az árvízkor lezárt körtöltés, a korlátozott közlekedési lehetőségek miatt az emberek hozzászocializálódtak a nehéz körülményekhez. 2007-ig dolgozott ott, közben Tarpán huzamosabb ideig helyettesített. Az Aranyosapáti–Gyüre Körjegyzőségi Hivatala következett, majd 2009-ben különvált Gyüre. Zsoldos Tibor polgármester úrral vállvetve gyürkőztek neki a feladatoknak.

Az elmúlt négy évben akadálymentesítették a közintézményeket. Most zajlott le a közbeszerzése egy 160 milliós külterületi belvízrendezési projektnek. Folyik az óvodabővítés pályázatának az előkészítése, hál’ Istennek kinőtték a két csoportszobát, most épül a harmadik, no meg a tornaszoba. Meglepően sokat tud az Evangéliumi Testvérközösségről, mivel ők működtetik az iskolát és az óvodát. Nagyon bízik az autópálya-építésben, talán térségi szinten fellendülést, munkahelyeket hoz majd. De nincsenek illúziói: ha a fiatalok elmennek innen, márpedig külön könyvet érne, milyen sokan elmentek már, nem tudnak működni a nagy munkaerő-igényű vállalkozások.

Mint mindenki, Tóth Csaba is szeretne nyomot hagyni maga után. Talán ilyen lesz a jövőre induló 260 milliós kerékpárút-beruházás. Mikrotérségi összefogással Nagyvarsányon át érik el majd Gyürét. Teljesen megváltoztatják ezzel a főutca arculatát, egy szimbolikus dolog lesz, amiről megemlegetheti őket az utókor.

Hiába kapacitálom, nem beszél a magánéletéről. Végül nagy nehezen kiböki, hogy sokáig bélyeget gyűjtött, Joó Károly nyugalmazott gimnáziumigazgató úr szakkörébe járt. A 2. világháború előtti, főként az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság korabeli anyag érdekelte, a felülbélyegzések miatt.

Magassága miatt elkerülhetetlen lett volna a kosarazás, de inkább kerékpározni, túrázni, utazni szeret. A világ iránt érdeklődő embernek tartja magát. Legutóbb Thaiföldön és Kambodzsában járt, megnézte Angkor romvárosát. Nem beszél ugyan erről, de ahogy ujjával végigsercegteti tovább burjánzó borostáját, szemében ott látom a „haverokbuliszamba” érzést – ám ezt viharos ismerkedési magánszámom ellenére sem köti az orromra.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Írta:
M. Szlávik Tünde

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Zsoldos Ferenc

Zsoldos Tibor

Balázs Mihály

Herczeg László

Zsoldos Ferenc

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!