Tiszakerecseny

Közszemlére kitették Tiszakerecseny címertervét. Búzakalász, tölgyfalevél, kerecsen sólyom szimbolizálja a települést a címertervben. Természetesen a Tisza is megtalálható a tervezetben. Az a folyó, amely eleitől fogva meghatározó volt az itteniek életében. Egy dátum is olvasható a leendő címerben: 1343. Ebből az időből valók a településről szóló első feljegyzések. Ősrégi beregi faluról van tehát szó, amelynek nemcsak múltja, jelene és jövője is van. Tiszakerecseny első számú vezetője az ezredforduló körüli években Pécsi László polgármester. Tősgyökeres kerecsenyi, családfája itt gyökerezik.

Vele beszélgettünk múltról, jelenről és a várható jövendőről. Először a címertervben lévő szimbólumokat magyarázta. A kerecsen sólyom az elnevezésre utal. A búza a mezőgazdaságot, az életet jelentette, és jelenti ma is. A tölgyfalevél és a makk azért kerülhetett ide, mert az ősidőkben erdők, tölgyesek borították a vidéket. Néhány terebélyes tölgy ma is található a legelőkön. A Tisza pedig aligha igényel magyarázatot.

Az Irány a Bereg! című kiadványban Tiszakerecsenyről többek közt ez olvasható: „1849-ben a templomtól már csak kilenc ölnyire folyt a folyó. Az 1860-as években a gát megépítése után a falu elhatározta, hogy a töltésen túlra költözik… A református templomhoz torony is épült 1946-ban. Nehéz időszak volt, de az összefogás eredményéül, ahogyan mondták, lekvárból, paszulyból mégis felépült a torony. Tiszakerecseny történetének kutatója Vincze Sándor, aki sokat tud mesélni a falu múltjáról.”

A 2001. év tavaszi árvízének krónikáját a következőképpen mondta el a polgármester. A betegeket és a gyerekeket Nyírgyulajba menekítették. Négyszáz kerecsenyi ember védekezett a víztömeg ellen homokzsákokkal. Ennek is köszönhető, hogy a falut, valamint Mátyust és Lónyát nem érte nagy baj. Kár, hogy a hatalmas járművek közlekedése miatt Tiszakerecsenyben az út megrongálódott, több ház fala megrepedezett. A dunántúli emberek az árvízi híradásokból és a térképről megismerhették Kerecsenyt. Megismerték, és segítő kezüket nyújtották. A Győr-Sopron megyei Kóny község polgármestere az árvíz elején ide telefonált, hogy miben segíthetnének. Az volt a válasz, hogy szivattyúk kellenének. Küldtek is tíz szivattyút és némi készpénzt. A kónyiak küldöttsége júniusban járt itt, a kerecsenyiek ősszel viszonozzák a látogatást. Tánccsoport van mindkét faluban, jövőre tánctábort szerveznek. Komárom-Esztergom megyéből jöttek ide a pv-tisztek. A megyében lévő Annavölgye falu a beregi település polgármesterét, tanárait és diákjait júliusban vendégül látta. Az annavölgyiek ősszel jönnek ide.

Ezen a nyáron és őszön 80 közhasznú munkás dolgozik a településen. Jó, hogy így van, mert sok munkalehetőség nincs. Két nagyobb mezőgazdasági vállalkozó és egy pesti cég itteni varrodája tud munkát adni, ahol 18 helyi lány, illetve asszony készít gyermekruhákat. Olyan jó minőségben, hogy a ruhákból amerikaiak és spanyolok is vásárolnak. Néhány embernek az is munkát ad, hogy másfél hektár önkormányzati földön évek óta burgonyát termelnek. A templom és a pap mindig is meghatározó volt a falu életében. Így érthető büszkeséggel magyarázta a polgármester, hogy tizenötmillió forintos költséggel felújítják a református templomot. Az összeg központi támogatásból, önkormányzati saját erőből és az itteni hívek adományaiból tevődik össze. Három épület, a fogorvosi rendelő, a művelődési ház és az idősek napközi otthonának tetőszerkezetét fel kell újítani, most erre adnak be pályázatot. Közeli terv, hogy az Alkotmány utcán járdát építenek. Van egy vállalkozó, aki belátható időn belül megteremti itt a turizmus feltételeit, turistacsalogató épületet hoz létre.

Sok és jó minőségű szilva terem a faluban, egy kis dió meg alma is. Ezért az önkormányzat gyümölcsfeldolgozó üzemet szeretne létrehozni. Ezzel kapcsolatban nemsokára piackutatásokba kezdenek. Ősszel nyárfaerdőt akar telepíteni az önkormányzat. Az erdőnek évtizedek múlva lesz anyagi haszna. Szellemi és kulturális haszonként könyvelhető el, hogy Tiszakerecsenyben működik a budakalászi gimnázium kihelyezett tagozata, felnőtteknek.

Pécsi László a társadalmi munkából is kiveszi részét. Tizenkilenc település illetékesei a Beregi Területfejlesztési Önkormányzati Társulás alelnökévé választották. A Magyar Vöröskereszt megyei és vásárosnaményi vezetőségének is tagja.

A polgármester Csepelen, majd Kisvárdán tanulta a géplakatos szakmát. A Ganz Mávag-ban és a Magyar Acél tiszaszalkai gyárában dolgozott mint szerszámkészítő. 1973 után szakoktató volt. A Miskolci Műszaki Egyetemen műszaki oktató tanár diplomát szerzett. Szakoktatóként majdnem ezer fiatalt segített szakmunkás-bizonyítványhoz. A rendszerváltás előtt elöljárója volt a falunak. 1990-ben nem főállású polgármesternek választották, 1994-től főállású polgármester.

A felesége a helyi óvodában dolgozik. A lánya pedagógus, most a második diplomájának megszerzésére készül, Államigazgatási Főiskolára jár. Pécsi László a gondok ellenére boldog ember lehet.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)