Asztalos János

Tanár, újságíró, forradalmár,

Nyírmada

Az emberben lévő jobbá, nemesebbé válás vágya természetes, pozitív emberi tulajdonság. A Mátészalkán 1927. január 22-én született Asztalos János példa arra, hogy aki innen indul, annak mindig szenvednie és küzdenie kell életében. Ő a cselédsorból próbált kitörni, és első generációs értelmiségi lévén keményen kellett harcolnia mindenért. Gyermekként már pöröl az élettel, amiért oly szegénységben kell élniük szüleivel, testvéreivel együtt, amely szinte már fáj. Nagyon erősnek, kitartónak és akaratosnak kellett lennie ahhoz, hogy véghezvigye vágyát: mindenáron tanító legyen belőle! Szüleit, Asztalos Istvánt és Tóth Annát is már a szegénységből való menekülés kergette egymás karjaiba, hogy aztán együtt gürcöljenek tovább hét gyermekükkel – akikből középsőnek János született. Bár voltak, akik igen korán kihaltak a bölcsőből. Kicsi koruktól kezdve az önkíméletet nem ismerő munka, a robot parancsolta őket engedelmességre a betevő falat megszerzése, az életben maradás érdekében. A szegényparaszti világ munkáját és kiszolgáltatottságát Asztalos János részletesen taglalja a „Karók közt” című életregényében. Az elemi népiskolát Mátészalkán végezte, ahol tanítói akkoriban a testi fenyítést sem vetették meg a hatékony nevelés érdekében. De voltak példaképek, akikre majd felnőttként hasonlítani akart. A „Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leányiskola” négy osztályát szintén Mátészalkán járta. A máramarosi munka után – ahol egy kis pénzt igyekezett összekuporgatni tanulmányaira – Debrecenbe, a Kollégium Tanítóképzőjébe iratkozott. Örömteli, egyben kegyetlen büntetés volt számára ez az időszak, a jó és a rossz együttes jelenléte. Benne mély nyomokat hagyott a suhancként megélt és a fizikai értelemben is elszenvedett II. világháború, Debrecen bombázása. Leventeként őt is összeszedik, nyugat felé viszik, a Felvidékre sodródik, 17 évesen szovjet fogságba kerül, majd Romániába viszik. Kijutott neki a szép, a jó, a hazug, a megalkuvó élet minden konfliktusából. A Horthy-világ szegényparaszti életútját járva, a világháború vége után folytatta a tanítóképzőt. Itt politizált, ami miatt „szakadékba” került. ’47 szeptemberében a Nyíregyházi Állami Tanítóképzőben kezdi az ötödévet, ahol ’48 júniusában népiskolai tanítói oklevelet szerez. Írásai jó ajánlólevelek, Cégénydányádra, a Nagytanyára kerül. A Tatabányai József Attila Megyei Bázisiskola pedagógusa ’49 szeptemberétől. ’51 nyara ismét váltást hozott. Visszautasítva a minisztériumi kinevezést az egri Pedagógiai Főiskolára, úgy döntött, újságíró lesz. Életének sok „hajtűkanyarja” váltásokra és megalkuvásokra kényszerítette, majd a vargabetű végén ismét a tanításba temetkezett. 1956. október 26-án találkozott a forradalommal. Életéből mindörökre kitörölné nem csak a kistarcsai, hanem a börtönben töltött időszakot is.

’59. április 4-én szabadult, amnesztiával. A meghurcoltatás, bíróság, börtön után kétségek közt, kilátástalan jövővel visszakerült a Nyírségbe, Rohodra, felesége, Baráth Ibolya szülőfalujába, akivel már 1952. december 27-én sírig tartó házasságot kötött. A tsz-ben volt munkás, majd brigádvezető. Aktív sport- és kulturális életet alakított ki, létrehozta a színjátszó kört is. ’59-től ’62-ig pedagógusként is dolgozott a rohodi iskolában, ahol felesége is tanított. ’62-ben Pusztadoboson megüresedett két tanári állás szolgálati lakással várta őket, elfogadták. Felkarolta a kultúra, a sport ügyeinek intézését. A gyermekek számtalan iskolai kirándulást, író- olvasó találkozót köszönhettek neki és feleségének. A Tanárképző Főiskolát is elvégezve, magyar szaktanárként is sokat tett azért, hogy a tanulók megyénk és hazánk szép tájait megismerjék. A sors mégis úgy hozta, hogy ’77-től a nyírmadai Állami Gazdaságba került, hamarosan pedig az általános iskola tanára lett. Itt még majdnem tíz évig nevelte, tanította a gyermekeket, míg ’87-ben nyugdíjba vonult. Ezután is aktív közéleti életet élt, dolgozott a vajai múzeumban, Nyírmadán nem csak értelmi szerzője, de fizikailag is részese volt a II. világháborús emlékmű megépítésének a falu lakosságával összefogva.

Életének, munkáinak állomásait, küzdelmeit és igazságtalanságait a „Fellegek alatt” című sorsregényében hagyta hátra az utókornak. Számtalan kitüntetés tulajdonosa lett: a Szocialista Kultúráért, Kiváló Társadalmi Munkás, a Pedagógus Szolgálati Érdemérem, kétszeresen a Hazáért és Szabadságért Érdemérem, 1956-ért Érdemérem, a Magyar Forradalomért és Szabadságharcért 2006 Emlékérem. 55 évi házasság után, 2007. november 20-án, a pedagógusi hivatás „mindenese”, aki fáklyaként világított munkatársai és tanítványai között, végleg elköltözött. Asztalos János becsületére váljon az az emberfeletti munka, amit a 81 életéve alatt, már kisgyermek korától dolgozott. Példaként állhat minden magyar fiatal és felnőtt ember előtt!

„Úgy kell továbblépni, hogy csak a szégyen fájjon egyesekben, ha emlékeznek.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése