Nyírmada

Nincs olyan ember Nyírmadán, aki ne ismerné Mudri Barnabást, de olyan sincs, akit ő ne ismerne a faluban. Amióta csak ide került – 1971-től –, mindig a nagyközség vérkeringésének ütőere volt. A leendő feleség, Nagy Mária személye mindenképpen meghatározó volt ebben, hiszen ő Baktalóránházán született. Az 1949-ben, B-A-Z megyében, a Cserehát dombvidékének abaúji részén, a Vasonca patak völgyében, Detek községben – egy 700 lelkes kis településen – született fiú – Mudri István és Zupkó Erzsébet házasságából. Bár apja kőműves mester volt, de 10-12 hold földjükön parasztemberekként élték meg mindennapjaikat. Innen a fiatalember földszeretete, tisztelete. A kisiskolás éveket szülőfalujában, a felső tagozatot Baktakéken járta. Az idén jubiláló Encsi Gimnázium kémia tanárának – Dr. Csasznyi Sándornak – is szerepe volt abban, hogy az érettségi után, 1968-ban, Debrecenben, akkor még a Mezőgazdasági Főiskolán találta magát. Egy év katonáskodás után 1969-től ’74-ig a szüleitől ellesett mezőgazdasági tudományt elméletben is megalapozta az akkor már egyetemmé lett intézményben.

„Egy véletlen egybeesés volt, Szabolcsba kerültem és Nyírmadára – fogalmaz. Egyik földim, Panyi György, az egyetem után csábított ide a Kossuth tsz-be.” Ha valaha könyvet írnának Nyírmada békebeli tsz múltjáról, az nem nélkülözhetné Mudri Barnabás emlékezéseit. E sorok csak megvillantani tudják az akkori kb. 4800 lelkes falu lázasan dolgozó, szorgalmas embereinek életé, akik a „közös” után a háztájiban is keresték a boldogulást.

Nyírmada és Pusztadobos három tsz-ének hat fordulós elnökválasztása után növénytermelési ágazatvezető, majd főagronómus lett, ’82-től pedig elnök. „2002. június 15-ig maradtam a helyemen. Bár a rendszerváltás szelei hamar ideértek, én a végelszámolási folyamat végéig a megpróbáltam igazságosan elvégezni, hogy a tagok megkapják üzletrészüket.

Nem vágyott soha meggazdagodásra, sem óriási földterületekre, számára sokkal nagyobb az az erkölcsi veszteség, amit a 60 ezernél is több agrárszakember munkahelyének elvesztése okozott. Ez az időszak mögötte sem múlt el nyomtalanul. 1999. április 15-étől a nagyközség önkormányzatánál nagyközségi mezőgazdász posztot tölt be. Önkormányzati képviselőként több polgármestert is kiszolgált, 2006-tól alpolgármesterként „tolja” együtt Kálmán Béla polgármesterrel a falu szekerét, aki már az előző ciklusban is a falu első embere volt.

A mezőgazdász úr feladata a faluban élő 2000 őstermelő, és több mint 1000 regisztrált termelő gondjainak intézése, segítése, a képzések, átállás az elektronikus regisztrációra, szaktanácsadás, fórumok, kiállítások szervezése, pályázatok készítése.

Kertbarát kört szervezett, agrárfórumaikat megtisztelte minisztertől kezdve szakállamtitkár, országgyűlési képviselő. Büszke a kongresszusi központban történt kiállításukra is. Alpolgármesterként is beleásta magát a falu dolgaiba. A szociális földprogramhoz való csatlakozás, a faluközpont szépítése, parkosítása, nyolc utca újrakövezése, óvodabővítés, 10 km földút rendbetétele, a szociális központ bővítése, a Jóléti Tó megvalósítása. A fűtéskorszerűsítés az intézményekben, takarékos világítás az utcákon, új sportöltöző építés, a falunap szervezés.

Temérdek a jövőbeni terv is: akadálymentesítés, sugárútépítés, kultúrház rekonstrukció, polgármesteri hivatal felújítása. De legfontosabb a munkahelyteremtés, új vállalkozások létrehozása. A Közép-Nyírségi Önkormányzati Többcélú Kistérségi Társulás lélekszámban az első helyen álló faluja, 5100 lelket számlál. Az iskola 580 gyermek második otthona. A mikrotérségen belül öt település kistérségi családsegítő szolgálatának a központja. A tennivaló sok, mindezt a magas fordulatot csak úgy tudja tartani, hogy mögötte áll támogató felesége Marika, aki már nyugdíjas. Könyvtáros-népművelőként szintén egy életet dolgozott le Nyírmadán. A gyerekek, Barnabás, Krisztina, és Dénes már felnőtt korukat élik, tanult emberek lettek, felelős beosztásban dolgoznak. Dénes most végzi a Debreceni Egyetem vegyészmérnöki szakát. Bár korábban a gyermekekkel sokat kirándultak, üdültek, mióta szétröppent a család nem volt rá lehetőségük.

A rátermett, jó teherbírású szakember szeretné a mezőgazdaság jövőjét pozitívabban látni. Vallja, az embereket fel kell rázni a közömbösségből, hogy tegyenek falujukért.

„Eddigi életem során úgy érzem, amit választottam szerettem, ennek éltem, ebben is szeretnék megöregedni. Falusi körülményeket vállaltam, bár megadatott volna a kényelmesebb városi élet is. Gyermekeinkért éltünk, és dolgoztunk, ami a boldogságot adja. Szeretnénk, ha a faluban megvalósulna egy mikrotérségi egészségügyi központ, egy bázisiskola létrehozásával középfokú oktatást felvállalva azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy Nyírmada néhány éven belül várossá váljék.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)