Nyírmada

Kívülről nézve az épület nem tűnik ki a többi közül. A meglepetés, a varázslat csak a belépés után tárul a szemlélődő elé. A több mint százéves, fából készített, láthatóan kézzel faragott díszítésekkel gazdagon ellátott bútorok a klasszikus, titokzatos formájú gyógyszertári edényeket óvják-vigyázzák belsejükben. A ma is használatos öblös fiókok mélyén a helyben készülő gyógyszerekhez szükséges alapanyagok várják, hogy sorra kerülhessenek, és hogy gyógyíthassanak fiatalt, öreget és kicsi gyermeket, reményt adva ezzel szeretteiknek. Nem lenne teljes a varázslat, ha nem a nyírmadai születésű Balogh Gyula lenne a szép nevű Magyar Korona Gyógyszertár tulajdonosa és vezetője, akit Szűcs Anna és néhai Balogh György fiaként 1937. május 31-én anyakönyveztek. A gyógyszerész úr első pillantásra doktorosan morcos embernek látszik, de mondatai mindezt feledtetik. A mindenhol elvárható „patikai„ tisztaság mellett a semmivel össze nem hasonlítható REND harmóniája, ami szinte kézzel fogható, tapintható és érezhető a gyógyszertárban. Balogh úr lakásába lépve mindezek már maguktól érthetővé válnak. A falakon festmények, a vitrinekben márkás porcelánok sorakoznak. A bútorok a már jól ismerten, fából, értő kezek által faragottak. Minden, mindenfelé harmonikus rendben található, épp úgy, ahogy talán csak a Világ teremtődött egykoron. Testvére, Béla, pedagógusként a „közeli” Móron él és tanít. Balogh úr felesége, Kaposi Erzsébet, szintén szakmabeli, gyógyszerészasszisztens. Igaz, ő már nyugdíjas. Gyermekeik, Krisztina és Beatrix, pedagógusok.

Balogh Gyula 1955-ben, az akkor még születendő forradalomról mit sem tudva, Pannonhalmán tette le az érettségi vizsgáit a Bencés Gimnáziumban. Egy évet tanult ugyan a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolán, de 1957 őszén mégis a Szegedi Egyetem felé veszi az útját, hogy ott gyógyszerésznek tanuljon. Az 1962-ben diplomával szülőföldjére, Szabolcsba vette az irányt. Helyettesítő gyógyszerészként megjárta Vaját, Mátészalkát, Demecsert, míg 1964-ben gyerekkori szerelmével ismét össze nem futott.

Az esküvő után, ekkor már fiatal feleségével közösen, Tiszaszalkán, vezető gyógyszerészként folytatja a már megkezdett gyógyszerészi munkáját. A gyógyszertár, miután önálló volt, sok gondot okozott nekik, de bírták erővel, energiával és nem utolsósorban lelkesedéssel. Majd három évtizeddel később kerülnek „haza”, Nyírmadára. A családi segítséggel átalakított, kibővített gyógyszertár 1995-ben, a privatizáció után, általuk kapja vissza régről ismert, szép nevét, amit azóta is bárki olvashat az épület homlokzatán.

A gyógyszerész úr visszaemlékezése szerint, pályája kezdetén az emberek szívesebben mentek el az orvoshoz, és meghallgatva annak tanácsait, vették meg a szükséges gyógyszereiket. Mára ez eltűnőben van. Aki betegnek érzi magát, nyakló nélkül, olykor számolatlanul veszi és szedi be a vény nélkül kapható pirulákat, tablettákat. A nyugtatókat „kosárszámra” ennék, ha akadálytalanul megvehetnék. A patikában közel 2000-féle készítményt forgalmaznak, de a bárki által kért is 6–12 órán belül – hála a nagykereskedők rugalmasságának – kézbe adható.

Balogh úr elmondja, hogy a közel hatezer főt kitevő ellátási körzetben nincs átmenő, azaz külföldi forgalom, annak ellenére, hogy turisták azért vannak… Kérésünkre megemlíti, hogy a nyolcvanas évek elején gyógyszerügyi szervezésből szakvizsgázott, emellett toxikológiai szaktanfolyamot végzett.

A jellemző megbetegedésekre vonatkozóan arról szól, hogy napjainkra a szív- és érrendszeri, a daganatos, az idegi megterhelések által kiváltottak a meghatározók. S ezekhez kapcsolódóan nő a gyógyításukhoz szükséges szerek mennyisége is. Pályája kezdetén jellemző volt a magas vérnyomás, a gyakori meghűlés, megfázás. A leggyakrabban használatos szernek akkor a Kalmopyrin számított. A mai, nagy hatékonyságú készítményeket azonban már nem mindenki képes megfizetni. Ide tartozik még az is, hogy a médiában fellelhető reklámok hatására az emberek kikövetelik orvosuktól az előző este hallott vagy látott készítmény felírását, holott azt a hatóanyagot tartalmazó szert – igaz más néven – már évek óta szedik…

Balogh Gyula terve az, hogy még két évig, erejétől függően, az eddig elért színvonalat tartva működtesse a patikát, majd feleségével együtt élvezhesse a jól végzett munkát követő megérdemelt pihenést abban a házban, amit már húsz évvel ezelőtt kinéztek maguknak Nyíregyházán. Szabadidejében szívesen kertészkedik, olvas. A több mint négy évtized alatt soha nem akart letérni erről a pályáról, mert ha megtette volna, ma nem lenne az, aki. Egész életében az emberek szenvedéseit enyhítette, segített a rászorulókon. Gyermekeit, feleségével, Erzsikével közösen nevelte, tanította arra, miszerint nincs szebb dolog a világon annál, ha az emberekkel tud bánni valaki.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)