Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Bobecis János
Lokálpatrióta
Nyírmada
A szívélyesség, az előzékenység és a barátságos mosoly az, ami már bemutatkozó kézfogásunk pillanatában megragadja figyelmemet. A mosolygós ember helyett egy megkeseredett arc is tekinthetne rám – jár az eszemben, amikor életéről mesél.
– 1957-ben születtem Nyíregyházán – indít a legfontosabb életrajzi adatával. – Édesapám hároméves koromban baleset áldozata lett. Testvéreimmel együtt öten maradtunk félárván.
A súlyos csapás rendkívüli megoldásokat követelt. A család, amelybe született szerencsére nem idegenkedett a nem mindennapi döntésektől. Az egyébként gyermektelen nagynéni, Juhász Anna és férje Bobecis András örökbe fogadta és nevére vette Jancsikát. Egyikük sincs már az élők sorában, de nyugodtan pihenhetik örök álmukat, mert amikor Bobecis János saját történetéről mesél, gyakran emlegeti őket, jó szívvel emlékezik rájuk, és bizton mondható örömük telt gyermekükben.
– Édesapám a város első állatorvosa volt. Már egész pici koromban elvitt magával, láttam mennyire szerették Madán – pillant a múltba. Híres volt arról, hogy pénzt senkitől sem fogadott el. “Ánnus, ezeknek az embereknek még én kellene, hogy adjak olyan szegény némelyik.” Ezt mondta egyszer, amikor hazajöttünk.
Ez a bizonyos első állatorvos akcentussal beszélte a magyart. Görögországból jött hazánkba tanulni, és a világháború után itt maradt. Az ő élete sem szűkölködött tehát fordulatokban, és sajnos tragédiákban sem. Amputálni kellett az egyik lábát, ám így is gyógyított tovább.
– Édesanyám iskolatitkárként dolgozott – folytatja Bobecis János. Megáll egy pillanatra, meglát a szememben egy fel sem tett kérdést. – Édesanyám és édesapám… így szólítottam őket, és így is éreztem. Nem is tehettem volna másként, hiszen édes gyermekükként szerettek és neveltek fel. Szülőanyám velünk együtt örült ennek.
Édesanyja telente hajnalban végigjárta mind a hét helyszínt, ahol tanítás folyt. Be van-e fűtve? Van kréta a tábla alatt. Mindenről gondoskodott, ami a nyugodt oktató-nevelő munkához kellett. A gazdasági ügyeket is vitte, nem csoda tehát, hogy utóbb a községi tanács pénzügyi előadója lett. Mindkettőjük munkáját életteljesítményét magas kitüntetésekkel jutalmazták.
Ami pedig még annál is többet jelenthetett számukra: gyermekük lelke szeretetével és két kezével segített elviselhetővé tenni számukra az utolsó hónapjaikat, napjaikat.
Sokáig időzünk a szülőknél, a nagycsaládnál. Az emlékekhez egyre másra kerülnek elő fotóalbumok. Ennyi családi képet én még soha se láttam. Mennyi igazoló dokumentuma annak, amiben nincs ok kételkedni: ez egy valóban összetartó család. Külön figyelemre méltó a görögországi kollekció. Az ottani rokonság arckifejezésén ugyanúgy ott van az összetartozás érzése, mint az itthoniakén. Ott talán kevésbé üt el a többiekétől Bobecis András vastag szemöldöke… Akinek Jancsi fia “konyhanyelvi szinten” a kinti családtagokkal eltársalog.
Bobecis János tanult szakmája szerint tévészerelő. Dolgozott a MÁV-nál távközlési műszerészként Nyíregyházán, aztán hazajött az akkori Állami Gazdaságban a TMK csoportba. ‘86-tól a Húsipari Vállat hizlaldájába megy, ahol testvére, Juhász István vezető állásban dolgozik. A naményi Bereggabonához is követi és ő lesz a jobbkeze a tápbolt vonalon. A kereskedelmi egységek beindításában, ellenőrzésében a szakmai tudáson felül igen hasznos a vérségi kötődés. A gazdasági válság sem az üzemet, sem őt nem kíméli, olyannyira, hogy 2008-tól ‘13-ig munkanélküli. Azóta viszont megtalálta a helyét Vásárosnaményban, a Lónyay Menyhért Babtista Középiskolában. Az intézmény mindenese. Mikrobuszt vezet, beszerzi a szükséges dolgokat, ügyeket intéz. Az ehhez szükséges gondosságot volt alkalma édesanyja munkájának láttán elsajátítani.
Lakóhelyének a közéletet aktívan figyelemmel kísérő polgára Bobecis János. 2006 és 2012 között két ciklusban önkormányzati képviselőként vett részt Nyírmada életének alakításában. Ma is “lokálpatriótaként” aposztrofálja magát. A már említett képviselői munka mellett nyilván beleérti ebbe édesapja és édesanyja ilyen irányú tevékenységét is, hiszen mindent családi összefüggésekben lát.
Élete párjával, Vastag Ágnessel, ahogy hívja “Ágnesemmel”, még a kisvárdai Bessenyei Gimnáziumban szövődött diákszerelem. Munkahelye a város iskolája. Nagyobbik fiuk, János 34 éves, Norvégiában dolgozik, a kisebbik Gergő, 28, a fővárosban a Wing Rt.-nél kontroller.
Beszélgetésünk végén kortyolgatjuk Ágnes asszony illatos kávéját, és lassan megérlelődik bennem a gondolat: ahol a sorscsapások akkorákat ütnek, mint házigazdám megélhette, ott nagyon sokkal tartozott az érintettnek a gondviselés. Annak az embernek pedig, aki nem tartotta türelmetlenül a markát a törlesztésért, hanem maga is mindent megtett azért, hogy az élete jobbra forduljon azt kárpótolta. Oly mértékben, hogy minden oka megvan a mosolyra. A mosolyra, amivel fogadott, ami végigkísérte beszélgetésünket.
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése