Bobecis János

Lokálpatrióta

Nyírmada

A szívélyesség, az előzékenység és a barátságos mosoly az, ami már bemutatkozó kézfogásunk pillanatában megragadja figyelmemet. A mosolygós ember helyett egy megkeseredett arc is tekinthetne rám – jár az eszemben, amikor életéről mesél.
– 1957-ben születtem Nyíregyházán – indít a legfontosabb életrajzi adatával. – Édesapám hároméves koromban baleset áldozata lett. Testvéreimmel együtt öten maradtunk félárván.
A súlyos csapás rendkívüli megoldásokat követelt. A család, amelybe született szerencsére nem idegenkedett a nem mindennapi döntésektől. Az egyébként gyermektelen nagynéni, Juhász Anna és férje Bobecis András örökbe fogadta és nevére vette Jancsikát. Egyikük sincs már az élők sorában, de nyugodtan pihenhetik örök álmukat, mert amikor Bobecis János saját történetéről mesél, gyakran emlegeti őket, jó szívvel emlékezik rájuk, és bizton mondható örömük telt gyermekükben.
– Édesapám a város első állatorvosa volt. Már egész pici koromban elvitt magával, láttam mennyire szerették Madán – pillant a múltba. Híres volt arról, hogy pénzt senkitől sem fogadott el. “Ánnus, ezeknek az embereknek még én kellene, hogy adjak olyan szegény némelyik.” Ezt mondta egyszer, amikor hazajöttünk.
Ez a bizonyos első állatorvos akcentussal beszélte a magyart. Görögországból jött hazánkba tanulni, és a világháború után itt maradt. Az ő élete sem szűkölködött tehát fordulatokban, és sajnos tragédiákban sem. Amputálni kellett az egyik lábát, ám így is gyógyított tovább.

– Édesanyám iskolatitkárként dolgozott – folytatja Bobecis János. Megáll egy pillanatra, meglát a szememben egy fel sem tett kérdést. – Édesanyám és édesapám… így szólítottam őket, és így is éreztem. Nem is tehettem volna másként, hiszen édes gyermekükként szerettek és neveltek fel. Szülőanyám velünk együtt örült ennek.
Édesanyja telente hajnalban végigjárta mind a hét helyszínt, ahol tanítás folyt. Be van-e fűtve? Van kréta a tábla alatt. Mindenről gondoskodott, ami a nyugodt oktató-nevelő munkához kellett. A gazdasági ügyeket is vitte, nem csoda tehát, hogy utóbb a községi tanács pénzügyi előadója lett. Mindkettőjük munkáját életteljesítményét magas kitüntetésekkel jutalmazták.
Ami pedig még annál is többet jelenthetett számukra: gyermekük lelke szeretetével és két kezével segített elviselhetővé tenni számukra az utolsó hónapjaikat, napjaikat.
Sokáig időzünk a szülőknél, a nagycsaládnál. Az emlékekhez egyre másra kerülnek elő fotóalbumok. Ennyi családi képet én még soha se láttam. Mennyi igazoló dokumentuma annak, amiben nincs ok kételkedni: ez egy valóban összetartó család. Külön figyelemre méltó a görögországi kollekció. Az ottani rokonság arckifejezésén ugyanúgy ott van az összetartozás érzése, mint az itthoniakén. Ott talán kevésbé üt el a többiekétől Bobecis András vastag szemöldöke… Akinek Jancsi fia “konyhanyelvi szinten” a kinti családtagokkal eltársalog.
Bobecis János tanult szakmája szerint tévészerelő. Dolgozott a MÁV-nál távközlési műszerészként Nyíregyházán, aztán hazajött az akkori Állami Gazdaságban a TMK csoportba. ‘86-tól a Húsipari Vállat hizlaldájába megy, ahol testvére, Juhász István vezető állásban dolgozik. A naményi Bereggabonához is követi és ő lesz a jobbkeze a tápbolt vonalon. A kereskedelmi egységek beindításában, ellenőrzésében a szakmai tudáson felül igen hasznos a vérségi kötődés. A gazdasági válság sem az üzemet, sem őt nem kíméli, olyannyira, hogy 2008-tól ‘13-ig munkanélküli. Azóta viszont megtalálta a helyét Vásárosnaményban, a Lónyay Menyhért Babtista Középiskolában. Az intézmény mindenese. Mikrobuszt vezet, beszerzi a szükséges dolgokat, ügyeket intéz. Az ehhez szükséges gondosságot volt alkalma édesanyja munkájának láttán elsajátítani.
Lakóhelyének a közéletet aktívan figyelemmel kísérő polgára Bobecis János. 2006 és 2012 között két ciklusban önkormányzati képviselőként vett részt Nyírmada életének alakításában. Ma is “lokálpatriótaként” aposztrofálja magát. A már említett képviselői munka mellett nyilván beleérti ebbe édesapja és édesanyja ilyen irányú tevékenységét is, hiszen mindent családi összefüggésekben lát.
Élete párjával, Vastag Ágnessel, ahogy hívja “Ágnesemmel”, még a kisvárdai Bessenyei Gimnáziumban szövődött diákszerelem. Munkahelye a város iskolája. Nagyobbik fiuk, János 34 éves, Norvégiában dolgozik, a kisebbik Gergő, 28, a fővárosban a Wing Rt.-nél kontroller.
Beszélgetésünk végén kortyolgatjuk Ágnes asszony illatos kávéját, és lassan megérlelődik bennem a gondolat: ahol a sorscsapások akkorákat ütnek, mint házigazdám megélhette, ott nagyon sokkal tartozott az érintettnek a gondviselés. Annak az embernek pedig, aki nem tartotta türelmetlenül a markát a törlesztésért, hanem maga is mindent megtett azért, hogy az élete jobbra forduljon azt kárpótolta. Oly mértékben, hogy minden oka megvan a mosolyra. A mosolyra, amivel fogadott, ami végigkísérte beszélgetésünket.

Szerző: 2018. 02. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése