Bobecis János

Lokálpatrióta

Nyírmada

A szívélyesség, az előzékenység és a barátságos mosoly az, ami már bemutatkozó kézfogásunk pillanatában megragadja figyelmemet. A mosolygós ember helyett egy megkeseredett arc is tekinthetne rám – jár az eszemben, amikor életéről mesél.
– 1957-ben születtem Nyíregyházán – indít a legfontosabb életrajzi adatával. – Édesapám hároméves koromban baleset áldozata lett. Testvéreimmel együtt öten maradtunk félárván.
A súlyos csapás rendkívüli megoldásokat követelt. A család, amelybe született szerencsére nem idegenkedett a nem mindennapi döntésektől. Az egyébként gyermektelen nagynéni, Juhász Anna és férje Bobecis András örökbe fogadta és nevére vette Jancsikát. Egyikük sincs már az élők sorában, de nyugodtan pihenhetik örök álmukat, mert amikor Bobecis János saját történetéről mesél, gyakran emlegeti őket, jó szívvel emlékezik rájuk, és bizton mondható örömük telt gyermekükben.
– Édesapám a város első állatorvosa volt. Már egész pici koromban elvitt magával, láttam mennyire szerették Madán – pillant a múltba. Híres volt arról, hogy pénzt senkitől sem fogadott el. “Ánnus, ezeknek az embereknek még én kellene, hogy adjak olyan szegény némelyik.” Ezt mondta egyszer, amikor hazajöttünk.
Ez a bizonyos első állatorvos akcentussal beszélte a magyart. Görögországból jött hazánkba tanulni, és a világháború után itt maradt. Az ő élete sem szűkölködött tehát fordulatokban, és sajnos tragédiákban sem. Amputálni kellett az egyik lábát, ám így is gyógyított tovább.

– Édesanyám iskolatitkárként dolgozott – folytatja Bobecis János. Megáll egy pillanatra, meglát a szememben egy fel sem tett kérdést. – Édesanyám és édesapám… így szólítottam őket, és így is éreztem. Nem is tehettem volna másként, hiszen édes gyermekükként szerettek és neveltek fel. Szülőanyám velünk együtt örült ennek.
Édesanyja telente hajnalban végigjárta mind a hét helyszínt, ahol tanítás folyt. Be van-e fűtve? Van kréta a tábla alatt. Mindenről gondoskodott, ami a nyugodt oktató-nevelő munkához kellett. A gazdasági ügyeket is vitte, nem csoda tehát, hogy utóbb a községi tanács pénzügyi előadója lett. Mindkettőjük munkáját életteljesítményét magas kitüntetésekkel jutalmazták.
Ami pedig még annál is többet jelenthetett számukra: gyermekük lelke szeretetével és két kezével segített elviselhetővé tenni számukra az utolsó hónapjaikat, napjaikat.
Sokáig időzünk a szülőknél, a nagycsaládnál. Az emlékekhez egyre másra kerülnek elő fotóalbumok. Ennyi családi képet én még soha se láttam. Mennyi igazoló dokumentuma annak, amiben nincs ok kételkedni: ez egy valóban összetartó család. Külön figyelemre méltó a görögországi kollekció. Az ottani rokonság arckifejezésén ugyanúgy ott van az összetartozás érzése, mint az itthoniakén. Ott talán kevésbé üt el a többiekétől Bobecis András vastag szemöldöke… Akinek Jancsi fia “konyhanyelvi szinten” a kinti családtagokkal eltársalog.
Bobecis János tanult szakmája szerint tévészerelő. Dolgozott a MÁV-nál távközlési műszerészként Nyíregyházán, aztán hazajött az akkori Állami Gazdaságban a TMK csoportba. ‘86-tól a Húsipari Vállat hizlaldájába megy, ahol testvére, Juhász István vezető állásban dolgozik. A naményi Bereggabonához is követi és ő lesz a jobbkeze a tápbolt vonalon. A kereskedelmi egységek beindításában, ellenőrzésében a szakmai tudáson felül igen hasznos a vérségi kötődés. A gazdasági válság sem az üzemet, sem őt nem kíméli, olyannyira, hogy 2008-tól ‘13-ig munkanélküli. Azóta viszont megtalálta a helyét Vásárosnaményban, a Lónyay Menyhért Babtista Középiskolában. Az intézmény mindenese. Mikrobuszt vezet, beszerzi a szükséges dolgokat, ügyeket intéz. Az ehhez szükséges gondosságot volt alkalma édesanyja munkájának láttán elsajátítani.
Lakóhelyének a közéletet aktívan figyelemmel kísérő polgára Bobecis János. 2006 és 2012 között két ciklusban önkormányzati képviselőként vett részt Nyírmada életének alakításában. Ma is “lokálpatriótaként” aposztrofálja magát. A már említett képviselői munka mellett nyilván beleérti ebbe édesapja és édesanyja ilyen irányú tevékenységét is, hiszen mindent családi összefüggésekben lát.
Élete párjával, Vastag Ágnessel, ahogy hívja “Ágnesemmel”, még a kisvárdai Bessenyei Gimnáziumban szövődött diákszerelem. Munkahelye a város iskolája. Nagyobbik fiuk, János 34 éves, Norvégiában dolgozik, a kisebbik Gergő, 28, a fővárosban a Wing Rt.-nél kontroller.
Beszélgetésünk végén kortyolgatjuk Ágnes asszony illatos kávéját, és lassan megérlelődik bennem a gondolat: ahol a sorscsapások akkorákat ütnek, mint házigazdám megélhette, ott nagyon sokkal tartozott az érintettnek a gondviselés. Annak az embernek pedig, aki nem tartotta türelmetlenül a markát a törlesztésért, hanem maga is mindent megtett azért, hogy az élete jobbra forduljon azt kárpótolta. Oly mértékben, hogy minden oka megvan a mosolyra. A mosolyra, amivel fogadott, ami végigkísérte beszélgetésünket.

Szerző: 2018. 02. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése