Nyírmada

Amikor életéről beszélgetünk, egyből a futballra terelődik a szó. Előkerül egy doboz, amely megsárgult, fél évszázadnál is idősebb újságcikkekkel van tele.

Méltassa e portré ezt az embert elsősorban nemcsak azért, mert közel negyven évet töltött egyetlen munkahelyen, a nyírmadai Állami Gazdaságban mint belső ellenőr, és nyolc évig a Művelődési Otthon igazgatójaként dolgozott, hanem főképpen a sport és futballista teljesítményét. Annak idején a neve nemcsak a megyében, de országszerte is ismert volt a közvéleményben, sőt még ma is felkapja a fejét bárki e név hallatán. „Az én életem kisfiú koromtól a fociról szól. Sokszor rúgtuk a rongylabdát mezítláb a domboldalon késő estig” – mondja az 1927-ben Nyírmadán született Kézi András. Szülei mezőgazdasági munkával foglalkoztak, még ma is őrzi ősei birtokívét. Hat gyermek nevelkedett a Kézi családban. Akkor a szó szoros értelmében, valóban családi életet éltek.

„Édesapám megjárta az első világháborút, öt évig harcolt a fronton, harcolt Tirolban, Doberdónál” – emlékszik vissza. Az elemi iskolát szülőfalujában járta, majd a négyéves polgári után 1943-tól Nyíregyházán, a Gróf Széchenyi István Kereskedelmi Iskolában közgazdasági vonalon tanult tovább, ahol ’49-ben érettségizett. Vajon él-e még rajta kívül valaki, akinek bizonyítványát a Kassai Tankerület pecsétjével a királyi főigazgató írta alá?

A diákévek fölött nem lehet csak úgy elrepülni, hiszen ekkor született számos sporteredménye az ötpróbás versenyeken, súlylökésben, távolugrásban, magasugrásban. „1948-ban röplabdacsapatunk bajnok lett. Máig is jól emlékszem, amikor 1948. március 15-én a centenáriumi ünnepségre, Budapestre utaztunk három napra. A „Kefe” – ahogy iskolánkat hívták – csapatában fociban a Mezőgazdasági Egyetem csapatát is megvertük, pedig csak hármunknak volt futballcipője, azt is az ellenféltől kaptuk kölcsön.” Hogy mi volt a legemlékezetesebb esemény a futballistaévek alatt, igencsak gondolkodóba ejti. A Grosicsnak rúgott gól az Aranycsapat elleni mérkőzésen, ahol Puskás Öcsivel, Kocsissal játszhatott együtt, vagy a totómeccsek? A Balkány elleni mérkőzésen nyolcvan percig egyetlen gól sem született, de az utolsó tíz percben három is! Bukarestben, a Dinamó Stadionban ő rúgta a győztes gólt, itthon ’49-ben járási bajnokságot nyertek!

„1950. január 1-jén alakult a nyírmadai Állami Gazdaság, oda kerültem raktárosnak. Új focipálya épült, így a NYISE-ben, majd a NYÁGSE-ben játszottam csatárként. 1952-ben „TRAKTOR” SE-k alakultak. A budapesti Traktor ellen 4-1-es győzelmet arattunk, szívvel-lélekkel rúgtuk a labdát, hogy focicsapatunknak és falunknak jó hírnevet szerezzünk, mindezt jó szóért. ’53-ban és ’54-ben is bajnokságot nyertünk, a megye legjobb csapata lett a miénk, feljebbjutottunk az NB III.-ba. ’53-ban a megye legjobb csatára lettem. Egy csatárnak mindig a góllövésen jár az esze, rúgtam gólt harmincöt méterről, a 16-osról, de hogy szám szerint hányat, azt megmondani nem tudom. Nem sikerült összeszámolnom, talán hatszázötven meccsen összesen hatszáz gólt rúgtam. 1957–1959. években megyei válogatottként játszottam.”

Kézi András csatárt a kapusok rémeként emlegették, nem múlt el meccs az ő gólja nélkül. Mások emlékeiben is úgy él, hogy olyan gólokat tudott rúgni és a pipába fejelni, hogy egyszerűen védhetetlen volt. Olyan hitelesen meséli a mérkőzések eseményeit, hogy magam elé tudom képzelni a hangulatot, és a fülemben hallom a szurkolók biztatását, akik egy-egy meccsen hatezren is voltak, a futballpályát körbevevő faágakon is csüngtek. Hogyan talált mégis feleséget egy állandóan edzésen és meccsen lévő futballista? A foci olyan nagy népszerűségnek örvendett akkor, hogy a lányok is kijártak a focipályára megnézni a mérkőzéseket. A nyírmadai Csoba Magdolnával, akivel egyébként a polgárit is együtt járták Vásárosnaményban, ’53-ban kötött házasságot. Magdika néni életének eseményei külön történetbe illőek. 1952-ben a kisvárdai Állami Tanítóképzőben tanítói diplomát szerzett. Ő is szülőfalujában kezdett el tanítani, és harminchét év alatt egy egész falut nevelt fel. 2002. szeptemberben aranydiplomát kapott. ’54-ben született András fiuk, aki családos, matematikatanár, menyük szintén tanító. Unokájuk, Viktor már felnőtt, elvégezte a főiskolát.

1969-ben a nagy csatár végleg búcsút mondott a focinak, de élete ma is úgy zajlik, hogy nem maradhat el a napi edzés. Öt-hat kilométer gyaloglás, gerinctorna, láberősítés. Kézi erővel munkálja, permetezi, metszi a gyümölcsfákat a kertben, különösen a nyugdíjba vonulás,’97 októbere óta. Ekkor, hetvenévesen az öregfiúk mérkőzésen fiatalos erővel rúgta a bőrt. Ez élteti. Gyűjti az egészségmegőrzéssel kapcsolatos brosúrákat.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)