Juhász István

Vállalkozó

Vásárosnamény

Áttáncolt a legénykorán – foglalom össze magamban beszélgetésünk első részét. Nyíregyházán született 1951-ben. Édesapját tíz éves korában elvesztette, motorosbaleset áldozata lett. Édesanyja öt gyermekkel maradt özvegyen. Nem volt könnyű dolga. István a Kossuth gimnázium diákjaként harmadéves korában elé állt, hogy ő bizony a kaposvári Csíki Gergely Színházban táncosként folytatja. Ráadásul egyik nővérével együtt. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy korábban már a Szabolcs Volán Táncegyüttesben táncolt. Egy év intermezzo – mondja mosolyogva. Hazajött, leérettségizett, a Mezőgazdasági Főiskola Gépész szakán diplomát szerzett, és később még Vásárosnaményban a Kraszna táncegyüttesben is tovább ropta, amikor arra a vidékre vetette jó sorsa.

Tanulmányi szerződése értelmében 1974-ben a tiszakerecsenyi téeszben helyezkedett el. A beregi falu azóta is biztos pontja életének. Itt ismerkedett meg Sütő Sárával, a település egyik tekintélyes gazdájának lányával. 1976-ban kötöttek házasságot. Apósom a téeszben dolgozott. Jó ésszel megáldott, hihetetlenül szorgalmas, nagy munkabírású ember volt. A közös gazdaság mellett a háztájiban alapozta meg a család jólétét – emlékezik vissza, érződik a hangján, hogy példaképének tekintette.

A nyolcvanas évek a termelőszövetkezetek melléküzemágainak felvirágzását hozta. Juhász István az aranyosapáti téeszben ennek az ágazatnak az élén mutathatta meg hozzáértését. Egyik gépészeti termékük például moszkvai nemzetközi kiállításról jött haza magas elismeréssel. Szakmai pályája 1985-ben a Húsipari Vállalat nyírmadai üzemegységében folytatódott. Előbb főmérnök volt, később igazgató.

A rendszerváltás forgataga jelképesen szólva akár táncos korát is felidézhette. Gyorsan változott, ki fogja kinek a kezét, ki mosolyog kire. Jókor, jó ritmusban érezte meg mi a következő lépés. A koreográfia új volt, ám az addigra megszerzett tapasztalatok, kapcsolatok jó alapot adtak. Változtak a tulajdonosok, gyakran átíródtak a cégtáblák, később megnyílt a lehetőség a privatizációra. A letisztult helyzetben Juhász István a Beregcereál és a Bereggabona nevű takarmányforgalmazó cégében találta meg azt a lehetőséget, amelyről ma úgy emlékezik meg, a csúcson voltam.

2004-ben 3 millió csirke, 320 ezer pulyka 260 ezer zabosliba hagyta el baromfinevelő telepeinket – sorolja ma is csillogó szemekkel a tiszteletet parancsoló számokat. Ám elmúlik a mosoly, amikor ugyanezen dátummal másként folytatja: ebben az évben bicsaklottunk meg. A Hajdúbét botrány gazdaságtörténeti katasztrófája, és a madárinfluenza maga alá temetett – torpan meg egy pillanatra élettörténetében.

Elemezgetjük kissé a “maga alá temetett” kifejezést. Nem tagadható, hogy megtört az ív, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy két olyan tényező miatt, amelynek elhárítása nem állt hatalmában. Végül is az is tiszteletre méltó szakmai és emberi teljesítmény, hogy egy ilyen vis major körülményből úgy jött ki, hogy megegyezünk: tényleg túlzás az a “maga alá temetett” minősítés.

Megsegített a Jóisten – sóhajt. Végül is a családom életszínvonala nem érezte meg a változást.

Ha valaki megérdemli, hogy a Jóisten megfogja a kezét a bajban, Juhász István az az ember. És nem csak ő, hanem a családja is. Sárika, élete párja, presbiter a vásárosnaményi gyülekezetben. Ő maga Naményban videózza az istentiszteleteket, és felvételeit a helyi tévében adják le.

Gyermekeik sikeresen találták meg a helyüket az életben. István negyven éves. Január elsején átvette gazdasági érdekeltségeimet – avat be egy fontos változásba. Én már csak a surányi telepet, meg a tarpai tanyát viszem.  IV. István – ahogy büszkén nevezi kisebbik unokáját, és Boglárka a nagyobbik, a szemük fénye. Kisebbik gyermeke, Sárika, világpolgár. Most éppen Dubajban a Gucci divatcég egyik kulcsembere.

Beszélgetésünknek az alkonyat vet véget, kimegyünk a kedvenc állatai közé. Szóba kerül, hogy nem múlt el a vízisportok iránti vonzalma, és tanúja vagyok, hogy nem csak ő szereti a lovakat, hanem azok is őt.

Szerző: 2018. 01. 22.

Hozzászólás zárolva.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló