Vásárosnamény

Világot kell látni! – fogalmazott a negyvenedik házassági évfordulóját a közelmúltban ünneplő dr. Bráth Endre szülész-nőgyógyász főorvos, illetve ugyancsak az egészségügyben dolgozó felesége. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne kelljen olyan egzisztenciát teremteni, amiből mindez realizálható.

Bráth Endre Szerencs általános iskolájából került a sárospataki Rákóczi-gimnáziumba, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Felesége egri lány, de Szerencsen érettségizett. Kovács Mária így ismerte meg párját, s követte Borsodból Szatmár-Beregbe.

A munka ’63 karácsonyán kezdődött Vásárosnamény szülészetén, fehérgyarmati orvosként. Dr. Bráth ugyanis a teljesen új fehérgyarmati kórház szülészeti osztályán kezdte munkaviszonyát. Egy év után vissza kellett volna térnie Fehérgyarmatra, de akkorra elfogytak a szolgálati lakások. Marika lányuk így Vásárosnamény szülötte lett. A beregi településen épülő lakások egyikébe beköltözhettek. Az előző hároméves albérletet mosolyogva idézik:
„Egy szobánk volt. Egyik sarka a gyerekszoba, másik sarka az ebédlő, de ez volt a hálószoba és a nappali is.”

Dr. László László szülész-nőgyógyász főorvos mellett készült fel a szakvizsgára. 1969 júniusában ünnepelték a sikeres megmérettetést. Ezt követően az igazgató úr rábízta a szülészeti osztály irányítását, bízva szakmai felkészültségében. Ez az év azért is emlékezetes, mert ekkor született Endre fiuk majd 1964-ben lányuk. Apjuk nyomait követve mindketten Sárospatakon érettségiztek. Lányuk jogot végzett és családjával Székesfehérváron él. A megyei földhivatal jogásza. Fiuk a DOTE-n végzett. Jelenleg a Kísérleti Sebészeti Intézetben dolgozik.

„Miért ragadtunk mi itt? – tették fel a kérdést, s meg is válaszolták: a megyéből, különösen ebből a szegletéből semmit, senkit nem ismertünk. Ide kerülve barátokra leltünk. Megszerettük a szatmári-beregi embereket.”

Annak idején a férj azt kérte feleségétől, hogy olyan szakmát válasszon, ahol nem kell több műszakban dolgoznia. A gyerekeket ugyanis nem akarták másra hagyni, míg a szülők dolgoznak. Elvégezte a rendelőintézeti asszisztens-képzőt. Húsz évig volt vezetőasszisztens a rendelőintézetben. Az utóbbi években a szemészeten dolgozik.

A munka mellett – szabadságuk idején – igyekeztek eljutni hazánk legszebb helyeire, illetve a környező országokba. Gyerekeik nyelvtanulását segítendő „cseregyerekeket” fogadtak, s így a gyakorlásra több idő jutott. A gyerekekben (felnőttként is) megmaradt a világlátás igénye. Lányuk tudományos megbízással Ausztráliában és Angliában; fiuk az egyetemről Kanadában járhatott.

A gyógyító-megelőző munkát 1963-ban kezdték, több mint 40 éve. A lépéstartás érdekében az országos vezetőképző intézmények szervezésében több továbbképzés segítette a szinten maradást. „Az itt töltött idő alatt több igazgatót szolgáltak. A kórházból sokan más helyre távoztak. Én maradtam. Nálam született a lakosság harmada, az idősebb korosztály gyermekei, még ritkán az unokái is.” Időközben létrejött a Szatmár-beregi Kórház. A korszerű szülészet-nőgyógyászat Fehérgyarmaton került kialakításra. Vásárosnaményban megszűnt ez az osztály. Dr. Bráth Endre is átjárt a kórházi kisbusszal Fehérgyarmatra, másfél éve azonban már nem vállal ügyeletet az osztályon. A nyugdíjas főorvos napjainkban helyben, a rendelőben fogadja a hozzá fordulókat. Vásárosnaményban nőgyógyászati rendelés, hormonológia és gyereknőgyógyászat működik. Vaja, Rohod, Pusztadobos, Nyírmada, Ilk és Gemzse községek rendelőiben heti rendszerességgel igényelhetik a főorvos úr szakmai segítségét. Ide a szolgálat gépkocsijával utaznak. Jó kapcsolatot alakított ki a térségi védőnőkkel is.

Mióta az osztály megszűnt a beregi városban, a terhesek egy része magánorvoshoz megy. Szülőszoba nincs, csak kisműtétek végzésére van mód.

Bár a főorvos úrnak két nyaki műtétje és egy szívműtétje is volt az utóbbi években, fegyelmezett életvitel mellett még ma is dolgozik: „A kezdéskor még fiatal korosztállyal együtt öregedtünk meg. Az öregség minden problémáját, gondját-örömét megélve.” Ugyancsak dolgozhat a felesége is a szemészeti rendelőben. Szabadidejükben felkeresik a közeli Kisvarsányban vásárolt parasztházat, illetve a kárpótlási jegyből telepített (vásárolt) barabási és nyírmadai erdőt, amit a gyerekeknek szánnak.

A gyerekek és hozzátartozóik rendszeresen „haza” jönnek. Hiszen Marika lányuk a vásárosnaményi szülőotthonban, fiuk és lányunokájuk a vásárosnaményi szülészeti osztályon születtek. Hajdúszoboszlón van a családnak egy olyan háza, ahol közösen szoktak pihenni.

„Nem vagyunk gazdagok – fogalmazott Marika – de a bajok ellenére elégedett emberek vagyunk. Felneveltük a gyerekeinket, s ma már saját lábukra állva boldogulnak. Köszönjük a kórház vezetőinek, hogy dolgozhatunk, hogy itt lakhatunk.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)