Gergely Imre

Nyugalmazott vállalkozó,

Gergelyiugornya

Legszívesebben hátrafordulnék, vagy még jobb volna, ha helyet cserélnénk. Házigazdám és felesége ül velem szemben egy gyönyörű filagóriában. Csodálatos látvány maradt mögöttem. Keresztüljöttem a dísztérköves udvaron, nem győztem a fejem forgatni, annyi virág kísérte lépteimet. Jó érzés lehet egy madárcsicsergős reggelen ide kilépni. A Tisza-parti településen Gergely Imréék kőhajításnyira élnek a legmagyarabb folyótól. A híd alatt elfutó víz pedig szomszédjában tudja az embert, aki egyike azoknak, akiknek feladata gondoskodni arról: nehogy „zúgva-bőgve törje át a gátat.”

– Itt születtem, ebben a faluban 1945. március 18-án – kezdi egészen az elején. – A naményi gimnáziumi érettségi után ’63. augusztus 22-én léptem a Vízügyi Igazgatóság állományába gyakornokként a mátészalkai szakaszmérnökségen. Volt egy nagybátyám, ő segített az indulásban. Éva asszony, a felesége ásványvizet tesz elénk, szíves szóval kínál. Szalkán széles tér nyílt a fiatalembernek. Hamarosan elvégezte a vízügyi technikumot, és a termelési helyettesi beosztásig vitte. Az ifjú technikus mérnöki végzettséget igénylő posztra került. Nem csalódtak benne, mert nyolc évig sikeresen felelt meg az elvárásoknak. – 1969. augusztus 23-án kötöttünk házasságot – pillant a feleségére. Élete párja egy picit felveti a fejét, amint elmosolyodik. Szép fonatú medál villan meg a nyakában.

– Minden dátumot ilyen pontosan tud a férjem – válaszol egy kérdésre, amit éppen most akartam feltenni. Saját születési időpontját már ő maga mondja: 1949. május 31.

– Én 1968. január elsején léptem a naményi kórház állományába segédápolónőként, és negyven év múltán pénzügyi osztályvezetőként mentem nyugdíjba.

Gergely Imre pályafutása kanyargós, mint a Tisza, de – hogy a hasonlaton belül maradjunk – egy mederben folyt. A dátumok pedig ismét akkurátusak, mint a folyamkilométerek táblái.

– A vízügynél végzett munkám leginkább a honvédségi GH-séhoz hasonlítható. Amikor valahol „helyzet” volt, mi teremtettük meg az elhárításnál dolgozók ellátásának feltételeit az árvízvédelmi osztagnál. Beköltöztünk egy iskolába vagy más alkalmas helyre, és gondoskodtam róla, hogy jóllakhassanak, tisztálkodhassanak, pihenhessenek, akiket leváltott a gáton a következő műszak. Rendszerint 100–110 emberről volt szó. A kitelepülési pont környéke szolgált beszerzési forrásul a logisztikai feladatok megoldásához. Számos derűs vagy éppen bosszúságra okot adó epizódot elevenít fel azokból az időkből Gergely Imre, amelyeken ma már mosolygunk, de akkor hozzátartoztak a hétköznapi problémákhoz. Az eredmény minősít: a védelemben, a védművek építésén dolgozók soha semmiben sem szenvedtek hiányt. Jó szívvel emlékszik vissza a Garbolcon töltött öt esztendőre, amikor a hetvenes nagy árvíz után a Tisza–Szamos közötti körtöltést építették. Barátságok születtek a környékbeliekkel. A garbolci polgármester Nagy Elemér fiát ő tartotta keresztvíz alá. Ott hívták meg a vadászok maguk közé. A természetkedvelők sportja sok új barátságot hozott. Annak a vidéknek gyakori vadja az őz. Igen sok bak végezte puskája célkeresztjében. Elárulja, ez a vad a kedvence, de hozzáteszi, aranyérmes dám-trófeája is van. (Nem is ő volna, ha nem mondaná a hajszálpontos számot: 5 kiló 5 dekás…) A vadászpályafutása külön történet. 41 esztendeje vette kezébe először a puskát, volna tehát miről mesélni. Most csak annyit, hogy tizennyolc évig volt a naményi társaság elnöke, és a minap vette át Kis B. Zoltántól a köszönő és elismerő emlékserleget.

– ’94. április 30-án leszámoltam, és megvettük Kocsordon a Kraszna-híd melletti betonelem-előregyártó telepet. A cég ma is működik – lép át a visszaemlékezésben életének egy újabb periódusába. – Két társam volt az üzletben. Az egyik Jakab Zsigmond, több ciklusban a község polgármestere, sajnos már meghalt. A másik Oroszi Béla, Szalkán él ma is. 17 évig vezettem a telepet, utóbb ide, Ugornyára is építettem egy telephelyet.

A betonelemgyártás menedzselésének majdnem két évtizede a megrendelők megelégedésével a tulajdonosok biztos bevételét hozta, Gergely Imrének, valamint párjának magas színvonalú egzisztenciát teremtve. És ők ketten Éva asszonnyal kiegyensúlyozott boldog emberek benyomását keltik.

– Megmutatom a serleget, invitál a házába. – Ám hosszú út vezet addig. A virágok állítanak meg minden lépésnél, amelyek ismét elém tárulnak most, hogy felállok és megfordulok. Mindegyik egy történet, szivárványszínű botanikus kert. Az eresz alatt, a teraszon, de a házban sem fogy el a sor, bár odabenn a hangsúly áttevődik a trófeákra, amelyekből szép számmal került a falra az annyira kedvelt őzbakokéból. Kezükben a serleggel ül le a fényképezőgépem elé a Gergely házaspár. Éva asszony szeretettel pillant a szép porcelánra, aztán élete párjára, végül rám. Csend ül a tágas nappali szobára, villan a vaku. 2011. július 22-én – teszem hozzá, hogy Gergely Imre precizitásához méltó módon fejezzem be ezt az írást.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése