Vásárosnamény

Bódi István alezredes 1995. május 1-től vezeti a Vásárosnaményi Rendőrkapitányságot. Azóta a megye beregi térségének közbiztonsága megszilárdult, lépést tudnak tartani a bűnözés „megújulásával”. A hatékony fellépésük eredményeként a határ menti bűnözés visszaszorult, a dörzsöltebb bűnözők inkább az ország más pontján próbálkoznak.

1949. április 20-án a kántorjánosi Flóratanyán született. Itt járta ki az általános iskolát, mi több, később fiatal felnőttként képesítés nélkül itt tanított alsósokat. A középiskolai tanulmányait baktalórántházi gimnáziumban végezte. A sikeres érettségi után sorkatonai szolgálat következett. A sport, a labdarúgás mindig is meghatározó volt az életében. A középiskolás évek alatt Baktalórántházán megyei I. osztályban játszott, majd a katonaság ideje alatt Tatán a helyi NB II-es csapatban kergette a pettyest, sőt hazatérése után az akkori Szpari NB I B-s csapata is szemet vetett rá. Jelenleg is igazolt labdarúgó, a Kisvarsányi gárda erőssége, középpályás, irányító poszton.

Nagy gondban volt a sorkatonai szolgálat végén, ugyanis folytatni szerette volna hivatásosként, ám a szülei lebeszélték a katonai pályáról. A sors iróniája, hogy mégis fegyveres testületet választott életpályául. Tatáról hazatért és három évig képesítés nélkül tanított a tanyasi iskolában, miközben megnősült. A fiatal házasok úgy döntöttek, hogy a fővárosban próbálnak szerencsét, Budapestre költözött feleségével. A XIV. kerületi rendőrkapitányságon járőrként szerelt fel. Nem sokkal utána 1978-ban már a Rendőrtiszti Főiskola nappali tagozatára járt. Megismerve a rendőri hivatás csínját-bínját, a főiskola befejezését követően 1981-ben Zuglóba került, ahol őr- és járőralosztály-vezető poszton folytatta a pályát.

Néhány hónap után a Budapesti Rendőr-főkapitányság állományába került, ahol a körzeti megbízotti területet vezette rövid ideig, ugyanis 1983-ban a Belügyminisztériumba helyezték, ahol az utánpótlással foglalkozó csoport vezetője lett, illetve két megye személyzeti munkájának szakirányítását is végezte. 1990-ig, az Országos Rendőr-főkapitányság kiválásáig maradt a Belügyminisztériumban. A főkapitányságon előbb a közbiztonsági területen dolgozott, majd a személyzeti vonalon folytatta.

Aztán jött a nagy fordulat, visszakerült a megyébe, 1995. május elsejével kinevezték a Vásárosnaményi Rendőrkapitányság vezetőjének, az elődje nyugdíjba ment. Erre így emlékszik vissza:

– Mintegy 22 évig dolgoztam Budapesten, de nem tudtam gyökeret ereszteni. Mindig is vágytunk haza, nemcsak én, a családom is. Kapóra jött, hogy a Belügyminisztériumban Szabolcs-Szatmár Bereg megye személyzeti munkáját felügyeltem, illetve a kötődésemet erősítette, hogy kezdeményezésemre a baktalórántházi gimnáziumban rendvédelmi fakultációt indítottunk be. A képzés azóta is tart és jelenleg is ott oktatok, emiatt gyakran jöttem a megyébe, de a rokonaim is itt éltek, őket is látogattuk.

A „kényelmesebb” budapesti beosztásai ellenére vállalta a nehezebb munkát és munkakörülményeket. A kezdeti nehézségek nem vették el kedvét.

– A kilencvenes évek elején beindult a kishatárforgalom, ezzel együtt felkapott a határ menti bűnözés is, ami akkor érte virágkorát, amikor átvettem a kapitányság irányítását. Mindez szokatlan volt, és keményen kellett dolgozni, aminek meg lett az eredménye. Két-három év múlva ugyan megállítani nem tudtuk teljesen a bűnözést, de normalizálódott a helyzet. Ez idő alatt az állományon belül is végbement egy minőségi csere. Most egy ütőképes csapattal dolgozom. Mostanra elmondhatom, hogy térségünkben kiegyensúlyozott lett a közbiztonság. Nem utolsósorban említenem kell, hogy az utóbbi három évben az árvíz is próbára tett bennünket, de minden esetben kezelni tudtuk a helyzetet. Állandó készültségben vagyunk, nem tudni, hogy mikor kerülünk ismét bajba. Közel harminc település 40 ezer lakosának a nyugalmára, közbiztonságára vigyázunk.

Természetesen itt is követnek el bűncselekményeket, de országos visszhangot kiváltó eset nem fordult elő.

– A sport mindig segített leküzdi a nehézségeket. Talán emiatt vagyok jelenleg is aktív labdarúgó. Fizikálisan mindig rendben voltam, fiatalos lendülettel végzem a munkámat. A sport szeretete „megfertőzte” néhány kollégámat is, tucatnyian sportolnak velem rendszeresen.

Amikor a családról beszélgetünk, nem kis büszkeséggel mondja, hogy egy ideig a felesége, Erzsébet, is rendőr volt, most üzletkötőként dolgozik. A nagyobbik fia, Tamás, informatikusként dolgozik, míg a kisebbik fiú, Csaba a nyomdokaiba lépett, a Kisvárdai Rendőrkapitányságon nyomozóként tevékenykedik. A szabadidő eltöltésével nincs gond, hiszen a labdarúgás szerelmese, de szívesen részt vesz más sporteseményeken is, ha az ideje engedi. A hétközi edzések után nagyon várja a bajnoki összecsapásokat. A sport mellett a szülőktől örökölt flóratanyai birtokon is akad bőven tennivaló a gyümölcsösben, szőlőben.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)