Tarpa

Nem túlzunk, amikor kijelentjük, hogy az Isten is pedagógusnak teremtette. Már egészen kis gyermekként elhatározta, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ő is tanítani fog. A gyermekek szeretete határozta meg egész életét, gyökerei pedig elszakíthatatlanok az ősi fészektől, a tájtól.

Az élet ajándékának érzi, hogy nagyszerű szülőkkel, nagyszülőkkel, ősökkel áldotta meg a sors. „Életük példa előtte: Amivé lettem, az nevelésüknek köszönhető, és mindig fejet hajtok emlékük előtt” − mondja Éva tanár néni.

Boldog lehet, aki az elődeiről ennyit tud.

Milyen bizonyítékokat őriz erről?

„A családi iratokból tudom” − válaszolja. Anyai ágon az ősöket a Báthoryak idejéig tudja visszavezetni. Rácz Pétert a nagyecsedi Sárvárból a Báthory-birtok tarpai területének helytartójául nevezték ki.

Ez idő alatt nagy kiterjedésű birtokot szerzett. Unokája Rácz Józsep − mert így ejtették − ki a helybeli hitelbank akkori elnöke volt, feleségül vette Esze Esztert. Házasságukból öt gyerek született, kik közül Rácz Gizella férjhez ment a felvidéki Szepsiből származó Kóta Lajos református lelkészhez. Leányuk Gizella, a tanárnő édesanyja, egy nővére Klára, Szűcs Istvánné pedig Nyíregyházán lakik. Lajos testvére egyedülálló.

Édesapja Óbis Gyula, Börvelyben született. Az első évben, mint fizetésnélküli sorkosztos tanító tanított. Ezután kinevezést nyert és negyvenhárom éven keresztül volt Tarpán állami tanító, később pedig igazgató. A cigány etnikummal nemcsak az iskolában, a tanítás alatt foglalkozott, hanem téli estéken megszervezte a cigánytánccsoportot.

Ezzel korát is megelőzte, hogy szervezetten foglalkozott e népcsoporttal. Létrehozta az Önkéntes Tűzoltó Szervezetet, s társadalmi munkában annak parancsnoka lett.

A málenkij robot őt sem kímélte. Egy évet töltött orosz fogságban. Erős fizikuma és Istenbe vetett hite, a sok éhezés, megpróbáltatás után hazasegítette. Abban az időben épült a korszerű kultúrház, annak vezetője is lett, és sikerült pénzt szereznie a bebútorozásához.

Vachter Gáspárné ezerkilencszáz-negyvenegyben született Beregszászban, negyedik gyermekként. Az általános iskolát Tarpán végezte, majd érettségi után a nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképzőben államvizsgázott. Ekkor került Tarpára, ahol mai napig megszakítás nélkül tanít.

„A jó pap is holtig tanul” − ő is tovább képezi magát és ’68-ban tanári diplomát szerzett. Később elvégezte az újságíró akadémiát is. Olyan tanítók, tanárok tanították, akikre mindig tisztelettel és hálával gondol, mert a lexikális tudás átadása mellett nevelték és felkészítették az igazi életre.

Tarpán ismerkedik meg Vachter Gáspárral, aki a négygyermekes Rátkai családból került a tantestületbe, mint tanító-biológia-földrajz-testnevelés szakos tanár. Ezerkilencszázhatvanötben kötöttek házasságot. Férje hamar beilleszkedett. Ismert vezető lett, mert szakfelügyelőként és járási szakszervezeti elnökként sok pedagógus megismerte. Jelenleg az általános iskola igazgatója. Péter fiuk, a kisvárdai Bessenyei gimnázium negyedikes tanulója. Szép folytatás lenne Sárospatakon a tanítóképző, hiszen a többi Vachter fiú is ott diákoskodott.

1990-ben harminchét kurucsüveges gyerekkel és ifjúval megalakították a Rákóczi-kört, és ezzel a Pro Pátria Szövetség tagjaivá váltak. A szervezet országos vezetőségébe is beválasztották. Évente rendezik meg a nemzetközivé szélesedett országos Rákóczi zászlóbontó játékot. Hagyományőrző csapatával Kassától Rodostóig, Bécstől a Francia Riviéráig fedezi fel a világot. Legnemesebb feladatuk szülőfalujuk néprajzi és történelmi múltjának a kutatása és gyűjtése az utókornak. Szeretné édesapja örökségül hagyott Tarpa monográfiájának kéziratát is befejezni.

Ha rangsorolni kellene, hogy életükben mit, hogyan helyeznének el, a sorrend: család, hivatás, közélet. Közben számadást végez, hogy is éli meg a család Tarpa szolgálatát? Édesapja 43 évet, férje 36 évet, ő 34 évet tanított a hajdani mezővárosban. Ha egymás után rakná a család az oktatásban eltöltött éveket, úgy több, mint 100 év jönne ki. Örül ennek a felfedezésnek, mert tudtával egyfolytában ilyet egy család még nem produkált oktatás terén Tarpán. Kötelességének érzi, hogy munkája mellett részt vegyen a község közéletében. 1991. december 11-én körzetében képviselő-testületi tagnak választották.

Meddig bírja ezt energiával?

Sokáig, mert az élet nagyon szép, és jó, ha tudunk örülni a parányi dolgoknak, mások boldogulásának. Ha tartós a hitünk, akkor van erőnk a nehézségek elviselésére.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)