Tarpa

Minden ember életéről egy regényt lehetne írni. A sors kiszámíthatatlanul hozza a jó és rossz eseményeket. Ez alól Nagy Zsigmond sem kivétel. Rápolton ’46-ban született parasztcsaládban. A nevében hordja a család a nagy jelzőt is, mert valóban szerteágazó, nagy kiterjedésű família.

Édesapja, id. Nagy Zsigmond, jó nevű, mintagazda hírében állt a faluban. Ez a téeszszervezésnél 1960-ban jó ajánlólevél lett, mert egyből szövetkezeti elnöknek választották. Édesanyja Péter Mária Kántorjánosiban született egy másik neves famíliában. Ebben a  családban jegyzőtől a papig sok értelmiségi található. Nagybátyja, Nagy Dániel huszárőrnagyként szerelt le, nevét a „Nyíregyházi Huszárok” c. könyvben olvashatjuk.

Megemlíti egyetlen testvérét, Pálmát, aki ma gyermekorvos Nyíregyházán. Szerényen magát hagyja utoljára a családfa bemutatásánál.

Osztatlan iskolából nyolc osztálytársa közül nehéz volt a továbbtanulás. Mindig hálás szívvel gondol vissza Magocsa András tanító úrra, aki a biztos alapokat ehhez megadta és leérettségizhetett.

Karcagon, a Mezőgazdasági Felsőfokú Technikumban szerzett diplomát. A szikes földet a beregi kötött talajra cserélte Fejércsén a tsz-ben. Ezután Kisar határa volt a bizonyítás helye négy évig. Tarpára a szíve is húzhatta, mert ott ismerkedett meg Simon Arankával, amiből hetvenháromban házasság lett.

Önerőből − semmi segítséggel − elvégezte Debrecenben az Agrártudományi Egyetemet is. A közösség méltányolta a gyakorlatias gazdászt és termelőszövetkezeti elnökké választotta annak ellenére, hogy soha nem volt párttag. Maga erejéből haladt a ranglétrán, ami sokaknak csak párttagkönyvvel sikerült.

Lassan 22 év telik el és végleg Tarpán maradt az ősi Simon-portán, mert az otthoni szülőházát fájó szívvel felszámolta.

Lássuk a feleség oldaláról is, „hogy illik a suba a subához”? − A belső lelki értékek az igazi összetartó erők − mondja Simon Aranka. − Anyósom Rápolton egyházgondnoki ténykedése, apósom presbitersége átsugárzik gyermekeink lelkivilágára. Idősebb fiúnk, György most harmadéves teológus Debrecenben és öccse, Dániel elsős gimnazista a Református Kollégiumban. A Simon család ősei is vallásos hitben éltek. Így értelmezhető a „suba” népi megfogalmazása. Ma a csendes, lelkiekben gazdag fiatal ritkaság számba megy. A mi gyerekeink ilyenek, ezért van belső harmóniánk. Örülünk, hogy nem vették át semmiben sem a túlzott mai divatot, összegzi, mint édesanya. Sajnos fiatalon kell nyugdíjasnak lenni. Ott kellett hagyni a gyógyszertár szakasszisztensi munkáját, amit elismeréssel és nagy szeretettel végzett.

− Nehéz gyermekkor jutott − folytatja Aranka asszony. Hiába volt vagyon, ha nagyapja 48 évesen meghalt, ki gyermekeinek támasza volt. Édesapja is éppen 48 évesen hagyta itt a családot. Nem volt, aki az alapokat megtartsa, vagy erősítse. A két fiú, György és Károly, szakmájában Tarpán kívül helyezkedtek el, így mint lányok Erzsike nővéremmel nem tudtuk folytatni úgy a gazdálkodást. − A Simon birtok kopni kezdett, elaprózódott, az eredményesség is eszerint alakult. Kellett az új gazda, az új erő. A férjével ebben is egymásra találtak. Az ősi porta ma újjáépült. Az istállóból nem lett garázs, mert az most is szarvasmarhával van tele.

A tsz-elnök farmergazda is. Naponta szállítja a tejet a csarnokba, más gazdatársaival együtt. Az értékteremtés örömet jelent. A gazda veszi vissza a szót. A „kurucfészek”-be „bekerültként” megvívta a maga harcát. Szókimondó, szemtől szembeni beszéde nem mindenkinek tetszik Tarpán. Parasztember-párti, vérében is ezt hordja, jól ismeri tulajdonságait. Fénykorában került a tarpai tsz vezetésébe. Mintegy 25 km átmérőjű gazdaságban. Ha határszemlére ment, délben lovat kellett cserélni, mert a Trianoni határtól a Jánd alatti Külső Ecsetszegig a fogat egy szusszantással nem bírta bejárni. Az utolsó négy-öt évben a nagyüzem leszálló ágba ért. A húzó emberek, kik váltott műszakban éjjel is vetettek, arattak, űzték magukat a keresetért, ma már nincsenek.

Ma ezek az emberek mind elnyűttek, vagy nagy részük már porlad. Vállalkozó szellem alig van, az események elszállnak felettünk. Még jobban földhözragadtak lesznek az emberek.

Egy érdekes felfedezésem van, mondja zárszóként. „Édesapám tsz-elnökként kezdte e rendszert Rápolton, én a fia, utolsó mohikánként végzem be Tarpán, mint tsz-elnök.” A két elnöki kor közti idő átívelésének annyiféle színe volt, mint eső után az égen a szivárványnak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)