Tarpa

Megelégedett ember nyugalmával fogadja barátait Esze Zoltán nyugdíjas főkönyvelő az ősi Esze-portán.

Az Esze család a falu alapítói között volt, mikor több halászfaluból egyesült Tarpa. Ennyi évszázad tele van romantikával, tragédiával, az emberöltők során. Ezekből mind kijutott Esze Zoltán elődeinek.

Családi 150 éves bibliát vesz elő, amiben születési, halálozási bejegyzések vannak. A születési anyakönyvi bizonyítvány is hitelesen igazolja ősiségüket, amit a bibliai lapok közül vesz elő.

Nagymúltú és szerteágazó família Esze Tamás hírnevén túl. Kevés olyan család van Tarpán, amellyel ne állnának rokonságban. Hogy miért ismeri ilyen jól a család történetét?

Azért, mert a históriák a szájhagyományok és főleg az írások apáról fiúra szállva mind megőrizték és féltve rejtik ma is. Pl.: az egyik ősük Esze Tamáson kívül a „Mustra könyv” feljegyzése szerint Esze János századparancsnok a második compániában.

Később ugyanez a személy 1706-ban már vice Colonellus-i (alezredes) rangban negyvenöt évesen szolgált. 1848-ban Esze Sándor huszonnégy évesen szolgált a szabadságharc idején. A felvilágosultság érződik az egyes leszármazottak életszemléletéből. Pl.: Esze Zoltán nagyapja, Esze Elek az 1880-as években Sárospatakon kijárta a gimnáziumot, majd visszajött az ősi portára, és ott önálló gazda lett húsz holdon. Vele történt meg az a tragédia, hogy feleségével egyszerre öngyilkosságot követtek el féltésből és szerelemből a hátrahagyott két búcsúlevél szerint.

A vállalkozás és közgazdasági szemlélet mindig jellemezte az Esze családot. Egyik őse állandóan kibérelte a Tisza tarpai határszakaszát halászás céljából. Vagy Esze Zoltán édesapja, Esze Sándor harmincketted magával együtt gőzmalmot építtetett „új malom” címén gatterrel és olajütővel egybekötve, mint közös tulajdont.

Zoltán a beregszászi gimnázium Vérke parti diákjaként kezdte középiskolai tanulmányait két bátyja nyomdokán. Kálmán közismert jogász lett. Sándorral együtt a málenkij robotra elhurcolták. Sándor tizenkilenc évesen odamaradt, Jolán pedagógus lett, ő maradt az ősi portán. Zajos, zaklatott élete volt. Kivette részét a kuláküldöztetésből, muszos katona volt, de tudása révén végül termelőszövetkezeti főkönyvelőként ment nyugdíjba. Zoltán mezőgazdasági vénája úgy érvényesült a magángazdálkodásban, mint a közös termelésében.

Hasznára volt szemléletével a falunak. Másodállásként saját gazdaságát is megszervezte. Kiirtotta az ősi termő-szőlőt a hegyen, és helyére a környéken elsőnek őszibarackost telepített. Vagy a kertjében a dzsungel-gyümölcsös helyett meggyest létesített.

Mindenki elítélte a régi termelési szokások változtatásáért. S mit ád Isten? Most harminc év múlva ugyanezt teszik telek-, kert- és szőlőszomszédjai.

Melyek voltak a nehéz idők életében? „A korszakok”, mondja röviden. A Rákosi-korszak, ahol leseperték a padlást. Ennél is fájóbb, hogy megalázták lelkében és személyiségében. Nem volt különb az 1956-os forradalom utáni korszak sem. A jelenléte nélkül egyhangúlag beválasztották a Nemzeti Bizottságba. Tarpán a legnehezebb napokban egy pofon sem csattant el. Bosszút nem állt senki.

1956-ban nősült. Felesége, Gáspár Irén tarpai lány. Neki is kijutott a nehézségekből. Árván nőtt fel tizenegy éves kora óta. Édesapját is elhurcolták a málenkij robotra, és nem tért vissza soha. Gyermekkorában sokat kellett dolgozni, így lehetett egy életre megtanulni, hogyan lehet megbecsülni azt, amiért nehezen megdolgoztak.

Házasságukból 3 gyerek született. Mindegyiket taníttatták, kenyeret adtak a kezükbe. Ma már férjhez mentek, megnősültek. Gyöngyiéknél Emese, Noémiéknál Jimmi (USA-ban) és Sándor fiáéknál pedig Dániel, ki továbbviszi az Esze családnevet.

A közéletből egy kicsit mostanában visszahúzódik − mondják. „Nem egészen” − válaszolja röviden. Csak a nyilvánosságtól tartja magát távol. Van véleménye és nagyon szűkkörű baráti körével ezt meg is osztja. Kuruc fészek? Ez bizony már régen a múlté. Múlófélben már az a „régi tűz”. Apad a falu lakossága, és fiatalsága. Az irreális igények és a jogok nőttek a kötelességgel szemben, ez tönkretette a világot.

A mai gyerekek hamar kikerülnek a családból, a társadalom neveli őket. Nem vesznek részt közösen a család mindennapi munkájában, ezért kevés a sikerélmény. A régi munkaszeretet emiatt is változott negatív irányba.

Saját helyzetüket is így látja?

A családunk sok zaklató változásokkal kísért világot ért meg, de a nehéz időket igaz szorgalommal, sok munkával, valamint összetartó szeretettel mindig végigküzdötte.

Gyermekeink nem Tarpán alapítottak családot. Itthon feleségemmel együtt élünk csendesen. Nagyon hiányoznak a lármás, csintalan kedves unokák.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)