Tarpa

A szülőföld sok esetben meghatározó tényező egy ember életében. A szokások, az emberi mentalitások jellemzően ismérvei egy településnek. Tarpa ilyen. Ellenzékisége vonzotta Bajcsy-Zsilinszky Endrét is, nem hiába van itt eltemetve. Dr. Varga János e fajta népnek a sarja, az igazságra való törekvést, a születésével hozta magával.

Parasztcsaládból származik. Varga Ferenc és Bede Piroska házasságából 1933-ban hat testvére mellett másodikként született. Édesanyja testvére vitéz Bede Béla a falu főbírája is volt. A kurucos mentalitását volt kitől örökölni.

Milyen sorsfordulókat tart lényegesnek életében? Már az elemi iskolában kezdődött, mondja. A negyedik osztályból indult. Szalai tanító úr arra ösztönözte a szüleit, hogy áldozzanak fiuk taníttatására, hisz „kár lenne veszi hagyni tehetségét”. Szót fogadtak. A beregszászi gimnáziumba be is iratkozott.

A trianoni határ újra lezárása negyvenötben nem engedte a folytatást. Ritka diákévek vártak rá az alsó négy gimnáziumban.

Minden évet máshol végzett, ezt is magántanulóként. Szerencséje e térség diákjainak, hogy Mátészalkán véglegesen önálló gimnázium alakult, és így ő is ezerkilencszázötvenegyben érettségizhetett. Az Agrártudományi Egyetem állatorvosi karára jelentkezett és tanult zökkenőmentesen ezerkilencszázötvenhat őszéig.

Még nem végzett, mikor ’56 augusztusában feleségül vette Kőszegi Elzát, aki Kárpátaljáról települt át Tarpára nagymamájához. A fiatal házasok nagy szerelemben, még nagyobb reménnyel indultak az életbe.

Az utolsó félév az egyetemen már az államvizsgára való felkészülés ideje volt.

Így jött haza ősszel Tarpára, hogy családi körben nyugodtabban tanulhasson. A községbe október 27-re ért a forradalom szele. Véletlenül ment a tanácsháza felé, ahol megpillantotta a felvonuló tömeget.

A felforrósodott hangulatban magukhoz ragadták, és első dolguk volt, hogy a tömeg élére állítsák mondván, hogy itt van egy egyetemista, Pesten is ők csinálják a forradalmat.

Még tiltakozni sem volt idő, nemhogy megfontolni − az események gyors forgása miatt. − A tüntetést öttagú bizottság megválasztása zárta le. Javasolta, hogy minden réteg egy képviselőt ajánljon. Így bányász, iparos, középparaszt, kulák és kereskedő lett a vezetőségbe választva. Megnyugodtak, így alakult meg akaratukkal a nemzeti bizottság.

Rendet, nyugalmat és a tulajdon megőrzését tartotta a legelső feladatának, mint elnök. Minden áron a termelőszövetkezetet akarták felosztani. Nem engedte.

− Hogyan érzett ehhez bátorságot ilyen fiatalon? − adódik a kérdés. Ismerte a tarpai ember mentalitását, hirtelen haragú felindultságát. Ha alusznak rá egyet, lehiggadnak, kijózanodnak a mámorból.

A kint lévő fegyvereket összegyűjtette, és a páncélszekrénybe elzárta, csak nemzetiszínű karszalaggal lehetett párban szolgálatot teljesíteni. Nem nézték ezt jó szemmel a hatalomból kiesett emberek.

Novemberben feljelentés alapján a vásárosnaményi hídőrség orosz parancsnoka tankkal vonult Tarpa főterére, mert egyesek szerint „diktatórikus helyzet van”.

Ezt a helyi kommunisták megfélemlítés céljából csinálták − ami később kiderült. Kevés orosz tudással a parancsnokkal szót értettek. Pontosan idézi még ma is a megállapítást, „ha tudja, hogy Tarpán ilyen rend van, soha a lábát ide be nem teszi”. Békével elvonult.

Elcsitultak a dolgok, készülhetett az államvizsgára. 1957 februárjában diplomázott. Gyüre községbe márciustól körállatorvosnak kinevezték.

Egy véletlen folytán dolga végeztével a járási pártbizottságon egy illető nekiesett, hogy „mit keres itt egy ellenforradalmár?”. Hiába minden ténykedése, ez a megbélyegző mondat 1958 januárjában fegyelmi elbocsátást vont maga után.

Munka nélkül maradt, és hazautazott Tarpára szüleihez. A segíteni akarók közreműködésükkel 1958. június 27-én a járásbíróság hatálytalanította a fegyelmit és „megegyezéssel” felmondott, hogy újra elhelyezkedhessen. Hirdetés alapján jutott el a Dunamenti Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat Tengelici telepére.

Később dolgozott a hajdúszoboszlói állami tangazdaságban, ahol a helyi gyógyforrás vizével a nehéz ellések utáni sérüléseket eredményesen gyógyította. E személyes felfedezéséről előadásokat is tartott. A debreceni vágóhídon is szolgált, majd 1977 óta Tarpán körzeti állatorvos. Két fiúk született: János és Zsolt, akiket már szárnyukra engedtek. Jánoséknál három, Zsoltéknál egy leány unoka vidámítja a nehéz munkanapokat.

Megnyugodva készül nyugdíjas éveire szülőföldjén. „Visszafolyik a víz a folyására” ahogy ezt Tarpán mondani szokás.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)