Tarpa

Már harmincnyolc éve dolgozik ápolóként, de még mindig ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel végzi munkáját Magyar Tamásné, született Oláh Mária, aki a tarpai ápoló- és gondozó otthon vezető főnővére.

Magyar Tamásné 1948. március 27-én született Tarpán. Édesanyja, Oláh Emília, háztartásbeliként látta el a családot, édesapja, Oláh Gábor, pedig molnárként dolgozott. Az általános iskolát Tarpán végezte, majd a Vásárosnaményban érettségizett 1966-ban. 1969-ben férjhez ment Magyar Tamáshoz, aki kőműves mester, majd műszaki előadó. Házasságukból két gyermek született Gabriella és Mária. Gabriella édesanyjával együtt a tarpai ápoló-gondozó otthonban dolgozik a fejlesztő csoport vezetőjeként, Mária, pedig a kis unokával van otthon gyesen.

Ezerkilencszázhatvanhét március 4-én került a tarpai ápoló-gondozó otthonba segédápolóként. Az intézmény vezetője és Marika is arra törekedtek, hogy a dolgozók minél szakképzettebbek legyenek, ezáltal Marika is szinte folyamatosan képezte magát. Az intézményben mindig legalább 90%-os volt a szakképzettség. Elsőként a szociális ápoló és gondozó tanfolyamot végezte el Nyíregyházán, majd a pszichiátriai szakosító tanfolyamot, ’97-ben pedig felsőfokú szervezési és vezetési ismereteket sajátította el. Kilencvennégytől osztályos ápoló, majd 2000 óta vezető ápolóként tevékenykedik az intézményben. Feladata az intézmény szakdolgozóinak irányítása, a munkabeosztásuk elkészítése. Ezek mellett a lakók részére a gyógyszerek beszerzése, a mosodai és a takarító dolgozók felügyelete.

Az otthon középsúlyos értelmi, illetve halmozottan fogyatékos személyek ápolását, gondozását és terápiás célú foglalkoztatását végzi száz férőhelyen. A lakók ellátását ötvenhét dolgozó látja el, akik egy igazi kis családias csapatot alkotnak. Segítik egymás munkáját, nem zárkóznak el a másik feladatkörétől, a problémákat együtt, egymást segítve oldják meg. Ez az egyik ok, amiért Magyarné Marika szeret itt dolgozni, és persze a beteg embereken való segítés számára minden nap sikerélményt jelent.

A dolgozók munkáját és a szakszerűbb ellátást segíti az is, hogy korszerűsödtek az ápolás technikai feltételei, valamint a modern egészségügyi berendezések is könnyítik a betegápolást. A megyei önkormányzat és pályázatok segítségével 2000-ben új épületet adtak át, melyben igen korszerű és már az uniós elvárásoknak megfelelő körülmények között élhetnek a lakók, akik a szobáikat igen otthonosan rendezték be saját személyes tárgyakkal, bútoraikkal. Nemcsak a belső környezet, hanem a külső is igen szemet gyönyörködtető, az udvaron gyönyörű virágok, a nyári melegben egy kis árnyékot adó fák sorakoznak, melyek gondozásában mindenki szívesen részt vesz. A lakók igen jól érzik magukat itt, ami kiderült számomra a sok mosolygós, vidám arcból.

Mária az ápoltakkal minden nap közvetlen kapcsolatban van, bármilyen gondjukkal, problémájukkal fordulhatnak hozzá. Azt gondolná az ember, hogy ez a munka hatalmas lelki megterhelést jelent, azonban Magyarné sohasem érezte tehernek, neki az jelenti az igazi örömet, ha segíthet és valamilyen módon, teljesebbé teheti ezeknek az embereknek az életét.

Harmincnyolc éves tapasztalattal a háta mögött joggal állíthatja, hogy ezt csak akkor lehet csinálni ha az ember szívvel-lélekkel, hivatásszerűen végzi. Eddig is és ezután is minden tőle telhetőt megtesz, amíg csak bírja erővel, hogy a lakók a legjobb ellátásban részesüljenek.

Rengeteg programot, foglalkozást szerveznek, hiszen az egyik fontos cél a lakók meglévő képességeinek szinten tartása, valamint azok fejlesztése. A foglalkoztatás keretén belül vannak kultúr- és tánccsoportok. A pedagógiai fejlesztés keretében kommunikációt, mozgás- és vizuális kultúrát, mennyiségi ismereteket, egészséges életmódra nevelést sajátíthatnak el. Már szokássá vált a Mikulás-, a farsangi ünnepség, melyek szervezésében Marika is részt vesz. Ilyenkor a lakók maguk adnak elő műsort és ez igazi élményt jelent számukra, s ezek azok a pillanatok, amikor igazán boldogoknak láthatják őket a dolgozók. Ez az, ami mindennél többet jelent Magyarné számára.

Az ápoltak nincsenek az otthonhoz kötve egész évben, gyakran járnak kirándulni, például a Balatonhoz, ahová Marika is elkísérte már őket, ahol nagyon jól érzeték magukat. Minden évben fellépnek az országos kulturális fesztiválon, Derecskén alkotó és pihenő táborban. Mindezek legszebb pillanatait az épület falain lógó fényképek őrzik.

Mária szabadidejében legszívesebben olvas, kézimunkázik. Azonban nem sok ideje jut minderre, hiszen férje tíz évvel ezelőtti halála óta ő foglalkozik kis gazdaságukkal. Idejét leköti immár unokája, Ákos is, akinek felügyelete igen sok energiát kíván. Sokéves kiemelkedő munkájáért tavaly megkapta szociális munka elismeréséért járó kitüntetést.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)