Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Nagy Zsigmond
Mezőgazdasági vállalkozó
Tarpa
Mert az emberből kivész a hit, ha nincs jövőképe és nincs jövőképe, ha nincs sikerélménye. Ezt a mondatot vissza is olvastam Nagy Zsigmondnak, amikor szó szerint lejegyeztem. Az írás végén kellene, legyen, életfilozófiai összefoglaló gyanánt. Mégis ezzel kezdem, mert beszélgetésünk első két harmadában nem nagyon gondoltam, hogy ezek a veretes szavak elhagyják a házigazda száját.
Talán a csepergős borús idő, vagy a letargikus őszi hangulat hozza a pesszimizmust. Erre tippelnék, ha nem ismerném több mint negyedszázada. Amikor már sokadjára mondja “mi lett volna ha…”. De ismerem. Életének rendszerváltásig lezajlott első feléről írtunk e sorozat húsz évvel ezelőtti kötetében. Tudom, hogy volt sikerélménye, jövőképe, és hite egyaránt. A politika átmenetet kísérő gazdasági bizonytalanság, a fél évtizednyi ex lex állapotban sok ember volt “bátrabb”, mint Nagy Zsigmond.
− Mi lett volna, ha bevásárolok akkoriban földből 500 forintért aranykoronánként? Ma 50 ezret érne. Volt, aki megtette. Én akkor is azon dolgoztam, hogy a tsz ne összeomoljon, hanem a tagság minél többhöz hozzájusson abból, ami az övé. Mi lett volna, ha hallgatok a messziről jött emberekre, akik ott ültek az irodámban, és azt mondták: “tedd tönkre és vedd meg!”.
Mi lett volna ha… Megcsendül a telefonja. Röviden eligazítja munkatársát, valakik jöttek körtét, almát venni. A mögötte lévő helyiségekben, amelyek raktárként szolgálnak, aszalt gyümölcsök várják zsákban, tálcán a vevőjüket. Az udvara gazdasági eszközökkel, gyümölcsaszalóval egy mezőgazdasági vállalkozó portája.
− Tavaly jó évünk volt, az idén soványnak ígérkezik − vált témát. Most mosolyodik el, amikor egyáltalán nem is várnám. Éppen csak a bajsza alatt. − Azt mondod, hagyjuk már azt, hogy “mi lett volna ha…” − Valahová mögém néz, tudom, visszatér a témára, és nem a mostani évekkel folytatja. − Nem vettem földet, mert akkor kockázatos lépésnek ítéltem. De építettem szilvaaszalót, ahogy rápolti őseimtől láttam. Ki is gyulladt. – Most már nagyot nevet. − De a második jó lett. A tájjellegű termékek feltámasztását és piacra vitelét céloztam meg, mert azoknak az elkészítése még ma is mindenkinek a vérében van itt Beregben. A Bereg kincsei márkát bevezettük, és ma is csináljuk, de abból megélni nem lehet − összegez.
Az ominózus gyümölcsaszaló építésére pályázati pénzt szeretett volna, de nem nyert. Nem volt nagy összeg, de mégis kudarc. Más nagyobb pályázatoknál azonban mégiscsak szerencse kísérte törekvéseit. Végül is honnan lett volna a siker a jövőképhez. Felidézi a régebbi szilvatelepítést, amikor még az ápolási költséget is megnyerte öt évre. Aztán mond olyat, ami nem jött össze, meg olyat is, ami igen. Ül az íróasztalánál, előtte laptop, kinyitott képernyővel, kezében toll, azzal ütöget valami iratot.
Nézem az arcát. Csak a fogyóban lévő haja árulkodik, vonásai kortalanok. Hatvannyolc esztendős. Lassan elmaradnak a “mi lett volna ha…” kezdetű mondatok. Mi több, akár emberöltővel fiatalabb embernek is becsületére váló tervek törnek elő. Lelkesen magyaráz.
− Jövőre nyolc hektár rezisztens almát telepítünk. Tudod mi az? Sokkal kevesebbet kell permetezni. Megölnek bennünket a növényvédelem költségei.
Ez már a régi Nagy Zsigmond. “A sűrű kis ember. Megy, mint a golyó”, írta róla harminc éve a kollégám, mert az aratási riportjához képtelen volt utolérni a határban.
Nem fognak rajta az évek, az évtizedek. Jól esik neki, hogy az ismert nagyvállalkozóhoz, Klapkához hasonlítom, aki ugyanilyen korában diót telepített. Most 84 évesen az egész világba exportálja.
− Igazad van. Tudod, én vagy azzal álmodom, hogy mit kellene még csinálni, vagy a tsz-szel. De hát akkor azzal feküdtem, azzal keltem. – Most már el nem fogy a mosoly az arcáról. − És sokszor álmodom édesanyámmal. Azt mondja a babonaság, hogy az esőt jelent. Na, mit gondolsz, kivel álmodtam az éjjel? Ha felébredek, akkor meg felbosszantom magam. Olyan magába fordult lett a világ. Régen kalákában egy hétvégén felhúztuk egy tízszer tízes ház falait. Ma mindenki csak magára gondol.
A végére alig figyelek, arra gondolok, tényleg esik az eső. Meg arra a képre, amelyik szobájuk falán függ, és negyven éve készült.
− Válasszuk ezt a képet, Aranka − győzi meg a feleségét, amikor szóba kerül, milyen fotó kerüljön az írásba és bemegyünk a lakásba.
− Negyven? Tényleg negyven… − válaszol a felesége. − Igen, hiszen hetvenháromban esküdtünk.
Az idegen szemével nézem a régi műtermi képet, aztán a két ember arcát. Arankának mit sem változott a mosolya, élete párjának hetyke fejtartása. Fülembe csengenek szavai a jövőképről, a sikerélményről, a hitről. Leakasztom a falról a képet a fényképezéshez. A képet, amiről akkor még csak hitték, hogy a jövő képe. A negyven év pedig maga a siker. Akkor is, ha annyi sok olyan borús nap övezte, mint a mai.
(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése