Nagy Zsigmond

Mezőgazdasági vállalkozó 

Tarpa

Mert az emberből kivész a hit, ha nincs jövőképe és nincs jövőképe, ha nincs sikerélménye. Ezt a mondatot vissza is olvastam Nagy Zsigmondnak, amikor szó szerint lejegyeztem. Az írás végén kellene, legyen, életfilozófiai összefoglaló gyanánt. Mégis ezzel kezdem, mert beszélgetésünk első két harmadában nem nagyon gondoltam, hogy ezek a veretes szavak elhagyják a házigazda száját.

Talán a csepergős borús idő, vagy a letargikus őszi hangulat hozza a pesszimizmust. Erre tippelnék, ha nem ismerném több mint negyedszázada. Amikor már sokadjára mondja “mi lett volna ha…”. De ismerem. Életének rendszerváltásig lezajlott első feléről írtunk e sorozat húsz évvel ezelőtti kötetében. Tudom, hogy volt sikerélménye, jövőképe, és hite egyaránt. A politika átmenetet kísérő gazdasági bizonytalanság, a fél évtizednyi ex lex állapotban sok ember volt “bátrabb”, mint Nagy Zsigmond.

− Mi lett volna, ha bevásárolok akkoriban földből 500 forintért aranykoronánként? Ma 50 ezret érne. Volt, aki megtette. Én akkor is azon dolgoztam, hogy a tsz ne összeomoljon, hanem a tagság minél többhöz hozzájusson abból, ami az övé. Mi lett volna, ha hallgatok a messziről jött emberekre, akik ott ültek az irodámban, és azt mondták: “tedd tönkre és vedd meg!”.

Mi lett volna ha… Megcsendül a telefonja. Röviden eligazítja munkatársát, valakik jöttek körtét, almát venni. A mögötte lévő helyiségekben, amelyek raktárként szolgálnak, aszalt gyümölcsök várják zsákban, tálcán a vevőjüket. Az udvara gazdasági eszközökkel, gyümölcsaszalóval egy mezőgazdasági vállalkozó portája.

− Tavaly jó évünk volt, az idén soványnak ígérkezik − vált témát. Most mosolyodik el, amikor egyáltalán nem is várnám. Éppen csak a bajsza alatt. − Azt mondod, hagyjuk már azt, hogy “mi lett volna ha…” − Valahová mögém néz, tudom, visszatér a témára, és nem a mostani évekkel folytatja. − Nem vettem földet, mert akkor kockázatos lépésnek ítéltem. De építettem szilvaaszalót, ahogy rápolti őseimtől láttam. Ki is gyulladt. – Most már nagyot nevet. − De a második jó lett. A tájjellegű termékek feltámasztását és piacra vitelét céloztam meg, mert azoknak az elkészítése még ma is mindenkinek a vérében van itt Beregben. A Bereg kincsei márkát bevezettük, és ma is csináljuk, de abból megélni nem lehet − összegez.

Az ominózus gyümölcsaszaló építésére pályázati pénzt szeretett volna, de nem nyert. Nem volt nagy összeg, de mégis kudarc. Más nagyobb pályázatoknál azonban mégiscsak szerencse kísérte törekvéseit. Végül is honnan lett volna a siker a jövőképhez. Felidézi a régebbi szilvatelepítést, amikor még az ápolási költséget is megnyerte öt évre. Aztán mond olyat, ami nem jött össze, meg olyat is, ami igen. Ül az íróasztalánál, előtte laptop, kinyitott képernyővel, kezében toll, azzal ütöget valami iratot.

Nézem az arcát. Csak a fogyóban lévő haja árulkodik, vonásai kortalanok. Hatvannyolc esztendős. Lassan elmaradnak a “mi lett volna ha…” kezdetű mondatok. Mi több, akár emberöltővel fiatalabb embernek is becsületére váló tervek törnek elő. Lelkesen magyaráz.

− Jövőre nyolc hektár rezisztens almát telepítünk. Tudod mi az? Sokkal kevesebbet kell permetezni. Megölnek bennünket a növényvédelem költségei.

Ez már a régi Nagy Zsigmond. “A sűrű kis ember. Megy, mint a golyó”, írta róla harminc éve a kollégám, mert az aratási riportjához képtelen volt utolérni a határban.

Nem fognak rajta az évek, az évtizedek. Jól esik neki, hogy az ismert nagyvállalkozóhoz, Klapkához hasonlítom, aki ugyanilyen korában diót telepített. Most 84 évesen az egész világba exportálja.

− Igazad van. Tudod, én vagy azzal álmodom, hogy mit kellene még csinálni, vagy a tsz-szel. De hát akkor azzal feküdtem, azzal keltem. – Most már el nem fogy a mosoly az arcáról. − És sokszor álmodom édesanyámmal. Azt mondja a babonaság, hogy az esőt jelent. Na, mit gondolsz, kivel álmodtam az éjjel? Ha felébredek, akkor meg felbosszantom magam. Olyan magába fordult lett a világ. Régen kalákában egy hétvégén felhúztuk egy tízszer tízes ház falait. Ma mindenki csak magára gondol.

A végére alig figyelek, arra gondolok, tényleg esik az eső. Meg arra a képre, amelyik szobájuk falán függ, és negyven éve készült.

− Válasszuk ezt a képet, Aranka − győzi meg a feleségét, amikor szóba kerül, milyen fotó kerüljön az írásba és bemegyünk a lakásba.

− Negyven? Tényleg negyven… − válaszol a felesége. − Igen, hiszen hetvenháromban esküdtünk.

Az idegen szemével nézem a régi műtermi képet, aztán a két ember arcát. Arankának mit sem változott a mosolya, élete párjának hetyke fejtartása. Fülembe csengenek szavai a jövőképről, a sikerélményről, a hitről. Leakasztom a falról a képet a fényképezéshez. A képet, amiről akkor még csak hitték, hogy a jövő képe. A negyven év pedig maga a siker. Akkor is, ha annyi sok olyan borús nap övezte, mint a mai.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése