Tarpa

Tarpa történelmi település. Erre és a jelenére építve pár éven belül mezővárossá fejlődhet. Az itt élő emberek szorgalmából és a természeti környezetből tőkét lehet kovácsolni. Kovács Béla polgármester vezetésével, a helyi erők összefogásával és persze központi támogatással nagy terveket lehet itt megvalósítani.

Az itt élő embereknek mindig meg kellett küzdeni a létért. A föld minősége, a Tisza közelsége gondokat is okozott. A földrajzi fekvés előnyeit azonban ügyesen kihasználták az itteniek. A település a hegyvidék és az Alföld találkozásánál fekszik. A tarpaiak sóval, borral és gyümölccsel kereskedtek. Egy ezerhatszázhuszonhatban kelt váltságlevéllel Bethlen Gábor fejedelem a tarpai lakosokat kereskedelmük segítésére országos vámmentességgel ruházta fel. A történelemkönyvekből kitörölhetetlen, hogy Esze Tamás kuruc vezér Tarpa szülötte. A megyénket bemutató könyvsorozat sem lenne teljes a Rákóczi-féle szabadságharc felidézése nélkül. Nos, Esze Tamás ezerhétszázháromban tagja volt annak a küldöttségnek, amely Lengyelországból hazahívta Rákóczi Ferencet. Tarpán, Váriban és Beregszászon kibontották a szabadságharc zászlajait, felolvasták a kiáltványt, ezt követően Esze Tamás állt a tiszaháti felkelők élére. A fejedelem később ezredeskapitánnyá léptette elő. Tarpa pedig a szabadságharchoz nyújtott segítségéért Rákóczitól ezerhétszáznyolcban hajdúkiváltságokat kapott. A kiváltságlevél kimondta: az itt lakók minden jobbágyi szolgálattól mentesek legyenek, kereskedelmüket, fuvarozásukat vámmentesen űzhetik. A község melletti rétek, legelők jó életteret biztosítottak az állattartáshoz. (Még a közelmúltban is jelentős állatállománya volt Tarpának.) Fellendült a gabona- és a gyümölcskereskedelem, ez pedig mind létszámban, mind anyagiakban gyarapította a települést.

Jókora tölgyerdő húzódik a közelben, kőért sem kellett a szomszédba menni, így aztán különleges népi építészet alakult ki. Nem véletlen, hogy a Sóstói Múzeumfaluban kiemelt helyen helyeztek el egy eredeti tarpai házat. Figyelmet érdemel, hogy az Észak-Tiszántúl egyetlen, eredeti helyén megőrzött szárazmalma Tarpán a Tóháton (ma Árpád utca) található. A malom ezerkilencszázhuszonkilencben őrölt utoljára. A felújított, tölgyfazsindellyel fedett épület ma turisztikai látványosság. Itt említjük, hogy az elmúlt századokban az itteniek nemcsak a mezőgazdaságból és a kereskedelemből éltek. Messze földön híres mesteremberek is éltek itt. Bognárok, kerékgyártók, ácsok ügyesen bántak a fával, zsindelyek, szépen faragott gerendák kerültek ki a kezük alól.

Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus-publicistát a tarpaiak ezerkilencszázharminckilencben országgyűlési képviselőjükké választották. Bő tíz évig szoros kapcsolatban állt a képviselő az itteniekkel, érzelmi szálakkal is kötődött hozzájuk. Így érthető, hogy az ezerkilencszáznegyvennégyben történt kivégzése előtt úgy rendelkezett, hogy Tarpán helyezzék örök nyugalomra. A viharos életű politikus tarpai földben nyugszik.

Meseszép a tarpai határ. A hegy (ötven méterre magasodik ki a környezetből) lankáin ma is szőlő és több más ízletes gyümölcs terem. A kőbánya már csak emlék, bezárták kapuját. Tiszta időben a hegyről jól látható a Kárpátok, csodálatos panoráma tárul a nézelődő elé. A hegy alatt jókora legelő terül el, folytatásaként tölgyerdőt rajzolhatunk a térképre. Az erdőben francia és német vadászok is jól érzik magukat. Innen kőhajításnyira kezdődik a Tisza füzes partja. A legelőn magyar szürke marha legel, egy derék vállalkozó állatfarmjára akarja csalogatni a turistákat. A tarpai nemtudom szilva immár európai hírű. Az eperfahordóban érlelt szilvapálinka és a hagyományosan főzött kemény szilvalekvár a német és az osztrák boltok polcain is megtalálható. Szépen és szakszerűen berendezett tájháza is van Tarpának. A férfiakból álló Tarpai Népdalkör jó híre túlnőtt a határokon. Az sem véletlen, hogy itt szokták rendezni a megyei népzenei fesztiválokat.

A polgármester ezerkilencszáznyolcvanöt óta áll Tarpa élén. Ez idő alatt kiépült a modern infrastruktúra. Egészségházzal, házasságkötő teremmel, ivóvízhálózattal, szilárd utakkal, gázvezetékkel, telefonhálózattal, szennyvízcsatorna-hálózattal gyarapodott a település. A polgármester hozott egy értékes festményt, amely Rákóczit ábrázolja a magyar–lengyel határon.

Kovács Béla tősgyökeres tarpai. A makói kereskedelmi technikum elvégzése után felsőfokú áruforgalmi iskolát végzett, és huszonegy évig dolgozott a helyi áfész-nél, végül osztályvezetőként. Ő a vadásztársaság elnöke, ebből is profitált a község. A felesége pedagógus.

A polgármester vágya, hogy mezővárossá váljon Tarpa. Ha a közelben megépül az autópálya, akkor szívesebben jönnek ide a befektetők és a turisták is. Talán az autópálya vezeti majd át Tarpát a dicső múltból a következő évezredbe.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)