Gemzse

A település neve személynév eredetű és meglehetősen későn, csak a XIV. század második felében tűnt fel, oklevelekben először 1374-ben említik. A Károlyi-család birtokaként 1444-ben merül fel, ekkor még a korábban elpusztult Csókatelek is hozzátartozott. Az évszázadok során többször cserélt gazdát a viszonylag kis népességű település. A Károlyi-család csak 1827-re tudta visszaszerezni a falu felét, amelynek a jobbágyfelszabadítás idején 737 lakosa volt.

Lényegében egyutcás útifalu, a Kossuth utca felső végén, a fa haranglábnál tölcséresen kiöblösödő, majd innen kettéágazó, fésűs elrendezésű kétoldali házsorokkal.

Az elmúlt években a külső szemlélőnek is feltűnő változások (útépítés, járdaépítés, parkosítás) következtek be a településen, amelyekben meghatározó szerepet játszott az 1998-ban polgármesterré választott Miklovich Károly, aki 1941. október 8-án született Gemzsén. Jónak és gondtalannak korántsem nevezhető, nélkülözésektől sem mentes gyermekkorát a faluban töltötte, majd általános iskolai tanulmányai befejezése után Oroszlányba került, ahol a szénbányában egy külfejtésen dolgozott két évig.

1960-ban, a termelőszövetkezet megalakulásakor, visszakerült szülőfalujába. Egy évet magángazdálkodóként dolgozott, ekkor látott neki a házépítésnek is. Aztán elvitték katonának, ahonnan tizenegy hónap múlva, egészségügyi okok miatt leszerelték. Később meg is kellett operálni, és több évig betegeskedett.

1966-tól a 31. Számú Építőipari Vállalatnál kezdett dolgozni, betonozással foglalkoztak. Két évvel később Csehszlovákiába került, itt brigádvezetőként egy hajóállomás építésében vett részt. Egy év múltával tért haza és még egy fél évtizedet töltött az építőiparban, majd 1974-ben, amikor a Szabolcs-Szatmár Megyei Tejipari Vállalat szakboltot nyitott Gemzsén, annak vezetője lett. A rendszerváltás idején az anyacég eladta a boltot, ő megvásárolta, és feleségével ketten vitték tovább az üzletet.

1998-ban többek biztatására indult a polgármester választáson, azóta a település első számú irányítója, amelyet meglehetősen elhanyagolt állapotban vett át. A képviselő-testülettel közösen első és legfontosabb lépésnek az oktatás fejlesztését tűzték ki célul, ’99-ben négy tantermes iskolát adtak át. Sorra került a település rendezése, szépítése, parkosítása, ennek keretében rendbe tették az elhanyagolt állapotban lévő zsidó temetőt, valamint háborús emlékművet állítottak az első és a második világháborúban odamaradt gemzseiek emlékére. Két évvel ezelőtt újabb két tantermet, konyhát, ebédlőt és szolgálati lakást építettek, amihez pályázat útján szereztek pénzt. Az oktatás fejlesztéséhez szükség lenne egy tornateremre is, szerepel is terveik között, ám eddig ez pestiesen mondva: „nem jött össze”.

A Szociális és Családügyi Minisztérium közreműködésével részt vettek a földprogramban, pályázati úton gépekhez jutottak a település közmunkáinak elvégzéséhez. Az idősek, a rászorultak ellátásában fontos szerepet játszik a falugondnoki gépjármű és sikerült az idősek klubja berendezéseit megvásárolni pályázaton nyert pénzből. Az orvosi rendelő, a posta és a polgármesteri hivatal megközelítésében is fontos szerepet játszik a Kossuth utcán épült új járda.

A polgármester úr további tervei között szerepel az egykori tsz-iroda épületének hasznosítása. A falu elöregedése miatt bentlakásos szociális otthon kialakítása a cél, de nem mondott le a tornaterem építéséről sem.

– Sikeresnek ítélem meg eddigi életemet – mondja a polgármester úr – családi szempontból is, céljaimat megvalósítottam. Ahhoz, hogy sikeres polgármester legyek, előbb két ciklust képviselőként töltöttem az önkormányzatban. Éreztem magamban annyi ambíciót, hogy irányítsam szülőfalumat, ezért is öröm, hogy a település kétharmada bizalmat szavazott. Az emberekkel jó a kapcsolatom, megpróbálok a nyelvükön beszélni. A megkezdett dolgokat szeretném továbbvinni, a középületek kialakítása az egyik nagy célom.

Miklovich Károly 1970-ben nősült, felesége Oláh Katalin, aki korábban a szabolcsbákai, majd a gemzsei tsz-ben dolgozott könyvelőként. Négy gyermekük közül Mónika élelmezésvezető, óvónői szakképesítése van. Ibolya vendéglátó-ipari szakon végzett, és a szakmájában dolgozik Gemzsén. Károly, aki Nyíregyházán él, ugyancsak vendéglátó szakon végzett. A hasonló végzettségű legkisebb gyermek, Katalin, a falu egyik vegyesboltjában dolgozik.

A polgármester úr szabadidejében gazdálkodik, mezőgazdasági tevékenységet folytat. Jelenleg egy napraforgótáblát művel, hosszabb távú tervei között az erdőtelepítés is szerepel. A gazdálkodás során szerzett tapasztalatait jól tudja hasznosítani a kilencszáz lelkes falu menedzselésében is, hisz polgármesterként sok helyen meg kell jelennie, „el kell adnia magát, a települést”, mert csak így lehet sikeresen előrejutni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)