Gulács

H a egykoron, a céltudatos és a közösség érdekeiért kiálló, s abban akár a végsőkig elmenő embereknek emléket állít a hálás utókor, akkor kéretik Siket Sándor József, gulácsi polgármester nevét az elsők között említeni.

Édesanyjának, Fekete Margitnak és édesapjának, Siket Sándornak minden bizonnyal van miért büszkének lenni az 1950. március 30-án, Gulácson anyakönyvezett fiukra. Húga, Mária, aki dajka volt, kétezerben hunyt el. Siket Sándor Józsefet az élet minden területen kemény próbának vetette alá: gyermekei édesanyját, társát, Asztalos Erzsébetet, a pedagógust, 1997-ben veszítette el. Túl korán ahhoz, hogy együtt örülhessenek azoknak. Elsőszülött fiuk, Sándor, a szülőktől kapott „Soha ne add fel!” génjeinek köszönhetően ma jegyző, Beregdarócon. Öccse, László – édesapja elmondása szerint –, kortársaihoz hasonlóan, helyét keresi ebben a nem egyszerű világban.

Siket Sándor – mert nevét a hétköznapokon csak így használja – 1968-ban érettségizett a vásárosnaményi gimnáziumban. Néhány évvel később gépjármű-villamossági műszerész vizsgát tett. Kezdeti munkáséveit a tarpai tsz-ben töltötte, 1974-től 1992-ig. Miután a közéleti tevékenység már akkor sem volt ellenére, nem véletlen, hogy 1985-től a Tarpa–Gulács–Tivadar településeket irányító Nagyközségi Közös Tanács tagjaként hasznosította magát. Ahogy említi, elöljárója lett egy – akkori szóhasználattal élve „szerep nélküli társközség”-nek, Gulácsnak. Ma ez azt jelenti, hogy a települést sorsára hagyta a nagypolitika. Ez az időpont közel egybeesik a valamikor szebb napokat látott, csodálatos környezetben fekvő zalai, ormánsági és göcseji falvak elnéptelenedésével. A megyei tanács domináns, leosztó szerepéből fakadóan az érintettek egyre kevesebb központi támogatást kaptak, ha kaptak egyáltalán.

A rendszerváltozás új helyzetet teremtett a Gulácson élők számára. Az önállóságát végre elnyerő tsz néhány év után sakk-matt helyzetbe került, így 1998-ban, a jogutód nélküli felszámolás sorsára jutott. S azzal együtt sok-sok helybeli család az egyetlen megélhetési forrását veszítette el, hasonlóan mindazokhoz, akik ezzel a kárvallottak közé sorolhatták magukat.

Gulács község polgármestere – érezve és tudva, hogy nincs más út – „beletanult” a közhivatali munkába. A jogszabályok ismeretében olyan szintre hozta fel magát, hogy első jegyzője – dr. Kovács Dezső, aki a régi vágású szakemberek közé tartott – is őszintén méltányolta azt. A kezdeti nehézségekre visszatérően említi meg Siket Sándor, hogy sok-sok fölösleges utat kellett megtennie a főváros és Gulács között a kellő információkért.

Emlékszik még arra is, hogy az első pályázataikon mindössze két-háromszázezer forintot nyertek, de az, akkor, ott, rajtuk segített. Nem felejtette el azt sem, hogy 1990–94 között, a munkahelyek megszűnésével mindinkább nehezebbé vált az emberek mindennapi élete is. Gulácshoz a természet sem volt igazán kegyes 2001-ben. A térségben itt okozott legtöbb kárt a 2001-es árvíz. Központi segítség nélkül, saját erőből nem tudtak volna megbirkózni a gondokkal. Felsorolni is nehéz lenne, hány magánszemély és hivatal segített a térségnek, így Gulácsnak is. Az újjáépítés során százötven korszerű lakóház született.

„Még nem fejeződött be az árvíz nyomainak eltüntetése, a helyreállítás kárainak megszüntetése, de már látszik valami, ami biztatás a jövőre nézve. Hogy lassan végére ér az újjáépítés, lassan gyógyulnak az emberi lélek sebei, újra van reményünk, hogy a község lakói egymást segítve olyan közösséggé tudnak válni, amit hiszem, mindannyian szeretnénk, békés ünnep- és hétköznapokat” – írta a polgármester a helybelieknek címzett levelében egy évvel az árvíz után. A polgármester híve a pályázatoknak, az önerős próbálkozásoknak, mert vallja, hogy az itt élő emberek sajátjukénak érzik ezt a földet, s amit csak lehet, megtesznek érte. Közmunkával, közhasznú tevékenységgel tartják rendben és tisztítják a közterületet, a közutakat. A már korábban kiépített szilárd útburkolat, vezetékes ivóvíz- és gázhálózat, a mezőgazdasági hasznosítású utak, valamint a belvízelvezetés mellett szeretnék realizálni a szennyvízgondok megoldását is. Erőforrásaik szűkössége révén társulást szervezve igyekeznek megtalálni az eredményhez vezető utat.

A lakosság, és ezzel együtt az iskolába beíratott gyerekek száma 2004-ben tovább csökkent. Pénzügyi forrásaikat tovább apasztja az időszerűvé vált Templom tér rendezése, aminek az érdekében már pályázatot is nyújtottak be. Siket Sándor, aki időközben technikusi, majd gépészi képesítést is szerzett, máig hódol kedvenc szokásának, a tanulásnak. Szabad idejében nézi a sporteseményeket, és írja a mindennapok egyszerű történetét.

Gulács polgármesterének, a 2001-es árvízi katasztrófa elhárításában végzett munkájáért, Szabó János honvédelmi miniszter „Ezüst Érdemkereszt” kitüntetést adományozott.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)