Gulács

Szépen berendezett, tágas lakásban összegzik a Madai család tagjai az elmúlt évek tapasztalatait. Ma övék az egyetlen, nyereségesen működő ipari üzem Gulácson. Műanyagfeldolgozásra, gépi forgácsolásra vállalkoznak. Három műszakban húsz alkalmazott és rajtuk keresztül a családjaik megélhetése a tét a kisüzemben.

Noha két-három nagyon keserves esztendőt tudnak maguk mögött ma már, szerencsére mindez a múlté és immár nyugodtan tervezhetik a jelent, amely a bővített újratermelést is lehetővé teszi.

Van, akit egy munkahelyi konfliktus összetör, Madai Béla sikeresen alkalmazta később a munkahelyén szerzett tapasztalatokat. Ma már azt mondja, bár hamarabb vágott volna bele a magánvállalkozásba, biztosan előbbre tartana.

Madai Béla Tarpán született 1949-ben. Édesapja földműves, az Esze Tamás Termelőszövetkezet nyugdíjasa, ma is Tarpán él. Édesanyja Oláh Gizella, szintén a termelőszövetkezetből ment nyugdíjba. Gizella és Irénke testvérei a tsz-irodán dolgoznak.

A felesége, Gulácsy Irma népművelő volt tíz évig, ma már a vállalkozásban egyenrangú társa a férjének. Könyvelői képesítést szerzett.

Krisztián fiuk a veszprémi egyetemen műszaki mérnök-menedzsernek készül, elsőéves. A természettudományok, a történelem, a politika, a számítástechnika, a közgazdaság és az angol nyelv tanulása tölti ki ideje jó részét.

Nagy lelkesedéssel veti magát szülei vállalkozásába, és ő már a frissiben tanult elméletet is megpróbálja alkalmazni a gyakorlatban. Mindenképpen remek gyakorlóterep ez egy majdani vállalkozás számára.

A családfő a tarpai iskolai évek után a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolában érettségizett és szerzett géplakatos szakmát. Nem véletlenül, kicsi gyermekkora óta ő javította az utcabeliek elromlott kerékpárjait, a műszaki dolgokhoz mindig is erősen kötődött.

Az csak természetes, hogy a mezőgazdasági főiskolán gépész üzemmérnöki oklevelet szerzett. Zalaegerszegre vonult be katonának, 1971 és ’73 között, s még hetvenháromban anyakönyvvezető előtt szentesítették házastársi fogadalmukat.

A gulácsi termelőszövetkezetben gyakornokként kezdte szakmai pályafutását, még a bevonulás előtt. 1974-ben egyesült a gulácsi és a tarpai téesz, és előbb gyakornok, majd javítási ágazatvezető lett Madai Béla. A szerelőműhelyeken kívül a kerékgyártó, kovács és szíjgyártó munkák irányítása is hozzá tartozott.

Nyolcvankettőben a tarpai áfész ipari osztályvezető posztját kapta meg, és hat éven keresztül itt ismerkedett meg az üzleti élettel. Nemcsak lakatos, forgácsoló, szerszámkészítő munkákat végeztek, hanem termékgyártatással és piacszerzéssel is foglalkoztak. Közben Ráckevén látott egy műanyag-feldolgozó gépet, és itthon megszerkesztette azt.

− Béla mindig is gépekkel, műszaki megoldásokkal foglalkozott − szól a felesége. − Volt rá eset, hogy a nagy szobában javított kerti traktort az ablakon tettük ki, máshol nem fért volna el. Arra az álláspontra jutottunk, hogy mi is hozzákezdünk a magánvállalkozás kiépítéséhez. Műanyagfeldolgozásra kértünk és kaptunk engedélyt. Noha igény jelentkezett a piac részéről, azért számtalan nehézség gátolta a folyamatos tevékenységet. Én már a hangjáról megismertem, ha a gép elromlott. Béla éjszakákon át javította a hibákat.

Két-három gyötrelmesen nehéz esztendő után szépen gyarapodott a gulácsi üzem. Most két automata és egy csúcsesztergagépen dolgoznak. A műanyag-feldolgozó részlegen hypósflakonokat gyártanak egy Bács megyei partner megrendelésére. Tavaly három milliót, az idén négy millió darabot állítanak elő.

− A termelés, a szállítás, a műanyag-visszadarálás, a piackutatás is a mi feladatunk − folytatja a férj. − Ma már lényegesen könnyebb, mint az indulásnál, amikor minden feltételt ki kellett alakítanunk a zökkenőmentes termeléshez és értékesítéshez. A kockázat természetesen így is megvan, de a családi összefogás eredményeként a feleségem és a fiam is részesei a vállalkozásnak. Igen sokszor indulunk éjszaka, amikor szállítjuk a készterméket a megrendelőnek.

− Én is fantáziát látok az üzleti életben − említi Krisztián. − Most az egyetemen hasonló dolgokat tanulunk, mint amit itthon a gyakorlatban kell megvalósítanunk. Így tökéletes egységben láthatom az üzleti, kereskedelmi élet elméletét és szakmai gyakorlatát. Különösen a mindennapi üzleti pszichológia érdekel.

Mióta három műszakban termelnek az üzemben, alig jut szabad idő valamire. Visszakaptak valamennyi földet, annak a hasznosításáról is gondoskodniuk kell. Azért, ha Pesten járnak és ott szállnak meg, mindenképpen elmennek színházba, még akkor is, ha csak pótszéken nézhetik meg az előadást.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)