Szabó László

Díszpolgár,

Tarpa

Szabó László szszb 27 tgy.jpgSzabó László neve mellé azt is oda kellett volna írni: pedagógus, népművelő, igazgató. De ezek csupán mind előzményei annak, amit 2011-ben elismertek Tarpán. Szécsi Szabolcs polgármester, egykori tanítványa hálás szívvel nyújtotta át a díszpolgári oklevelet, megsüvegelve az ott aktívan eltöltött harmincöt, sikerekben gazdag esztendejét. S noha most Nyíregyházán él, kapcsolata nem szakadt meg szeretett településével.

1944 áprilisában született Debrecenben. Szülei a kereskedelemben dolgoztak, alkalmazottakként ismerkedtek meg, majd a világháború után saját boltot nyitottak. Az államosítás azonban mindent romba döntött, édesapja egészségét is, aki szó szerint belebetegedett abba, hogy mindenüket elvették. Szinte nyomorban éltek, ám mindhárom testvérével egyetemben őt is beíratták zongorázni. Észrevették, hogy jól rajzol, így a vasútnál működő Képzőművészeti Körbe járt iskolás korában. A híres Tóth Árpád Fiúgimnáziumban érettségizett, majd felvételizett az éppen akkoriban alakuló főiskolára, Nyíregyházára. Ösztöndíjasként vállalta, hogy a megyében fog elhelyezkedni. 1964-ben, húszesztendősen frissen végzett matematika–rajz szakos tanárként került Tarpára, melyet előbb meg kellett keresnie a térképen…

Külön minisztériumi engedéllyel azonnal elkezdte a zongoraoktatást is. Mikor odakerült, a faluban összesen két hangszer volt, mikor eljött, már harmincöt. Számos énektanár, zongoraoktató és kántor került ki a keze alól. 1971-ben felkérték a Művelődési Ház vezetésére, így 28 éven át szervezte, irányította Tarpa kulturális életét. Volt, hogy 14 csoport működött párhuzamosan a házban. Egyebek mellett irodalmi színpad, néptánccsoport, ifjúsági kórus, bábcsoport, fotószakkör hívogatta a fiatalokat és felnőtteket egyaránt, ahol az Országos Filharmónia komolyzenei hangversenysorozatát is vendégül látták. A helyi Ifjúsági Klub külön épülettel az egyik megyei bázis lett, terepet adva a beatzenekarnak, a VOX-nak is, melynek ő volt az elején az orgonistája. Igazi sikereit mégis két csoportnak köszönheti. Épp negyven éve, 1971-ben hívta életre a Népdalkört Kocsis József tanár úr szakmai irányítása mellett. Szép eredményeket értek el a megyében és az országban egyaránt. Az Aranypáva-díjas együttes számos rádió- és lemezfelvétellel büszkélkedhet, nemegyszer egyenesen Budapestről küldték értük a buszt. A csapatban volt néhány citerás, akik a dalosok kísérőiből lassan önállóvá váltak. A ’80-as években valóságos citeramozgalom bontakozott ki Tarpán. Egyszerre hat csoport is működött párhuzamosan különböző korosztályokban, Szabó László tanítványaiként és szakmai vezetésével. A középiskolások is hazajártak próbálni, a buszról egyenesen a próbaterembe mentek… A legjobbakból alakult meg pontosan húsz esztendeje a Bereg Citerazenekar, amely fontos szereplője lett a környék kulturális életének és fesztiváloknak megyehatáron innen és túl. Több  „arany” minősítés, hét Aranypáva-díj, két Aranypáva-nagydíj, a Vass Lajos Kárpát-medencei Népzenei Versenyek három nagydíja, KÓTA-díj fémjelzi az egyedülálló dicsőséglistát. A környező országokban és Luxemburgban is felléptek, öregbítve Tarpa hírnevét.

1999-ben sikeresen pályázott a Megyei Pedagógiai Intézetbe, így 2006-os nyugdíjazásáig a közművelődési osztály munkatársa, majd vezetője lett. A film- és a képzőművészet mellett főként a népzene és néptánc volt a területe. Táborokat, továbbképzéseket szervezett, fáradhatatlanul dolgozott szaktanácsadóként, bejárva a kitelepüléseket is. A felpezsdült népzenei élet országosan is példaértékű lett. Az általa 1991-ben életre hívott tarpai Megyei Népzenei Fesztivált már innen irányította, s most nyugdíjasként is részt vesz a szervezésben.

Munkáját több alkalommal is elismerték. 1998-ban „Közművelődésért” díjat kapott, majd 2005-ben Csokonai Alkotói díjat, 2008-ban tanári kategóriában KÓTA-díjat, idén pedig a díszpolgári cím mellett a Megyei Közgyűlés adományozott számára emlékplakettet a megye népzenei életében kifejtett négy évtizedes tevékenységéért.

Ma Nyíregyházán, de még inkább császárszállási házában él feleségével. Mónus Jolán kevéssel utána, 1966-ban érkezett Tarpára pályakezdő tanítóként, egy év múlva esküdtek. Három gyermekük született: László fia, „követője”, ének–népzene és rajz szakos tanárként egy ideig segített édesapjának a citeramozgalomban és a csoportok vezetésében, ma a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár Közművelődési Osztályán dolgozik. A két lány, Tünde és Ildikó egyaránt két-két unokával ajándékozták meg őket, Ildikó korábban ének–népzene szakos nyíregyházi főiskolásként a Ki mit tud?-ból ismert Galagonya együttes tagja volt.

Szabó László életútját az értékek iránti nagyfokú elkötelezettség jellemzi. A magyar népzenei hagyományok őrzésében, tanításában, terjesztésében játszik kiemelkedő szerepet nyugdíjasként is.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése