Tarpa

Tarpán a Tóháton − ma Árpád utca − laktak a tehetős gazdák hajdanán. A nagy istállók, a szénásólak, széles szérűskertek és melléképületek a gazdálkodásnak nélkülözhetetlen feltételei voltak. Megváltozott a világ. Funkciója is megváltozott sok esetben mára az épületeknek, de az újrakezdéshez újraélednek. Tele az ól szarvasmarhával, kell a hely a szalmának, szénának.

Így értelmezi saját helyzetüket Csapó Józsefné Paládi Erzsébet, ki 1940-ben született Tarpán. Az újrakezdésnél a téeszből való földkivitellel elsők között voltak családostul. Tetszetős megállapítással kezdődik a beszélgetés: tétlenséget nem vállalnak, tehetetlenséget nem tűrnek és soha sem tűrtek a családjukban.

− Örökség ez a szemlélet? − kérdezem. − Igen − válaszol kurtán, mert apai és anyai ágon is ez volt csak elfogadható, paraszti mentalitásukra ez volt jellemző. Idős Paládi Béla nagyapjától kezdjük az ősiséget. Sajnos, már 43 éve halott. Bizony, fiatal legényemberként, mint meghívott vendég ott volt tarpai öltözetben Kassán Rákóczi hamvainak hazahozatalánál. Akkor erről oklevelet is kapott. Öltözetükkel nagyon jellegzetesek voltak. Fekete magas szélű kalap árvalányhajjal, fehér lobogós ingujj fekete lajbival. A rojtos fehér bő gatya ráncba szedve, kicsit takarva a fekete kemény szárú bokszcsizmát. Na, persze délceg tekintet − mintha így látta volna egy korabeli fényképen.

Tekintélyes gazdaként Zsilinszky embere volt. Az ellenzékisége nagyon passzolt a képviselő elképzeléseihez. Édesapja, ifjú Paládi Béla, is örökölte ezt az elvet. Közéleti szereplést ő is vállalt, Zsilinszky pártjában, ahol apja, idős Paládi Béla, Vitéz Bede Béla főbíró, Esze János albíró, Gyöngyösi János gazdatársaival tevékenyen segítették a képviselő politikáját. A Tiszántúli Kisgazdák Szövetségének elnökéül őt választották. Szava messzire elért, ezt a korabeli iratok is bizonyítják. Ma is ebből a hagyományból táplálkozik az utódok hite. Édesanyja, Kulcsár Irén hasonló gondolkodású családból származott. Anyai nagyapja idős Kulcsár Károly, pedig az egyháznál tevékenykedett mint presbiter. Tehát a család a hármas tagoltságot − ami a falu erkölcsiségének alappillére volt − mindig képviselte: egyház, család, politika.

Paládi Erzsébet 1960-ban kelt egybe Csapó Józseffel. A legvadabb és legkilátástalanabb év volt ez, mert akkor vesztették el országosan is az ilyenfajta emberek évezredes hátterüket, az ősi földtulajdont. Nincstelenekké válva, mégis bízva egymásban és élni akarásukban a kétségbe esésen hamar túlestek.

Tenni kell valamit, biztatták egymást és nem engedni a sopánkodásnak. Megélni az ősök is úgy tudtak, ha remény volt és ha ehhez kemény munka társult. Nem is kurucok lennének, ha nem így álltak volna hozzá. Férje − ki valósággal szerelmes volt a két lovába − a tsz- szervezéskor leszállt az ülésről, elengedte a gyeplőt és a két lóerőt felváltotta traktorlóerő.

Fiatalon, gépen folytatta a munkát tovább, műszaki emberré vált. Erzsébet asszony megkezdte a gimnáziumot Vásárosnaményban, de a politika keresztbe tett édesapja 1956-os forradalmi tevékenysége miatt.

Semmi sem volt igaz, amivel vádolták, de akkor ez elég volt, hogy megbélyegezzék. Nem hagyta annyiba.

Pótolta fiatalasszonyként és levelező úton Mátészalkán a mezőgazdasági technikumban, hatvannyolcban technikus oklevelet szerzett. Az erős osztályban az elsők között végzett. 1971-ben a termelőszövetkezet központi irodájában bérelszámolóként kezdett dolgozni, majd megszűnéséig pénztárosa volt. Hogyan ezután?

Az ősök emléke, a föld tisztelete és szeretete újra új célok irányába terelte a Csapó család életét. Bíztak egymásban és ezért merték vállalni a gazdálkodást újra. Közben két fiuk született, Béla és András. Béla fiuk Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen biológia-földrajz szakon végzett.

Évfolyamtársát, Hatvani Editet vette feleségül. Ma mindketten a Tarpai Általános Iskola tanárai. Családi örömök elé néznek, mert a tanárnő áldott állapotban van.

András még legény, de sikeres asztalosmester. Szakmunkás bizonyítványa után a mátészalkai bútorgyárban szerezte meg nagyüzemi gyakorlatát, és ma saját műhelyt alakított ki otthon a családi portán.

A régi parasztszabályt alkalmazzák: a több lábon való állást − mondja tömören. Tejet jó minőségben értékesítenek, ez havonta árbevételt jelent. Az elmondottakból kiérződik, hogy a Csapó család tud alkalmazkodni a változásokhoz, és az is, hogy volt értelme a technikumi tanulmányoknak, mert jól tudja alkalmazni az ott tanultakat a család javára.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)