Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Guti Elek
Nyugdíjas gazdálkodó
Tarpa
Felültetett édesapám a bicikli vázára, és elmentünk megnézni, hogyan cserélik a torony gombját. Nagy esemény ez egy község, egy közösség életében, évszázadban egyszer kétszer kerül rá sor. 1942-ben még csak három éves volt a gyermek, mégis emlékszik és csak erre emlékezhet, mert az apát ás annak apját elvitték málenkij robotra. Ők ketten és Tarpáról még nagyon sokan soha nem látták meg sem a tornyot, se a gombját, se a családjukat többé. Odamaradtak…
– Árván maradtam. Balogh nagyapám, édesanyám apja mellett tanultam a gazdálkodást – néz maga elé aztán élete párjára pillant. Ragyogó kék szempár mosolyog rá vissza. Egymás szavát kiegészítve mesélnek a régi időkről. – Jómódú parasztemberek voltak a szüleim 26 katasztrális hold földünk volt a Szegben. A szántó mellett almásunk is volt. Ma már nincsenek olyan fajták, mint akkor.
A biztos egzisztenciát és a békét előbb a háború törte meg, utána pedig az azt követő történelem vargabetűi. Tizenkét éves korában már gazda volt Guti Elek. Amint az eddigiekből kitűnik egyáltalán nem jószántából. A nagyapja keze alatt elsajátította az alapokat. Az édesapja zöldre festett szekeret csináltatott a fiának, mintha csak érezte volna: nem lesz mellette, ha befogja azt a két szép csikót, amit ugyancsak volt miből megvenni, amikor szükség lett rá. Kalandos sorsa volt annak a fogatnak, de a gazdájának is.
– 27 hónapra vittek el katonának 1959-ben, ráadásul Sopronba – lép egyet életének történetében. – Ott kaptam a hírt, hogy bevitték a téeszbe az én fogatomat. Rendes ember volt az alakulatom politikai helyettese, mert amikor elpanaszoltam neki, megígérte és meg is tartotta a szavát, hogy visszaadatja az én fogatomat. Három nap múlva már a portánkon volt a szekér.
A téesz idők – igaz szelídebb formában – mégiscsak magukba szippantották a Guti családot. Egészen a felbomlásáig benne dolgoztak. Férj, feleség egyaránt.
– Én a kertészetben, az uram a gépészek között – ismerteti a munkamegosztást Ilonka, akit lány korában még Madainak hívtak. – Kóstolja meg ezt a pozsonyi kiflit – tesz az asztalra egy illatozó süteményekkel megrakott tálcát. – A mi berbencei szilvánkból főtt lekvárral töltöttem.
– Ilyen lekvárt csak Tarpán lehet enni – mondom, és nem udvariasságból. Megkóstolhatnám a gazda borát is, hiszen van szőleje a hegyen, de az most elmaradt.Visszatérünk a korai téesz időkre. Esze József, akit testvérként tart számon Guti Elek, szólt egy napon, most lépjél be Elek, nem kell a fogatot behozni. A rokon a téesz egyik szakmai vezetőjeként dolgozott ugyancsak évtizedekig a közös gazdaságban. Akkorára Guti Elek Tiszaszalkán már elvégezte a gépészeti iskolát, szükség volt a képzett munkaerőre. Az első vezetőfülkés MTZ 45-ösön kezdett, utána pedig valamennyi – tegyük hozzá egyre korszerűbb erőgépet vezette. Ha valaki meg akarná írni egy traktoros szempontjából a nagyüzemi gazdaságok történetét, elég volna Guti Eleket meghallgatnia.
– MTZ 82-es, John Deere. Rába Steiger… Mindet vezettem. A Rábának 840 literes tankja volt. Ráakasztottam a vonóhorgára a tíz méter széles tárcsát, és reggel fél öttől másnap estig végeztem a fél határral. Csak azért álltam le, mert kiszáradt az üzemanyagtartály.
A zöld parasztszekér, és a két csikó gazdája nem jött zavarba a sok száz lóerőtől.
Mindeközben persze épített egy házat, és Madai Ilonka szült neki két fiúgyermeket. A háziasszony egy menyecskés mozdulattal felugrik és megmutatja azt a terebélyes és nagyon lassan növő virágot, ami akkor még csak három levél volt, ma pedig az előszoba fél sarkát beborítja. Egyikükön se nagyon látszik a kor. Mint ahogy azon a cseresznyefa asztalon sem, amelyet “nem is olyan rég”, 1936-ban csináltatott a gazdasszony édesanyja. De a gyerekek, az öt unoka, mégiscsak utal rá, hogy régen volt az, amikor tizenkét évesen gazda lett a gazda.
– ‘68-ban született a nagyobbik fiam, Elek – kezdi sorolni az apa, ki viszi tovább a nevét. – Dr. Guti Elek – pontosítja az édesanyja. Ő Nyíregyházán, a a kórház sürgősségi betegellátó osztályán dolgozik. – János rá két esztendőre. Villanyszerelő és vízműgépész szakképesítéssel rendelkezik, így kapott a szakmájában munkát itt Tarpán, de ő viszi tovább a családi gazdaságot.
– Dolgozunk ma is, hiába mentem nyugdíjba 57 évesen – mondja Guti Elek. – Az akkori elnök, Nagy Zsiga szólt, hogy most el lehet menni fiatalabb korban. Áldom a nevét érte. De hát kicsi a nyugdíj. Most éppen az almát szedjük, termett hál istennek elég szépen az idén. De amikor a traktort hajtottam, akkor is hizlaltam bikát, tartottam tehenet. Így tudtunk házat venni a gyerekeknek.
A ház asszonya szíves szóval kínálja a pozsonyi kiflit, és még kiegészíti a történetet azzal, hogy a férjét kétszer is presbiternek választották a faluban és ma is gondnoka egyházának.
Orromban a berbencei szilvalekvár illatával hajtok át Tarpán. A templomnál lassítok, és felpillantok a torony gombjára…
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!
Hasonló
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése