Szécsi Zoltánné

Az Esze Tamás Tsz egykori könyvelője

Tarpa

Nem életben tartott, hanem élő hagyomány az Árpád utca ma is tekintélyt parancsoló szép portája. A tornác oszlopainak faragása, a belső tér mennyezetének vaskos gerendái, deszkái emlékeztetnek arra a korra, amelyben még nem lehetett helye az idegen ízlésnek, amikor még a beregi ember tájban gyökerező tapasztalata, és az abból fakadó szépérzék vezette az ácsok szekercéjét – és az asszonyok keresztszemest hímző áldott ujjait.

– Vegyen ebből a mézes süteményből – kínál a kávé mellé ropogtatnivalót vendéglátóm. – Nagyon szeretik a gyerekek is – teszi hozzá.

Szécsi Zoltánné megélte azt a kort, amikor az embereket hétköznapi valóságként vette körül, amit ma hagyományként tartunk számon. Haja ezüst, pillantása fiatalasszonyos, mozgásán sem látszanak az évtizedek. Az egykor sporttal kapcsolatos esztendők annál inkább.

– Tősgyökeres tarpai családból származom – kezdi az elején élete történetét. – Édesapám a háború után a földjeink területe alapján középparasztnak számított. Éppen csak nem minősítették kuláknak…

Simon Mihály igyekvő dolgos parasztember volt minden újra nyitott lelkülettel. Elvégezte Mátészalkán a későbbi Mezőgazdasági Technikum elődjeként működő gazdaképző iskolát. A községben az elsők között telepített almást. És sorra érkeztek a gyerekek: Margit, Klári, Andor.

– Nagy szeretetben és hitben nevelkedtünk. Édesapám azt akarta, hogy minél többre vigyük, ezért nagy gondot fordított a taníttatásunkra – mutat rá Margitka, milyen indíttatásból került a közben igen nagy tekintélyt szerzett szalkai iskolába ő maga is. – A Baross László Mezőgazdasági Technikum mindenünnen vonzotta a fiatalokat – folytatja. – Nagyon erős felvételi volt, ám Tarpáról sokan bejutottunk.

A középiskolás évek minden ember életében az aranykort jelentik. Simon Margit kamaszéveit illetően különösen igaz ez. A tanulás mellett része lehetett az akkor országosan ismert és eredményes NB II-ig jutó kézilabdacsapat győzelmeinek. Jó szívvel emlékezik az egykori sikerkovácsra, Sillye tanár úrra.

– Kipróbáltam a diszkoszt is, imádtam a sportot – adja magyarázatát ma is könnyed mozdulatainak. – Nagyon jó érzés volt Tatán edzőtáborozni, a Népstadionból bronzéremmel kijönni.

Érettségi után a fiatal lány hazajött, a megye egyik legjobb termelőszövetkezetébe. Üzemgazdászként kezdte, de már azon az őszön beiratkozott a képesített könyvelői végzettséget adó tanfolyamra. A számok és a valós gazdasági folyamatok közötti kapcsolat világa lett az élete. Rövid idő múlva már mérlegképes könyvelő.

– A tsz virágkorát, és a hanyatlását végigéltük az urammal – foglalja össze azokat az évtizedeket, amelyeket ma már “múlt rendszerként” emlegetünk.

Szécsi Zoltánnak szól a többes szám, aki egy másik tarpai gazdacsalád sarjaként ugyanabba az általános iskolába járt. Miután elvégezte a Debreceni Agrártudományi Egyetemet, ő is az itthoni tsz-ben hasznosította a tudását. 1966-ban vette feleségül Simon Margitot.

– Az ő élete a gazdálkodás volt – ad betekintést Margitka az egykori családi munkamegosztásba. – Főmérnökként ideje nagy részét lefoglalta a tsz, a gyerekek nevelése inkább rám hárult. Én pedig, ahogy a szüleimtől láttam, igyekeztem úgy terelgetni őket, hogy boldoguljanak az életben.

A két fiú közül az első 46 éves, apja nevét viszi tovább. A névadást igen sok tényező befolyásolja Szécsiéknél. Zoltán fia, a 21. esztendős Alex második neve Mihály, mert nagyapja születésnapján látta meg a napvilágot, aki Mihály névre hallgatott.

– A kisebbik fiam Szabi, a kisunokám pedig Flórácska – melegszik bele Margitka a nevek világába. Tarpán addig még senkit nem hívtak Flórának, csak az én édesanyámat. Ma pedig már sokan használják…

Elteltek a dolgos évtizedek, a gyerekek kirepültek, élik a maguk életét. Szécsi Zoltán, a férj, az apa, és a nagyapa ötvennyolc évesen eltávozott az élők sorából. Gazdag és tiszteletet parancsoló pálya zárult le, ami azzal teljesedett volna ki, ha látja leszármazottai hozzá méltó módon sikeres, tiszteletre méltó életet élnek.

Margitka napjainkban is a család központjának számít. Abból a szempontból mindenképpen, hogy akárhová pillantok a házban, a szeretet kézzel fogható jeleibe ütközik a pillantásom. A faliórából az unoka képe néz rám, a képeken körbe a szobában mosolygó családtagok… Szécsi Zoltánné mindenkinek minden dolgát számon tart. És mindenki az övét.

– Szabi kivágta az almafák egy részét, mert új fajtát ültet. A régivel tüzelek – mondja, amikor kinézünk az ablakon. – Mindig valami újdonságon töri a fejét ez a fiú. És titokzatoskodik, nagyon szeret meglepetést szerezni. Most is tervezget valamit, hogy március 1-én lesz a 70. születésnapom. Látom a szemén…

Szécsi Szabolcs szülőhelye polgármestere immár második ciklusban. Büszkeséggel és féltéssel beszél róla az édesanyja. Éppúgy, mint a többiekről. Már éppen búcsúzkodom, amikor megcsörren a telefonja.

– Sikerült a vizsgád édes csillagom? – Mint a felkelő nap, úgy sugárzik a tekintete. – Az unokám, Alex – súgja. – Jaj de jó, drága annyira örülök. Tudom, hogy még van egy, de most pihenj, biztos elfáradtál, kicsim.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése