Szécsi Zoltánné

Az Esze Tamás Tsz egykori könyvelője

Tarpa

Nem életben tartott, hanem élő hagyomány az Árpád utca ma is tekintélyt parancsoló szép portája. A tornác oszlopainak faragása, a belső tér mennyezetének vaskos gerendái, deszkái emlékeztetnek arra a korra, amelyben még nem lehetett helye az idegen ízlésnek, amikor még a beregi ember tájban gyökerező tapasztalata, és az abból fakadó szépérzék vezette az ácsok szekercéjét – és az asszonyok keresztszemest hímző áldott ujjait.

– Vegyen ebből a mézes süteményből – kínál a kávé mellé ropogtatnivalót vendéglátóm. – Nagyon szeretik a gyerekek is – teszi hozzá.

Szécsi Zoltánné megélte azt a kort, amikor az embereket hétköznapi valóságként vette körül, amit ma hagyományként tartunk számon. Haja ezüst, pillantása fiatalasszonyos, mozgásán sem látszanak az évtizedek. Az egykor sporttal kapcsolatos esztendők annál inkább.

– Tősgyökeres tarpai családból származom – kezdi az elején élete történetét. – Édesapám a háború után a földjeink területe alapján középparasztnak számított. Éppen csak nem minősítették kuláknak…

Simon Mihály igyekvő dolgos parasztember volt minden újra nyitott lelkülettel. Elvégezte Mátészalkán a későbbi Mezőgazdasági Technikum elődjeként működő gazdaképző iskolát. A községben az elsők között telepített almást. És sorra érkeztek a gyerekek: Margit, Klári, Andor.

– Nagy szeretetben és hitben nevelkedtünk. Édesapám azt akarta, hogy minél többre vigyük, ezért nagy gondot fordított a taníttatásunkra – mutat rá Margitka, milyen indíttatásból került a közben igen nagy tekintélyt szerzett szalkai iskolába ő maga is. – A Baross László Mezőgazdasági Technikum mindenünnen vonzotta a fiatalokat – folytatja. – Nagyon erős felvételi volt, ám Tarpáról sokan bejutottunk.

A középiskolás évek minden ember életében az aranykort jelentik. Simon Margit kamaszéveit illetően különösen igaz ez. A tanulás mellett része lehetett az akkor országosan ismert és eredményes NB II-ig jutó kézilabdacsapat győzelmeinek. Jó szívvel emlékezik az egykori sikerkovácsra, Sillye tanár úrra.

– Kipróbáltam a diszkoszt is, imádtam a sportot – adja magyarázatát ma is könnyed mozdulatainak. – Nagyon jó érzés volt Tatán edzőtáborozni, a Népstadionból bronzéremmel kijönni.

Érettségi után a fiatal lány hazajött, a megye egyik legjobb termelőszövetkezetébe. Üzemgazdászként kezdte, de már azon az őszön beiratkozott a képesített könyvelői végzettséget adó tanfolyamra. A számok és a valós gazdasági folyamatok közötti kapcsolat világa lett az élete. Rövid idő múlva már mérlegképes könyvelő.

– A tsz virágkorát, és a hanyatlását végigéltük az urammal – foglalja össze azokat az évtizedeket, amelyeket ma már “múlt rendszerként” emlegetünk.

Szécsi Zoltánnak szól a többes szám, aki egy másik tarpai gazdacsalád sarjaként ugyanabba az általános iskolába járt. Miután elvégezte a Debreceni Agrártudományi Egyetemet, ő is az itthoni tsz-ben hasznosította a tudását. 1966-ban vette feleségül Simon Margitot.

– Az ő élete a gazdálkodás volt – ad betekintést Margitka az egykori családi munkamegosztásba. – Főmérnökként ideje nagy részét lefoglalta a tsz, a gyerekek nevelése inkább rám hárult. Én pedig, ahogy a szüleimtől láttam, igyekeztem úgy terelgetni őket, hogy boldoguljanak az életben.

A két fiú közül az első 46 éves, apja nevét viszi tovább. A névadást igen sok tényező befolyásolja Szécsiéknél. Zoltán fia, a 21. esztendős Alex második neve Mihály, mert nagyapja születésnapján látta meg a napvilágot, aki Mihály névre hallgatott.

– A kisebbik fiam Szabi, a kisunokám pedig Flórácska – melegszik bele Margitka a nevek világába. Tarpán addig még senkit nem hívtak Flórának, csak az én édesanyámat. Ma pedig már sokan használják…

Elteltek a dolgos évtizedek, a gyerekek kirepültek, élik a maguk életét. Szécsi Zoltán, a férj, az apa, és a nagyapa ötvennyolc évesen eltávozott az élők sorából. Gazdag és tiszteletet parancsoló pálya zárult le, ami azzal teljesedett volna ki, ha látja leszármazottai hozzá méltó módon sikeres, tiszteletre méltó életet élnek.

Margitka napjainkban is a család központjának számít. Abból a szempontból mindenképpen, hogy akárhová pillantok a házban, a szeretet kézzel fogható jeleibe ütközik a pillantásom. A faliórából az unoka képe néz rám, a képeken körbe a szobában mosolygó családtagok… Szécsi Zoltánné mindenkinek minden dolgát számon tart. És mindenki az övét.

– Szabi kivágta az almafák egy részét, mert új fajtát ültet. A régivel tüzelek – mondja, amikor kinézünk az ablakon. – Mindig valami újdonságon töri a fejét ez a fiú. És titokzatoskodik, nagyon szeret meglepetést szerezni. Most is tervezget valamit, hogy március 1-én lesz a 70. születésnapom. Látom a szemén…

Szécsi Szabolcs szülőhelye polgármestere immár második ciklusban. Büszkeséggel és féltéssel beszél róla az édesanyja. Éppúgy, mint a többiekről. Már éppen búcsúzkodom, amikor megcsörren a telefonja.

– Sikerült a vizsgád édes csillagom? – Mint a felkelő nap, úgy sugárzik a tekintete. – Az unokám, Alex – súgja. – Jaj de jó, drága annyira örülök. Tudom, hogy még van egy, de most pihenj, biztos elfáradtál, kicsim.

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése