Tarpa

A verőfényes nyári napban fürdőznek az ápoló-gondozó otthon lakói. Arcukon békés mosoly, az idegent mindenáron kalauzolni akarják. Látszik első pillantásra, boldogok, bár a nyüzsgő kinti világ néhány száz méterre van tőlük. Kelemen Péterné, lánykori nevén Szűcs Margit igazgató, aki itt járta be a ranglétra minden fokát, nemcsak tisztelt vezető, hanem szinte anyai gondoskodással veszi körül az otthon ápoltjait. Vannak, akiknek ez az állomás valószínűleg nem megálló, hanem végállomás, bár épp az utóbbi idők orvosi, pszichiátriai kutatásainak, fejlesztő módszertani eredményeinek nyomán javul a középsúlyos értelmi sérültek állapota. Igaz, ritka, mint a fehér holló, de évente néhányan visszakerülnek a családjukba, és hivatalos szóhasználattal élve, megvalósul a társadalmi integrációjuk.

Az igazgatónő tősgyökeres tarpai családban született, Tóth Sára és Szűcs Bertalan egyetlen gyermekeként. Az édesanyja hosszú éveken át bedolgozóként varrta a beregi keresztszemest a Háziipari Szövetkezetbe. Margó már iskolásként segített az anyukájának a szükséges varrnivaló elkészítésében. Az édesapa a jó nevű termelőszövetkezet állattenyésztő telepén kereste a család kenyerét.

A férje, Kelemen Péter, több mint három évtizednyi munka után a helyi ÁFÉSZ-től ment nyugdíjba mint egységvezető. Gyerekkori ismeretségből lett szerelem, majd három nappal a Margó érettségije után kimondták az igent az anyakönyvvezető előtt. Házasságukból egy lány született, Anikó diplomás ápolóként végzett és a családjával Egerben él. Az ő férje, dr. Somorjai Béla sebész, onkológus orvos, gyermekük, Kristóf, négyéves.

Kelemen Péterné mindig is olyan pályát képzelt el magának, ahol emberekkel foglalkozhat, segíthet ügyes-bajos gondjaikon. A vásárosnaményi gimnáziumban tett érettségi után rövid helyettesítési időszakok következtek, majd ő is a beregi keresztszemesek hímzésével egészítette ki a jövedelmüket. 1969-ben segédápolóként került a tarpai otthonba és ott kezdődött el egy emberileg, szakmailag is csodálatos karrier.

Megszerezte a szociális otthoni ápolói, majd a pszichiátriai szakápolói, a szociális asszisztensi képesítést. Diplomázott az egészségügyi főiskola szociális munkás szakán, letette a szociális szakvizsgát. Naprakész tudást mondhat magáénak ezen a szakterületen. Mint mondja, a tanulást belső igényből is fontosnak tartotta és tartja mind a mai napig is. Nem véletlen ambicionálja munkatársait is egy-egy tanfolyam vagy iskola elvégzésére. Arra is nagyon büszke, hogy egy sikeres PHARE-pályázat révén, a szakolyi módszertani központjuk koordinálásával bővülhet az ellátottak foglalkoztatása. Tarpán a kerámia- és a takácsműhely jelenthet testet, lelket, felüdítő elfoglaltságot a bentlakóknak. Kelemenné Margó szerint ennél sokkal többet profitálnak belőle az érintettek, hisz a hasznosságérzése, a sikerélmény megszerzése egyúttal gyógyító erővel vértezi fel az itt élőket. Tudatuk befogadja az új információkat, és szinte teljesen megváltozik az életük. Sőt, most már ők igénylik a még több, jobb programot.

Számtalan elfoglaltság várja az otthonban élőket a kézimunkaszakkörtől a színjátszásig. A gyógyítás szolgálatába vonták a táncot, a zeneterápiát mint új tudományterület. S hogy a társadalmat jelentő falubeliek még jobban befogadják a legnagyobb munkahelyként is számon tartott otthont, ezért számos nagyközségi rendezvényen képviseltetik magukat az ellátottak és a megyei intézmény vezetői, munkatársai. A 2003-ban először megrendezett kerti parti olyan jóra sikeredett, hogy a fellépők, az iskolások mazsorett-csoportja, a település lakói, a közös vacsora emléke nyomán az idén még szélesebb körben találkoznak. Szintén első alkalommal kerül sorra a nyáron a Szociális Expo, amelynek során a tarpai intézménybe hozzák a többi otthon ellátottjai által készített ajándéktárgyakat, kerámiákat, kézimunkákat és egy hónapon keresztül állítják ki a maguk nemében mesterműnek számító alkotásokat.

Az otthon kilép az otthon falai közül, hisz a családban élő fogyatékos személyek nappali ellátását és úgynevezett támogató szolgálatot is szerveznek. Kelemen Péterné örömmel szól a munkájukat segítő jogszabályi háttérről: az esélyegyenlőségi, a szociális, az egészségügyi, a foglalkoztatási, a gazdálkodásukat átláthatóbbá tevő számviteli törvényről, melyek keretet adnak az ápoló-gondozó otthon hétköznapjainak. Itt emeli ki Urbán Ferencné gazdasági vezető tevékenységét.

Kelemen Péterné munkáját 2002-ben Pro Caritate Emlékéremmel ismerte el Csehák Judit miniszter a szociális munka napján. 1989-ben, pedig Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt vett át a szociális és egészségügyi minisztertől. Nevetve jegyzi meg, úgy látszik, a teljesítményének a megítélése független a társadalmi berendezkedéstől.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)