Szabó László

Pedagógus, népművelő

Tarpa 

Vannak arcok, amelyeket egy szobrász, vagy egy festőművész hosszú álmatlan éjszakákon, vagy éppen mély termékeny álmában sok más ember vonásaiból gyúr össze. Szeretné, ha akárcsak neki, mindenki másnak egy bizonyos típus nézne vissza a vászonról, vagy egy bronzszobor boltozatos szemöldöke alól. És van egy arc, amin nincs mit tovább mintázni: kész van. Ő „A” magyaros karakter. Szabó László.

Jó három évtizede találkoztam vele először Tarpán. A város… Mit is beszélek, a község kulturális életének motorja volt azokban az időkben, és később is, sőt most nyugdíjasként is fiatalos energiával beszél a citerazenekarról, az énekkarról, a számtalan sikerről, díjról, kitüntetésről. Igen, városaink hosszú sora nélkülözi és nélkülözte azt a pezsgést, ami Esze Tamás népének hétköznap, ünnepnap osztályrészül jutott.

Hol máshol, mint a citerazenekarban zenélve láttam először. A kultúrház előtti tér ünnepi pódiumán lendültek a karok, és szállt a húrok hangja a légben. A közönség lába pedig egy ütemre dobbant, ahogy csillogó szemmel követte a produkciót.

A nagybajuszú emberről bizton véltem, a kurucok leszármazottja, ahogy az Tarpán elvárható. Pedig nem. Debreceni az atyánkfia. De azért adjunk magunknak igazat: Tarpán senki se tagadná meg. Az ott töltött 35 év után a kultúra minden ága őrzi a keze nyomát.

– Fiatalok és idősek között egyaránt népszerű volt a hangszer – foglalja össze legfontosabb hasznát a fél évtizede nyugdíjas éveit töltő Szabó László. – Emlékszem Szilágyi Jóska bácsira, aki hajnalban már  a Tisza töltésén kaszált, egész nap dolgozott a tehenészetben, este pedig jött a próbára.

Neveket, arcokat idéz fel. Köztük Szécsi Szabolcsét, aki egykor kisdiákként nem csak a betűvetést tanulta az iskolában, hanem zongoraleckéket is vett Szabó Lászlótól. Mivel az illető ma a település polgármestere, egy pillanatra elidőzik nála. – Már akkor is vitte a prímet, jópofa gyerek volt.

Tartozunk a történeti hűségnek azzal, hogy megemlítsük: volt a közelmúltban néhány év, amikor Tarpán a népi kultúra és a hagyományok ápolása valamelyest háttérbe szorult. Az már csak a krónikás saját spekulációja, hogy ez a tény összefügg azzal, hogy Szabó Lászlóval Császárszálláson beszélgetünk és nem Tarpán. Vendéglátóm elegáns gesztussal tereli másfelé a beszélgetést.

– Biztos helyről, magától a polgármestertől tudom, hogy vissza szeretné állítani a citera és a többi néplélekből táplálkozó és azt egyúttal tápláló művészeti ágat polgárjogaiba – mondja boldog mosollyal az arcán. Egészen eddig csodálkoztam, hogy az árterek dzsungeleinek sűrűségével vetekedő bajszát nem igazgatta meg, most azonban simít rajta egyet. – Még éppen idejében vettük kézbe a dolgot – avat be a részletekbe. – Rendszeresen járok ki, és nyugodtan mondhatom amennyiben a vezetés bátorítása, és bíztató jó szándéka el nem apad, minden esély megvan a régi idők kultúrájának feltámasztására.

A tanító szavai és cselekedetei életerős magként termékeny talajra találtak. A császárszállási porta ápolt gyümölcsfái és színes virágai között sétálgatva idézzük fel a lassan negyed századnál is távolabbi időket. Szécsi Zoltánnak, a polgármester apjának neve is szóba kerül, aki a tsz egyik vezető szakembere volt. Vitathatatlan tekintély. – Nem esett messze az alma a fájától – foglaljuk össze az összehasonlításokat. Csipegetem az érőfélben lévő szőlőszemeket, megkóstolom a már puha nektarint.

Aztán témát váltok.

– Miféle futballmeccs van közted, és a Szécsi Szabolcs között? Amikor azt ajánlotta, hogy keresselek fel, azt mondta, csak annyit mondjak, 3:1…

– Semmiféleképpen ne valami vetélkedésre gondolj. Bár Szabi futballszeretete közismert, és az is, hogy tettekben is megnyilvánul. Kialakult egy apró kis szokás közöttünk, ki tud meglepetést szerezni a másiknak. Ezek között van személyes jellegű is, de jellemzőbb, hogy valami olyat igyekszünk tenni, ami Tarpa érdekeit szolgálja. Nagyon jól esett, amikor Tarpa díszpolgárának választott. Úgy érzem szívem-lelkem kitettem a község kulturális közéletéért, de úgy láttam őket is meglepte, amikor két festményemet ajándékba adtam a település önkormányzatának. Szóval ezeknek a meglepetéseknek az állását ilyen futballnyelven tartjuk számon.

A citeraművész, matek-rajz szakon végzett anno… Több alkotása is ékesíti otthona falát. Mégsem azt ajánlja figyelmembe, hanem egy ceruzarajzot.

– A nagyapám… Őrá hasonlítok – fordítja a fény felé, hogy jobban lássam.

Egy harmadik karakteres arc a képen látható kettő, a fia és az övé mellé. Rám pillant, látom a bajusza alatt az öntudatos büszke tarpai ember mosolyát. Mint annak idején, amikor először láttam citerázni a kurucivadékok zenekarában.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése