Szabó László

Pedagógus, népművelő

Tarpa 

Vannak arcok, amelyeket egy szobrász, vagy egy festőművész hosszú álmatlan éjszakákon, vagy éppen mély termékeny álmában sok más ember vonásaiból gyúr össze. Szeretné, ha akárcsak neki, mindenki másnak egy bizonyos típus nézne vissza a vászonról, vagy egy bronzszobor boltozatos szemöldöke alól. És van egy arc, amin nincs mit tovább mintázni: kész van. Ő „A” magyaros karakter. Szabó László.

Jó három évtizede találkoztam vele először Tarpán. A város… Mit is beszélek, a község kulturális életének motorja volt azokban az időkben, és később is, sőt most nyugdíjasként is fiatalos energiával beszél a citerazenekarról, az énekkarról, a számtalan sikerről, díjról, kitüntetésről. Igen, városaink hosszú sora nélkülözi és nélkülözte azt a pezsgést, ami Esze Tamás népének hétköznap, ünnepnap osztályrészül jutott.

Hol máshol, mint a citerazenekarban zenélve láttam először. A kultúrház előtti tér ünnepi pódiumán lendültek a karok, és szállt a húrok hangja a légben. A közönség lába pedig egy ütemre dobbant, ahogy csillogó szemmel követte a produkciót.

A nagybajuszú emberről bizton véltem, a kurucok leszármazottja, ahogy az Tarpán elvárható. Pedig nem. Debreceni az atyánkfia. De azért adjunk magunknak igazat: Tarpán senki se tagadná meg. Az ott töltött 35 év után a kultúra minden ága őrzi a keze nyomát.

– Fiatalok és idősek között egyaránt népszerű volt a hangszer – foglalja össze legfontosabb hasznát a fél évtizede nyugdíjas éveit töltő Szabó László. – Emlékszem Szilágyi Jóska bácsira, aki hajnalban már  a Tisza töltésén kaszált, egész nap dolgozott a tehenészetben, este pedig jött a próbára.

Neveket, arcokat idéz fel. Köztük Szécsi Szabolcsét, aki egykor kisdiákként nem csak a betűvetést tanulta az iskolában, hanem zongoraleckéket is vett Szabó Lászlótól. Mivel az illető ma a település polgármestere, egy pillanatra elidőzik nála. – Már akkor is vitte a prímet, jópofa gyerek volt.

Tartozunk a történeti hűségnek azzal, hogy megemlítsük: volt a közelmúltban néhány év, amikor Tarpán a népi kultúra és a hagyományok ápolása valamelyest háttérbe szorult. Az már csak a krónikás saját spekulációja, hogy ez a tény összefügg azzal, hogy Szabó Lászlóval Császárszálláson beszélgetünk és nem Tarpán. Vendéglátóm elegáns gesztussal tereli másfelé a beszélgetést.

– Biztos helyről, magától a polgármestertől tudom, hogy vissza szeretné állítani a citera és a többi néplélekből táplálkozó és azt egyúttal tápláló művészeti ágat polgárjogaiba – mondja boldog mosollyal az arcán. Egészen eddig csodálkoztam, hogy az árterek dzsungeleinek sűrűségével vetekedő bajszát nem igazgatta meg, most azonban simít rajta egyet. – Még éppen idejében vettük kézbe a dolgot – avat be a részletekbe. – Rendszeresen járok ki, és nyugodtan mondhatom amennyiben a vezetés bátorítása, és bíztató jó szándéka el nem apad, minden esély megvan a régi idők kultúrájának feltámasztására.

A tanító szavai és cselekedetei életerős magként termékeny talajra találtak. A császárszállási porta ápolt gyümölcsfái és színes virágai között sétálgatva idézzük fel a lassan negyed századnál is távolabbi időket. Szécsi Zoltánnak, a polgármester apjának neve is szóba kerül, aki a tsz egyik vezető szakembere volt. Vitathatatlan tekintély. – Nem esett messze az alma a fájától – foglaljuk össze az összehasonlításokat. Csipegetem az érőfélben lévő szőlőszemeket, megkóstolom a már puha nektarint.

Aztán témát váltok.

– Miféle futballmeccs van közted, és a Szécsi Szabolcs között? Amikor azt ajánlotta, hogy keresselek fel, azt mondta, csak annyit mondjak, 3:1…

– Semmiféleképpen ne valami vetélkedésre gondolj. Bár Szabi futballszeretete közismert, és az is, hogy tettekben is megnyilvánul. Kialakult egy apró kis szokás közöttünk, ki tud meglepetést szerezni a másiknak. Ezek között van személyes jellegű is, de jellemzőbb, hogy valami olyat igyekszünk tenni, ami Tarpa érdekeit szolgálja. Nagyon jól esett, amikor Tarpa díszpolgárának választott. Úgy érzem szívem-lelkem kitettem a község kulturális közéletéért, de úgy láttam őket is meglepte, amikor két festményemet ajándékba adtam a település önkormányzatának. Szóval ezeknek a meglepetéseknek az állását ilyen futballnyelven tartjuk számon.

A citeraművész, matek-rajz szakon végzett anno… Több alkotása is ékesíti otthona falát. Mégsem azt ajánlja figyelmembe, hanem egy ceruzarajzot.

– A nagyapám… Őrá hasonlítok – fordítja a fény felé, hogy jobban lássam.

Egy harmadik karakteres arc a képen látható kettő, a fia és az övé mellé. Rám pillant, látom a bajusza alatt az öntudatos büszke tarpai ember mosolyát. Mint annak idején, amikor először láttam citerázni a kurucivadékok zenekarában.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése