Vásárosnamény

A könyvek szerelmese Hegedűs Péterné, született Almási Judit. Ma is azon a katedrán áll a vásárosnaményi Eötvös József Általános Iskolában, amelyben 1967. augusztus 15-étől tanítja a diákokat. Pontosabban jó ideje könyvtáros, bár igazából a két szakterületet nemigen lehet elválasztani.

Itt született Vásárosnaményban 1946. október 7-én. Édesanyja, Winkler Olga, varrónőként kereste a család kenyerét. Sajnos, már nem lehet közöttük. Édesapja, Almási Zoltán szabó volt, de már ő is elment. Márti húga kórházban dolgozik. Férje, Hegedűs Péter kertészmérnök és növényvédő szakmérnök diplomát szerzett, ám 1983-ban meghalt. Házasságukból két fiú született. Róbert Zoltán a debreceni tanítóképző főiskola hallgatója. Jelenleg polgári szolgálatos katonaként Vitkán tanít. Viktor Sándor közlekedési mérnöki és logisztikai végzettséggel rendelkezik, most Budapesten dolgozik.

– Én mindig is a pedagóguspályát tartottam vonzónak magamnak – vallotta az indulásról Hegedűsné. – Igazából akkor kaptam kedvet az oktatáshoz, amikor a negyedik osztályban az egyik tanítóm megkért, vezessem le az órát. Az volt az igazán érdekes! Megfogott az ismeretátadás szépsége, és ezután tudatosan készültem a tanári pályára.

Nyíregyházán a jó nevű Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Ezután a szintén nyíregyházi tanárképző főiskolára jelentkezett, egyszakos hallgatóként végzett magyar nyelv és irodalom szakon. Később ezt kiegészítette az orosszal, majd könyvtár szakot is végzett 1979-ben.

– A könyvtár barátságos, hangulatos környezetet nyújt a belépőnek. Még a gyermekek magatartása is megváltozik a könyvtár csendjében. Azok a deviáns gyerekek, akikkel a szüleik nehezen találják meg a közös hangot, a könyvtárban megszelídülnek. Sokan jönnek ide a hátrányos helyzetűek közül, ezeknek a gyerekeknek az otthoni környezet nem teszi lehetővé az olvasási szokás kialakítását. Az eddig eltelt harminc év alatt, amit e csodálatos pályán eltöltöttem, mindig az elesett, hátrányos helyzetű gyerekek vonzódtak hozzám. Az olvasótáborban a kiscsoportom tagjai a berkeszi gyermekotthon kis lakói voltak, akiktől a két hét után mindig fájó szívvel köszöntem el. Itt az iskolában a könyvtár szakkörben is sokan vannak, akik másutt úgymond nem jók. Évről évre bebizonyítom, hogy ezekben a jó szóra, szeretetre éhes gyermekekben mennyivel több emberi érték szunnyad, mint akiknek mindenük megvan. Ezt tudják és értékelik a kollégáim is. A tantestületben, úgy érzem, egy híd vagyok az alsó és a felső tagozat között. Igyekszem mindenkinek segíteni a tanórák sikeressé tételében.

– A pedagóguspálya kárpótolt engem mindenért – meséli több évtizedes szakmai múltjának gyöngyszemeit. – A gyerekek nagyon is hálásak minden jóért, őket még öröm formálni, képezni, oktatni. Annyi, de annyi minden múlik a pedagóguson, hisz ő a társadalom és a családok jövőjét formálhatja! Megtiszteltetésnek tartom, hogy a szerintem legszentebb hivatást gyakorolhatom.

Kinn rekkenő a nyári hőség, mi hűvös szoba csendjében idézzük az elmúlt éveket. Össze sem lehet hasonlítani, mennyivel más volt régebben, a szocializmus idején egy tanár dolga, mint manapság. Akkor a tanterv törvényszámba ment, aki azt „felülbírálta” és mást tanított, megüthette a bokáját.

Az viszont tény, hogy a könyvek szerepe ismét felértékelődött. Nagy örömet jelent ez az iskolai könyvtárosnak, mivel pár éve megkongatták a vészharangot Gutenberg találmánya felett. A televízió, a videó korában – úgy vélték sokan – leáldozott az írott betűnek. Aztán szerencsére rácáfoltak erre a kiadók, mert szebbnél szebb, gazdagabbnál gazdagabban illusztrált könyvek láttak napvilágot. A közel tízezer kötetes vásárosnaményi iskolai könyvtár ma is igyekszik betölteni a kultúraközvetítő szerepet. Bár Hegedűsnének az a tapasztalata, hogy hiányoznak a korábbi években megszokott, rendszeresen megrendezett vándorgyűlések, akadémiai rendezvények.

Nagy szeretettel emlékszik még a könyvtárosnő az ibrányi olvasótáborra, amelyben kiscsoportot vezetett másfél évtizeden keresztül. Fiatalok százai, ezrei kerültek közelebbi kapcsolatba az irodalommal, a versekkel.

– Szabadidőmben nagyon szeretek olvasni, ez bizonyára természetes. A szakirodalom tanulmányozását is elengedhetetlennek tartom. A korábbi években gyakran kirándultunk, utaztunk a családdal. Bár a Tisza partján élünk, nagyon sokan éppen hozzánk jönnek kikapcsolódni. Nekünk karnyújtásnyira van a homokos, fövenyes gergelyiugornyai Tisza-strand. Szeretünk itt élni a családommal és soha fel nem merült, hogy elköltözzünk innen. Még az utcánkban is harminc éve alig változnak a családok. Van egy kis kertünk a Kraszna partján. Itt megtermeljük a gyümölcsöt, a zöldséget. Nyáron pedig befőzünk, hisz ez generációk óta így természetes mifelénk. Összegzésként azt tartom fontosnak, hogy megtaláltam a szívemnek legkedvesebb pályát. Nagy örömömet lelem a fiaimban, csak az a borzasztó, hogy a férjem és a szüleim már nem örülhetnek velünk a felnövő gyerekek sikereinek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)