Pusztadobos

Az Isten is tanítónak teremtette – fogalmazza meg idős és fiatal Dani Sándorról Pusztadoboson. Ezt természetesen nem adják ingyen. Ezért napról napra következetes munkát kellett végeznie, az élet minden területén. A munka természetes életeleme volt, születésétől kezdve.

Vaján, egy 9 gyermekes család legkisebbjeként hozott örömöt a II. világháború végéhez közeledve, 1945. április 18-án. Két lány és 6 fiú, no meg a 8 és fél holdon gazdálkodó szülők egyengették lépteit. Nagyon nehéz idők jártak, de a családot jellemző béke, szeretet, nyugalom biztos körülményeket biztosított a vajai általános iskolai tanulmányok sikeres befejezéséhez. Az idősebb testvérek szakmunkások lettek, egyikőjük kereskedő. A kisebbek közül Dani, a 4. fiú, tanítóképzőt végzett, és az egyik testvér református lelkész lett, jelenleg a debreceni református gimnázium tanára. Sajnos egyik lánytestvérük már eltávozott a népes családból. Dani Sándor útja a vajai általános iskolából a nyíregyházi Kossuth- és Vasvári-gimnáziumba vezetett. Fontosnak tartotta megemlíteni:

– A taníttatásban a már dolgozó testvéreim segítettek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1966-ban diplomát kaphattam a Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképzőben.

Akik ismerik az akkori viszonyokat, tudják, hogy megyei szinten igyekeztek összehangolni a pedagógusok munkába állását. Oda kellett menni, ahol ezt szükségesnek ítélték. Mindenképpen szerencsésnek mondhatta magát, hogy a szomszédos Pusztadobosra kerülhetett. Sajátos helyzetben lévő település Vásárosnamény és Mátészalka városok közelében, illetve lélekszámban hasonló vagy nagyobb települések közvetlen szomszédságában. A gyerekek és szülők előtt az volt, hogy van válogatási lehetőség. Így nagyon fontos, hogy olyan tárgyi és személyi feltételeket alakítsanak ki helyben, hogy ez marasztalja az iskoláskorú gyermekeket.

Amikor kezdő nevelőként, 1966 augusztusában megkezdte az oktató-nevelő munkát, tanítóként számítottak rá. „Amelyikőnknek megadatott, hogy tanító munkája közben a kicsi gyerektől a felnőttekig általános, közép-, illetve felsőfokú intézményben is oktathatott, tanúsíthatjuk, hogy a legtöbb gyönyörűséget, sikerélményt az alsósokkal való foglalatoskodás adja. Itt a legfogékonyabb a gyerek, itt még igazán hajlítható, s azért sem mindegy, hogy kikkel van körülvéve.” Akik ismerték a falu tanító bácsiját elmondják, hogy megjelenésében, viselkedésében, szóhasználatában igazi példát láthatott a kicsi gyerek is. Egy falusi tanítótól azonban akkor is elvárták, hogy részt vállaljon a település arculatának formálásában. Pár év elteltével úgy gondolták, hogy tanácstagnak jelölik. Az akkori kiválasztók jól döntöttek, ugyanis 20 éven át tanácstag volt. Úgy tűnt a helyiek számára, hogy végérvényesen felcserélte Vaját Pusztadobossal.

Különösen helytálló volt ez az okfejtés akkor, amikor két évvel ideérkeztét követően feleségül vette Szűcs Erzsébet pedagógust, aki a Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképzőben vele egy időben kapta meg diplomáját. Házasságukból két fiú született. Zsolt 1969-ben, Sándor 1973-ban. Családjuk mellett a nagyobb család az iskola, a falu érdekében is egyre több tennivaló akadt.

Akkoriban virágzott a népzenei hagyományok gyűjtése, ápolása, tovább adása. Ez eleve azt jelentette, hogy egy jó hangú pedagógusnak ott volt a helye a népdalkörben. Az ének, a zene szeretetét otthonról hozta. Persze ahhoz, hogy a citerazenekar vezetője legyen, egy kicsit önmagát is képeznie kellett. Ének-zene szakos pedagógusokból a szatmári-beregi iskolákban még az ezredfordulón sem volt elegendő. Így érthető, hogy arra ösztönözték Dani Sándort, szerezze meg az ének-zene szakos diplomát is. Így már papírja is van arról, hogy oktathatja az éneket, a zenét. Pár éven át ő volt a falu művelődési házának tiszteletdíjas igazgatója. Lehetett bár a mozi vezetője vagy éppen polgárvédelmi parancsnok, mindig igazi pedagógus maradt.

– Pusztadobos községet megkedveltem, itt telepedtem le. Megismertem a település lakóit. Úgy gondolom, s úgy is érzem, hogy ők is elfogadtak, és megbecsülnek engem.

A települési önkormányzat, illetve a falu polgármestere (Bíró Györgyné) is elismeréssel szólt arról a három és fél évtizedes munkáról, melyet végzett. Sajnos ’98-ban szívinfarktus szakította meg a lendületes munkát. Még ugyanabban az évben átesett egy szívműtéten is. Szerencsére élniakarása felülkerekedett a betegségen. Igaz, kicsit jobban kell ügyelnie magára, de a régi precizitással dolgozik. 1994-től igazgatóhelyettese Pusztadobos általános iskolájának. Élete elválaszthatatlanul összeforrt az oktatás ügyével. Jelenleg is vezeti a két furulyazenekart, de számíthatnak hozzáértésére az iskolai énekkar irányításában is.

– Munkám során igyekeztem a tanulóknak átadni tudásomat. Nagyon sok gyermeket tanítottam citerázni, furulyázni. Többségük ezt választott élethivatásában jól tudta hasznosítani. Az igazi elismerés az, amikor volt tanítványaim sikereiről kapok jó híreket.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)