Nagy Lászlóné

Védőnő, önkormányzati képviselő,

Pusztadobos

Csakis a kiváló szervezőre, a segítőkész, a jó tanácsot adó védőnőre, a falu „Katika nénijére” kell gondolni, amikor azt mondják róla Pusztadoboson: „minden lében kanál”! Nemcsak az utóbbi évek eseményeinek egyik főszereplője, hanem idekerülése – 1976. november 1-je – óta a falu fejlődéséhez, arculatformálásához, az itt élők szocializálódásához elsőként járult hozzá. A nélkülözhetetlen infrastruktúrák létrehozásának kezdeményezője, részese. Most éppen a csíksomlyói búcsút szervezi.

„Amikor közel harminc évvel ezelőtt – tizenegy éves tarpai szolgálat után – Pusztadobosra jöttem, tudtam, a meggyfavirágos faluba, a spireával és tamariskával beültetett, a szorgalmas emberek által lakott, főleg római katolikus vallású településre jövök” – mondja Nagy Lászlóné Herczeg Katalin, akit Nagyvarsányban 1945-ben segített világra a bába. Perger Matild és Herceg András vallásos nevelést adott öt gyermekének. Szülei „hercegségük” ellenére sem dúskáltak az anyagi javakban. Katalin boltos szeretett volna lenni, mégis a vásárosnaményi gimnáziumban kötött ki.

„Gondoltam, aki pénzzel bánik, nem lehet szegény. Édesanyám jól látta, nincs érzékem az üzlethez, így a védőnői pálya felé irányított. A felvételi előtti hathetes gyakorlaton Dudás Jánosné védőnő példaértékű volt számomra, bevezetett a szakmába, megtanított kisbabát fogni, oltásokat beadni.”

A gimis évekből a bejárás volt a legnehezebb, a tengernyi sár, hó, korai kelés, gyaloglás. ’63-tól Szegeden, az Állami Védőnő Képzőben anatómia, belgyógyászat, egészségnevelés, ápolástan tantárgyak teljes birtokában okleveles védőnő lett. Már férjével – akivel ’65-ben szerényen egybekeltek – költözött a tarpai szolgálati lakásba. Férje, Nagy László vízügyi szakember, a tarpai Vízműnél dolgozott. Ahogy a gyerekek jöttek – ’66-ban László, majd ’71-ben Zsuzsa –, szűknek bizonyult a szolgálati lakás.

Pusztadobos várta őt, s a védőnői munka mellett szervezte a vízmű létrehozását is, ugyanis az ásott kutak nagy veszélyt jelentettek a csecsemők számára. Oroszlánrészt vállalt nemcsak a vezetékes vízhálózat, de a ravatalozó építésében is. Majd kijárta az engedélyt, hogy az idős embereknek főzhessenek az óvoda konyháján. Szerény fizetés mellett érte a közalkalmazotti törvény, mely fittyet hányt az ő faluformáló tetteire. Voltak próbálkozásai a diploma megszerzésére, de a kötelező marxizmus tantárgy kifogott rajta. Nem úgy ’93-ban, amikor ötvenkét évesen ismét iskolapadba ült, és Miskolcon a diplomás védőnő képző keretein belül huszonegy szakmai területen gazdagította tudását, de a számítógép gombját is itt ütötte le először. Nem véletlen, hogy szakdolgozatában a csecsemőhalálozásról írt.

„Úgy gondolom, falun jobban értékelik a védőnőt, mint a városi rohanó emberek.” Katika mindenütt jelen van. Az egyházban, az önkormányzat képviselő-testületében az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke.

„Számomra hivatás, csak hivatástudatból, szeretettel lehet csinálni. Örömet szereznek számomra az ápolt, egészséges kismamák, a pici babák sírása sem idegesítő, mint egy zene búg a fülemben.”

Keddenként kismamanap van, az anyukák ligába hozzák a bébiket. A tanácsadáson megtanulják a babák öltöztetését, fürdetését, fontos az anyatejes táplálás. Családlátogatásokra indul, felkészíti az anyukákat az anyaság szerepére. Az óvodai és iskolai munka is szerves része teendőinek. Vizsgálatok, tisztasági ellenőrzések, oltások, felvilágosítások, egészségnevelési napok, ételbemutatók a fiatalokért, a leendő egészséges felnőttek érdekében zajlanak. Évtizedekig egy nemes feladat, a véradás szervezője, tizenöt évig házi betegápoló is volt. Mióta itt él, lányokat készít fel csecsemőápolásból, legutóbb országos 3. helyezést értek el. Negyven éve van a pályán, gondol az utód kinevelésére is, aki a stafétát továbbviszi. Katika a családi dolgokat igyekezett távol tartani a munkahelyétől. 2000-től, férje halála óta egyedül él, édesanyja is meghalt. Gyermekei felnőttek, önálló életet élnek. László fia pénzügyi technikumot végzett, Zsuzsa lánya óvónő, jelenleg a vendéglátásban dolgozik. Két unokája – a 16 éves Marianna és a 13 éves Tamás – testi és szellemi gyarapodása legnagyobb öröm számára. Szeret gobelinezni, kötni, horgolni és olvasni. Hozzá bárki, bármikor mehet, mint egy „lelkiláda”, pszichológusként meghallgat, ellát jó tanáccsal mindenkit.

„A legfontosabb, hogy gyermekeim soha ne feledjék, hol van a szülői ház, ahová mindig vissza- vagy betérhetnek. Elég egy telefon, és számíthatnak rám. Mindent elértem, amit el akartam érni, az a vágyam is teljesült, hogy egyszer eljuthassak az Országházba.”

Katika ugyanis ’96-ban az egészségügyi miniszter kitüntetését vehette át, mint ahogy néhány hete a „90 Éves Védőnői Szolgálat” Kiemelkedő Védőnői Kitüntetését kapta.

„Igaz, a faluban nincs rokonom, mégis úgy érzem, itthon vagyok.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Dani Attila

Kovács Jánosné

Dani Sándorné

Juha Józsefné és Juha Józse...

Dr. Ihnáth György

Fekete Miklós

Dani Sándor

Bíró Györgyné

Giczei Zoltánné

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!