Kovács Jánosné

Díszpolgár, gyémántdiplomás tanító,

Pusztadobos

Valaki mondja meg, mire elegendő egy emberöltő!

Egy emberöltő, amely kinek rövidebb, kinek hosszabb életszakaszt ad arra, hogy önmagából átadjon valamit, valami szépet és jót, annak a közösségnek, ahol évtizedekig élt, akikkel évtizedekig együtt lélegzett. Pusztadobos faluközösségének, a Petőfi Sándor Általános Iskola pedagógusainak, az iskola gyermekeinek Kovács Jánosné volt az, aki egyszerű falusi kis tanítónőként, ám mégis a „kultúra nagykövetévé” nőve, elhitette az itt élő emberekkel, hogy egy akarattal, összefogással meg lehet mutatni akár az országnak is, hogy a szabolcsi kis faluban csodálatos kulturális kincsek rejlenek. Az 1922-ben Makón született Groholy Magdolna Budapesten, a II. kerületben, a Magyar Királyi Állami Tanítóképzőben végezte tanulmányait. 1941. június 21-én Budapesten vette át tanítói diplomáját, július 25-én a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztertől kapta állami népiskolai helyettes tanítói kinevezését, amelyben „tekintetességed”-nek nevezve Szabadkán kezdte „népnevelését”. Majd 1945. november 11-től Nagydoboson, ’46. január 16-ától Pusztadoboson folytatta. Tanítónőként, majd igazgatóhelyettesként sokat tett a falu kulturális felemelkedéséért. Az értékeket felfedezve hozta felszínre az emberekben szunnyadó vágyat a közösségi élet, a tartalmas falusi esték iránt. Belopta magát a gyermekek szívébe, a felnőttek is hagyták magukat „elcsábítani”, és szorgalmasan jártak heti több alkalommal is a Népdalkörbe, a felnőtt színjátszó csoportba. Az Országos Pávakör mozgalomhoz csatlakozva 1975-ben Pusztadoboson is megalakult a helyi Pávakör 30 taggal. Volt közöttük tsz-dolgozó, adminisztrátor, háziasszony, nyugdíjas, pedagógus, ipari-, vállalati dolgozó, munkás. Később már citerazenekar is kísérte őket, Dani Sándor vezetésével.

A mai szépkorúak közül a 60–75 évesek hitelesen el tudnák mesélni azt a falusi idillt, amikor a 70-es években a meggyfavirágos Pusztadobos két hosszú utcáján végig bezengték énekükkel és citeraszóval a környéket, mint ahogy a spirjával és tamariskával beültetett, orgonaillatú és akácillatú Népkertet, találkozási helyüket. A feledhetetlen május 1-je, augusztus 20-a színhelye szintén a Kastélykert volt. Akkoriban még csak mutatóban volt autó, de televízió is. Szekerekkel, később ponyvás TEFU-val a falu határán túlra is eljutottak, így a Barátság kertbe, a szovjet barátokhoz. A nyírbélteki Megyei Népzenei Fesztiválon kiváló minősítést kaptak. De ott voltak Nyíregyházán, a Vasgyár utcai Konzervgyártól induló Alma Fesztiválon is, később a Nyírségi Ősz felvonulásokon. Eljutottak Budapestre, felléptek a Mezőgazdasági Múzeumban. Voltak Törökszentmiklóson, Szentendrén, bejárták az egész országot. Még a televízióban, a „Röpülj, pávában” is szerepeltek.

Az iskolában legfontosabb volt számára, hogyan lehet a legtöbbet kihozni a gyermekekből, a gyermekek tudását gyarapítani, felemelni őket. A tanulmányi versenyeken mindig ott voltak a pusztadobosi gyermekek, számos versenyen előnyös helyezéseket értek el. Kiváló oktató- és nevelőmunka jellemezte az iskolát, a tanulók megállták helyüket a továbbtanulásban. Persze, ez a jó tantestület tagjainak és Lőrincz János igazgatónak is köszönhető volt. A falu tanítóját mindenki csak Ducika néninek szólította, még az iskolás gyermekek is. Közművelődési munkájának elismeréséül 1977. augusztus 20-án a kulturális miniszter kitüntetését is megkapta. Ducika néni megszervezte a gyermekek zongoraoktatását is, amihez akkor a Kulturális Minisztérium főosztályától kellett az engedélyt kérnie, nagy utánajárással. Nyugdíjba vonulása után sem pihent. A régóta özvegyen maradt tanítónak volt ideje az emberekkel, a gyermekekkel, a faluval foglalkozni. 1996-ban Pusztadobos díszpolgárává választották.

Kitüntetése mögött ott van az a több generáció, mely azóta felnevelkedett, akiknek gyermekei iskolába jártak, akiknek unokái ülnek ma az iskola padjaiban. Érettük dolgozott. Boldog tulajdonosa lehetett 1991-ben az „50 Éves Szolgálatért” kapott arany oklevélnek. De ettől is fényesebben csillogott az a gyémánt oklevél, amit 2001-ben, a 60 éve szerzett tanítói diplomája után vehetett át. A tanítónő, akinek a sors egy egész iskolányi gyermeket adott, mert sajátjának tekintette mindegyiket. Utolsó éveiben húga, Évike ápolta a fővárosban. De az egész falu, az önkormányzat is figyelemmel kísérte idős éveinek alakulását. Sokat és sokszor látogatták kis házában.

Az emberöltő itt véget ér! Ennyi mindenre volt elegendő! Életének 85. esztendejében Pusztadoboson is zúgtak a harangok. „Községünk szegényebb lett egy szelíd szívű, igaz emberrel, akinek közösség- és faluformáló ereje e sorok által nem merül feledésbe az utókor számára.” – mondja Bíró Györgyné polgármester asszony.

Visszagondol azokra a szép időkre, leánykorára, mert az egyik meghalványodott fényképen ő is ott áll a Pávakör soraiban.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése