Kulcsár Károlyné

Nyugalmazott védőnő

Tarpa

szszb_31_es_kulcsar_karolyne.jpgMár apró gyermekként arról álmodoztam, hogy védőnő leszek, ha megnövök – válaszolja, amikor az indíttatásról kérdezem. A kislányt, aki csodálta a házukban is gyakran megforduló “védőnénit” és munkáját, Kovács Zsuzsikának hívták, és Papon született 1952-ben. Most viszont  tarpai otthonában idézi fel a régmúlt éveket, a több évtizedes életpályát – nyugdíjasként immár.

Sokkal boldogabb világban élnénk, ha mindenkinek úgy teljesülnének álmai, mint annak a gyermeknek – fogalmazódik meg bennem, miközben hallgatom. Hátát a meghitt melegséget árasztó cserépkályhának veti. A mosoly akkor se múlik el arcáról, amikor szomorú, vagy éppen tragikus stációkat idéz fel. Csak a ritmus döccen, a derű lebben tova egy pillanatra.

– 1971-ben érettségiztem Kisvárdán a Bessenyei Gimnáziumban – emlékezik vissza a kezdetekre. – Továbbra sem tettem le a céljaimról, ezért a szegedi Állami Védőnőképzőbe jelentkeztem. Nagyon sokan szerettek volna ott tanulni, ezért megyei “rostán” kellett túljutni. Nekem sikerült. A végzés után a közben Egészségügyi Főiskolává avanzsált intézményben elvégeztem a kiegészítő szakot.

A pályakezdő fiatal lány 1973-ban az éppen akkor megüresedett tarpai kettes védőnői körzetben kapott állást. Albérletben lakott ugyan, de az álmok beteljesülésének immár semmi nem állt útjában. Rövidesen a párjával is megtalálták egymást. Kulcsár Károly kertészmérnök volt az a tarpai legény, aki 1976-ban bekötötte a fejét.

– Kornélia, az első gyermekünk, ‘77-ben született – ismerteti miként növekedett a fiatal család. – A nagymama után kapta nevét a keresztségben. Ő a Debreceni Egyetemen dolgozik. Kisfiúk, Marcell, hat hónapos. Ákos fiam ‘82-es, pedagógus végzettségű vállalkozó. Első gyermekük Dorka 2010-ben született, a kis Levente pedig idén januárban.

A család tehát szépen gyarapodott, ám korábban egy ma is fájó sebként égő veszteség érte. A férj, Kulcsár Károly 1995-ben távozott az élők sorából.

– Úgy hiszem, és úgy remélem, hogy onnan, valahol fentről látja a boldogságukat – csuklik el egy pillanatra a hangja. A mosoly nem múlik, a sóhaj elhal, aztán szakmai munkájára tér rá, amely továbbra is célja és a sikerekből ítélve vigasza is lett.

– Nem a születéstől, hanem egyenesen a fogamzástól kezdve igyekszem az egészségügy eszközeivel gondját viselni azoknak az embereknek, akik munkámból eredően rám vannak bízva. A pályán töltött négy évtized azt jelenti, hogy az egykori csecsemők csecsemőkorú unokáit is módom volt gondozni.

Szécsi Szabolcsnak, a polgármesternek, ő “Zsuzsa néni”. Munkája kezdetén, az első generáció tagjaként látta Kulcsár Károlyné. Tőle vehette át a településen végzett kiemelkedő egészségügyi és szociális tevékenységéért 2012-ben a  II. Rákóczi Ferenc Emlékplakettet. Ha pedig már az elismeréseknél tartunk, látható, a sikeres életpálya negyedik évtizedében mások is felfigyeltek igyekezetére. 2005-ben Kiemelkedő Védőnői Munkájáért megyei kitüntetésben részesült. 2006-ban megkapta a Vöröskeresztes Munkáért Bronz Fokozatát, 2011-ben, nyugdíjba vonulása alkalmából a több évtizedes kimagasló, példaértékű tevékenysége elismeréséül a Nemzeti Erőforrás miniszter Életmű Díját.

– Az én munkaidőm négy órakor soha nem járt le – enged bepillantást egykori munkás hétköznapjaiba. – Volt, amikor pizsamában vettem fel a telefont, és késő este sem gondolkoztam azon, menjek-e vagy nem. A feladataim prioritásai nagyobb részt változatlanok maradtak. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem, az iskolaegészségügy és a nővédelem  soha nem szorulhat háttérbe. Az eszközök és a lehetőségek a korral változnak, a cél fontossága nem. A hitvallásom, ami a munkám során vezetett, „a felelős szeretet megért és elfogad”.

Miközben a szakmai dolgokat fejtegeti, kedvezőtlen tendenciákat is felfed. A régi két körzet a lakosság számának csökkenésével egyre apadt. Ő maga az utolsó hat esztendőben már védőnő kolléga nélkül maradt a településen.

– Családi védőnő voltam, most a család védőnője vagyok – néz rám talányosan, aztán megmagyarázza a különbséget.

– Jöttek az unokák, én meg ott voltam, ott vagyok velük. A családom védőnője… “Anya, ne menj még, legalább addig maradj velünk, míg a köldökcsonk leesik” kért a lányom. Hát persze, hogy maradtam, boldogan maradtam.

– Mi a titka annak, hogy valakinek megvalósuljanak az álmai – térek vissza az egykori kislány céllá szilárdult vágyára. A mosoly eltökélt vonásokká formálódik.

– Szakadatlan munka, és kitartás… – hangzik a válasz.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése