Kulcsár Károlyné

Nyugalmazott védőnő

Tarpa

Már apró gyermekként arról álmodoztam, hogy védőnő leszek, ha megnövök – válaszolja, amikor az indíttatásról kérdezem. A kislányt, aki csodálta a házukban is gyakran megforduló “védőnénit” és munkáját, Kovács Zsuzsikának hívták, és Papon született 1952-ben. Most viszont  tarpai otthonában idézi fel a régmúlt éveket, a több évtizedes életpályát – nyugdíjasként immár.

Sokkal boldogabb világban élnénk, ha mindenkinek úgy teljesülnének álmai, mint annak a gyermeknek – fogalmazódik meg bennem, miközben hallgatom. Hátát a meghitt melegséget árasztó cserépkályhának veti. A mosoly akkor se múlik el arcáról, amikor szomorú, vagy éppen tragikus stációkat idéz fel. Csak a ritmus döccen, a derű lebben tova egy pillanatra.

– 1971-ben érettségiztem Kisvárdán a Bessenyei Gimnáziumban – emlékezik vissza a kezdetekre. – Továbbra sem tettem le a céljaimról, ezért a szegedi Állami Védőnőképzőbe jelentkeztem. Nagyon sokan szerettek volna ott tanulni, ezért megyei “rostán” kellett túljutni. Nekem sikerült. A végzés után a közben Egészségügyi Főiskolává avanzsált intézményben elvégeztem a kiegészítő szakot.

A pályakezdő fiatal lány 1973-ban az éppen akkor megüresedett tarpai kettes védőnői körzetben kapott állást. Albérletben lakott ugyan, de az álmok beteljesülésének immár semmi nem állt útjában. Rövidesen a párjával is megtalálták egymást. Kulcsár Károly kertészmérnök volt az a tarpai legény, aki 1976-ban bekötötte a fejét.

– Kornélia, az első gyermekünk, ‘77-ben született – ismerteti miként növekedett a fiatal család. – A nagymama után kapta nevét a keresztségben. Ő a Debreceni Egyetemen dolgozik. Kisfiúk, Marcell, hat hónapos. Ákos fiam ‘82-es, pedagógus végzettségű vállalkozó. Első gyermekük Dorka 2010-ben született, a kis Levente pedig idén januárban.

A család tehát szépen gyarapodott, ám korábban egy ma is fájó sebként égő veszteség érte. A férj, Kulcsár Károly 1995-ben távozott az élők sorából.

– Úgy hiszem, és úgy remélem, hogy onnan, valahol fentről látja a boldogságukat – csuklik el egy pillanatra a hangja. A mosoly nem múlik, a sóhaj elhal, aztán szakmai munkájára tér rá, amely továbbra is célja és a sikerekből ítélve vigasza is lett.

– Nem a születéstől, hanem egyenesen a fogamzástól kezdve igyekszem az egészségügy eszközeivel gondját viselni azoknak az embereknek, akik munkámból eredően rám vannak bízva. A pályán töltött négy évtized azt jelenti, hogy az egykori csecsemők csecsemőkorú unokáit is módom volt gondozni.

Szécsi Szabolcsnak, a polgármesternek, ő “Zsuzsa néni”. Munkája kezdetén, az első generáció tagjaként látta Kulcsár Károlyné. Tőle vehette át a településen végzett kiemelkedő egészségügyi és szociális tevékenységéért 2012-ben a  II. Rákóczi Ferenc Emlékplakettet. Ha pedig már az elismeréseknél tartunk, látható, a sikeres életpálya negyedik évtizedében mások is felfigyeltek igyekezetére. 2005-ben Kiemelkedő Védőnői Munkájáért megyei kitüntetésben részesült. 2006-ban megkapta a Vöröskeresztes Munkáért Bronz Fokozatát, 2011-ben, nyugdíjba vonulása alkalmából a több évtizedes kimagasló, példaértékű tevékenysége elismeréséül a Nemzeti Erőforrás miniszter Életmű Díját.

– Az én munkaidőm négy órakor soha nem járt le – enged bepillantást egykori munkás hétköznapjaiba. – Volt, amikor pizsamában vettem fel a telefont, és késő este sem gondolkoztam azon, menjek-e vagy nem. A feladataim prioritásai nagyobb részt változatlanok maradtak. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem, az iskolaegészségügy és a nővédelem  soha nem szorulhat háttérbe. Az eszközök és a lehetőségek a korral változnak, a cél fontossága nem. A hitvallásom, ami a munkám során vezetett, „a felelős szeretet megért és elfogad”.

Miközben a szakmai dolgokat fejtegeti, kedvezőtlen tendenciákat is felfed. A régi két körzet a lakosság számának csökkenésével egyre apadt. Ő maga az utolsó hat esztendőben már védőnő kolléga nélkül maradt a településen.

– Családi védőnő voltam, most a család védőnője vagyok – néz rám talányosan, aztán megmagyarázza a különbséget.

– Jöttek az unokák, én meg ott voltam, ott vagyok velük. A családom védőnője… “Anya, ne menj még, legalább addig maradj velünk, míg a köldökcsonk leesik” kért a lányom. Hát persze, hogy maradtam, boldogan maradtam.

– Mi a titka annak, hogy valakinek megvalósuljanak az álmai – térek vissza az egykori kislány céllá szilárdult vágyára. A mosoly eltökélt vonásokká formálódik.

– Szakadatlan munka, és kitartás… – hangzik a válasz.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése