Vásárosnamény

Változatos és szép életút: 1958-ban szabóinas volt, 1996. május 1-jén igazgatónak nevezték ki. Közben sok minden történt vele és általa. Ezekben a hetekben, hónapokban az általa vezetett gyár megyénk egyik legfontosabb és legnagyobb üzemévé fejlődik. Domokos László, az angol érdekeltségű Elit Ruhagyár Rt. vásárosnaményi gyárának igazgatója.

Az angolok képviseletében szinte állandó jelleggel Vásárosnaményban tartózkodik, illetve dolgozik Robert Stokoe. Az angol szakember a régi bizalomra építve szabad kezet adott Domokos Lászlónak. Mr. Stokoe tiszteli a beregi emberek szorgalmát, vendégszeretetét és őszinte szókimondását. Ezért is tanult meg jó pár szót magyarul.

A beregi térségben a legfájóbb, a legnagyobb, huszonöt százalékos a munkanélküliség. Mondhatni: a faipari üzem, az Interspan mellett a ruhagyár a legnagyobb, a legfontosabb munkaadó. Harmadik, vagy negyedik nagy céget hiába keresünk széles e vidéken, a hármas határ közelében. Az ipartörténeti szempontból is fontos ruhagyár bemutatása előtt ismerjük meg a meghatározó egyéniséget, az igazgatót.

Domokos László ezerkilencszáznegyvennégyben született három megye határán, Tiszakécskén. Szülei is iparosok, ha úgy tetszik kézművesek voltak. Apja kőműves, anyja varrónő. A varrógép szele megcsapta a fiút, így 1958- ban egy kisiparosnál szabóinas lett. 1961-ben friss szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében felment Budapestre és a Vörös Október Férfiruhagyárban darabbéres dolgozóként készített ruhát. Meló mellett esti tagozaton 1968-ban befejezte a ruhaipari technikumot. Rá egy évre megnősült, szakmai házasság volt ez, egy férfiszabóként dolgozó lányt vett feleségül. A naptár 1969-et mutatta, amikor feleségével együtt visszament a szülőfalujába és önálló kisiparosként dolgoztak. (A hagyományos angolszabók stílusát követték.) Mint jó hírű szabómesterhez többek közt rendszeresen visszajárt hozzá egy százharminc kg testsúlyú orvos, az esperes és az az üzletember, aki a faluból 1956-ban külföldre szakadt, de minden nyáron hazajött. A Tisza-parti vakációja alatt elkészült neki egy zakó vagy egy öltöny.

1975-ben Domokos László a nadrágokat gyártó naményi ruhagyárba jött, gyártásvezető beosztást kapott. Ekkor százharmincan dolgoztak itt, s a naményi üzem a VOR nyíregyházi gyárához tartozott szervezetileg. Beindult a fejlődés, ezerkilencszáznyolcvantól már zakókat is gyártottak. Nőttek a követelmények, nőtt a szakmai színvonal, mert tanfolyamokat indítottak és a helyi gimnáziummal közösen szakközépiskola levelező tagozatát hozták létre. Mindkét helyen oktatott, tovább adta tudását. Közben tanult. A Budapesti Könnyűipari Műszaki Főiskolán kijárt két évet, de a temérdek munka és az akkor különösen óriásinak mondható távolság miatt megszakította tanulmányait. Később Esztergomban felsőfokú üzemszervezői oklevelet szerzett. Közben megismerte a szakma minden csínját-bínját, volt üzemvezető, főüzemvezető, termelési osztályvezető. Ezerkilencszázkilencvenhatban vette át a gyár irányítását. Közben részt vett a privatizáció levezénylésében is. Szívesen emlékszik rá: az angol tulajdonosok elvárása volt a termelékenység növelése, a minőség javítása, s az itteni kollektíva eleitől fogva eleget tett ezeknek az elvárásoknak. A gyár követi a divatirányzatot, s megpályázta az ISO 9000 nemzetközi minőségi tanúsítványt.

A vidéki ipartelepítés jegyében 1973-ban létesítették a naményi ruhagyárat. Feljegyezte a krónikás, hogy 1995-ben megalakult a szakszervezeti bizottság és négy szocialista brigádot alakítottak a dolgozók. 1997-ben 72 millió forintos költséggel jelentős beruházásba, fejlesztésbe kezdtek, az akkori politikai elvárásoknak is megfelelően a női munkaerő foglalkoztatását is elő kívánták segíteni.

A megyei lap pedig ezt írta ezerkilencszázkilencvenhét nyarán: A Megyei Területfejlesztési Tanács 70 millió forint támogatást adott a beregi üzemnek. Az rt. vezetői tavaly határoztak az üzem átszervezéséről, fejlesztéséről. A helyi polgármesteri hivatal, a megyei fejlesztési ügynökség és a megyei munkaügyi központ támogatja az ügyet. Most ötszázhúsz dolgozója van az üzemnek, a fejlesztés befejezésekor 1999-ben várhatóan hétszázan dolgoznak majd itt. Főleg angol és francia exportra most napi nyolcszáz zakót és hatszáz nadrágot készítenek. Két év múlva nadrágból is, zakóból is ezerkétszáz lesz a napi kapacitásuk. A saját pénzforrást és a támogatást műszaki fejlesztésre fordítják.

Az igazgató úr felesége itt a gyárban főtechnológus, ellátja a műszaki igazgatóhelyettesi teendőket is. A fiuk erdésztechnikus. Domokos László gyerek kora óta szereti a szépséges Tisza-partot, megszerette a beregi embereket, ezért eresztett itt gyökeret. Hétvégeken műveli az ötszáz öles gyümölcsösét, konyhakertjét. Stílusosan mondhatjuk: ezt a beosztást, ezt az életvitelt mintha rá szabták volna.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)