Vásárosnamény

Lehet, ha az ezerkilencszázhetvenes árvíz nem mossa el a panyolai házakat, a szülőfalujában marad Fekete József. Egyesek aranyvíznek mondták a természeti csapást, mert az árvíz után egész falvak születhettek újjá. Igaz, sokan kényszerültek búcsút inteni a szülői háznak és a megye vagy az ország más vidékén raktak fészket.

A szerencsésebbek közé sorolja magát a Vitka Kft. ügyvezető igazgatója, hiszen a család Nagydoboson telepedett le, a rokonság jó néhány tagja élt ott a faluban. A panyolai vályogház három-négy napon keresztül állt a vízben, megroggyant és már nem lehetett megmenteni.

Így aztán a szülők, a szamosszegi malomban molnár szakmát szerző édesapa, Fekete József és a háztartásbeli édesanya, Tóth Gizella úgy döntött: Nagydoboson telepedik le a család. József épp a katonai szolgálatát töltötte, amikor kapta a rendkívüli hírt. Természetesen leszerelték azonnal, hiszen rohant haza, hogy a mentésben és az újjáépítésben segédkezzen.

A családja hű maradt Szatmárhoz, Ilona nővére a nábrádi termelőszövetkezetben titkárnő, az öccse, László Nagydoboson vállalkozó. A saját családja azonban már Bereghez kötődik, a felesége, Orosz Sára óvónői képesítést szerzett, most divatáru-kereskedőként ismerik. Roland fia hetedikes, Tünde lánya negyedik osztályba jár.

Kanyargós életút vezetett odáig, hogy most süppedős bőrgarnitúrával és csupa ízléses tárggyal berendezett családi otthonban beszélgethetünk. Az általános iskolát természetesen Panyolán végezte el, utána a nyíregyházi 110-es szakmunkásképzőben ács-állványozó szakmát tanult. Ezerkilencszázhatvannégyben szabadult, és a TÖVÁLL fehérgyarmati üzemében helyezkedett el.

Most felnőtt fejjel úgy emlékszik rá, hogy tanulni szeretett volna, imádta a történelmet és a földrajzot, s elsősorban a tanári pálya iránt érzett vonzalmat. A szülői akarat azonban a szakmaszerzést támogatta, s így igen hamar elhelyezkedett. Bevonulásáig, öt éven keresztül dolgozott a TÖVÁLL-nál. Érthető, hogy a honvédség is hasznosítani akarta az építőiparban szerzett ismereteit, és műszaki alakulathoz vonultatták be. A dunántúli Polgárdiban, Siófokon, Székesfehérvárott, az M7-es autópálya építkezésén zsaluzott.

Ha arra jár, jóleső érzéssel szemlélheti a keze munkáját sok szép építményben. Nem véletlenül hívták, maradjon ott a Dunántúlon, nagyobb darab kenyeret, szebb fizetést kaphat, Fekete József azonban hazavágyott.

Az árvíz után hónapokon át Panyolán állította helyre a házakat. Közben Mátészalkán leérettségizett és eldöntötte: folytatja a tanulást. Huszonnégy  éves korában jelentkezett az Ybl Miklós Műszaki Főiskola nappali tagozatára.

Pedig dolgozhatott volna egy kisiparossal és akkor hamarabb keres pénzt, de rájött, igen nehéz szakma az ács-állványozás és inkább a tankönyvektől, a tudástól remélt nyugalmat. A diplomáját ezerkilencszázhetvenhétben vehette át, majd ezt követően a Hajdú megyei Tanácsi Építőipari Vállalat műszaki fejlesztési osztály előadója lett. Másfél éven át töltötte be ezt a beosztást, ám lakásra végképp nem volt kilátása.

Hazajött és 1979-től a vásárosnaményi költségvetési üzemben műszaki vezetői állást kapott, ezt látta el 1991. szeptember elsejéig. Ekkor a város képviselő-testülete megszüntette az üzemet, s a Humanitás Alapítvány és az önkormányzat közös tulajdonát képező Vitka Kft. ügyvezető igazgatói posztját öt pályázó közül nyerte el Fekete József.

Elsősorban építőipari tevékenységet folytatnak, olyan épületek jelzik a szakmai hozzáértésüket, mint a vitkai iskola, a bíróság átalakítása, üzletközpont és mások. Az ingatlankezelés terén a lakás és a nem lakás céljára szolgáló létesítmények kezelésével foglalkoznak. A szemétszállítás, a köztisztaság, a szeméttelep üzemeltetése jelent feladatokat.

A több lábon állás jegyében kereskedelmi tevékenységre is vállalkoznak, az ÉPITEK-boltot a Vitka Kft. üzemelteti.

Tavalyi árbevételük hatvan-hetven millió forint közötti összeget tett ki, s ha minden a terveik szerint alakul, az idén is elérik ezt a szintet. Emellett még több munkát is vállalhatnának, ám az ügyfeleik egyre kevesebb anyagi erővel rendelkeznek, és ez nyilván meglátszik a megrendelések mennyiségén is.

Fekete József egy ideje magántervezéssel is foglalkozik. Megálmodja és papírra veti az épületet, amit a megrendelő szeretne a valóságban is látni és használni. Nem könnyű a feladat, hiszen manapság egyre nehezebb az igények és a lehetőségek közt ésszerű kompromisszumot teremteni.

Az építész-ügyvezető igen kevés szabad időt mondhat magáénak. Mindennapi munkáján kívül még a feleségének is segít, és igazából a szombat délutánra számítanak a családtagjai, amikor közös programot szervezhetnek, kertészkednek vagy egyszerűen csak pihennek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)