Tiszaszalka

Ízig-vérig kereskedő Winkler János, a tiszaszalkai Tiszaszöv Áfész elnöke. Felelős kilenc beregi település ellátásáért, vezetői felelőssége ezekben a nehéz években nehezen mérhető. Bokros teendői ellenére ’94 végén egy újabb teher cipelését vállalta magára: lakhelyén, Vásárosnaményban jelöltette magát önkormányzati képviselőnek.

Megválasztása óta segíti az ezer sebből vérző, ezernyi gonddal küszködő önkormányzatot. S nemcsak mint képviselő, hanem úgy is mint a jogi, ügyrendi és pénzügyi bizottsága tagja. Természetes, hogy ideje nagy részét az áfészügyek töltik ki. Az üzleti útjai gyakran messzire vezetnek, ilyenkor rádiótelefonon tartja a kapcsolatot munkatársaival és szeretteivel is.

A legszebb férfikorában járó, dinamikus ember Winkler János. Otthonosan mozog a gazdasági és kereskedelmi körökben, az „egyszerű” beregi emberek között csak úgy, mint az osztrák, vagy a német üzletemberek körében.

Roppant nehéz időben, 1987-ben választották meg a Tisza-parti szövetkezet elnökének. Azóta egyre csak nehéz évek járnak e vidékre, e hazára, sőt e térségre.

Évről évre nehezednek a feltételek, növekszik az egészségtelen konkurencia, zsugorodik a fizetőképes kereslet. Nem könnyű ebben a miliőben talpon maradni, helytállni. Kezdeményező készségének, kockázatvállalásának, újat akarásának is köszönheti sikereit. Kudarcaiért nagyobb részt a történelem a felelős.

Egy kicsit a közelmúlt történelmébe tekintünk vissza, amikor felvázoljuk életútját, portréját. Vegyésztechnikus az eredeti szakmája. Egyik alapítója a naményi fogácslapgyárnak, csak úgy, mint az üveggyárnak. Ez utóbbi helyen termelési és kereskedelmi vezetőként dolgozott. 1982 és ’86 közt az aranyosapáti termelőszövetkezet ipari főágazatvezetője volt. Mindkét helyen gyakorolta a kereskedelmi munkát, bel- és külföldön kapcsolatokat alakított ki. Ennek hasznát veszi elnöki munkája során is.

A vásárosnaményi bádogosmester fiaként nevelkedett, a szüleitől is tanult emberséget, precízséget. Megszerette a szépséges Tiszát, a Tisza és a Szamos öleléséből kibontakozó tájat. Amíg ideje engedte, horgászott és motorcsónakjával szelte a „szőke” vizet. Jó ideig a fotózás volt a hobbija, megörökített érdekes pillanatokat, embereket, tájakat.

Mostanában egy-egy röpke szabad idejét családi körben, többnyire olvasással tölti, vagy a ház körül segít az egyedül élő édesanyjának. Pedagógus felesége és két általános iskolás gyermeke várja a meghitt otthonában.

Hogyan is volt az, mikor a naptár 1987-et mutatott? Ekkor bizony a Tiszaszalka és Vidéke Áfész mély gödörbe került. Az akkori elnöknek mennie kellett. Sok-sok személyi és gazdasági gondot hagyott maga után. Őt választották az elnöki posztra 1987-ben. A szerteágazó elnöki teendői közé tartozott a „nagytakarítás”. Már a kezdeti döntéseivel megszüntette a fölösleges létszámot és az eredménytelen tevékenységeket. Népszerűtlen lépésekre is el kellett szánnia magát. Emberek, családok sorsát befolyásolta nap mint nap. S el kellett adni azokat az ingatlanokat, amelyeknek ezen a vidéken alig volt értékük. Fáradozásai nem voltak hiábavalók. Rentábilissá tette a szövetkezetet. A kilencvenes évek elején 4-5 milliós nyereséget is elkönyvelhetett a karcsúsodott szövetkezet. Elsők közt kötött barterüzletet az ukránokkal. Élelmiszert vitt ki az áfész és vasárut, autóalkatrészt, meg építőanyagot hozott be. Felhívással fordult a megye áfész-elnökeihez: fogjanak össze, csatlakozzanak a barterüzlethez. (Nem nagy volt a lelkesedés, a kockázatvállalás.)

Az újat keresve kezdeményezésére létrehoztak egy raktárbázist. Aztán kihasználta a jó német személyes kapcsolatait. Olcsónak mondható német műszaki cikkeket hozott be bizományba. Az ismert okok és főleg a feketegazdaság miatt a jó minőségű német áruk egy része eladhatatlanná vált.

Ám ekkor is feltalálta magát: az összes német műszaki cikket nagy tételben dollárért (!) eladta a románoknak. Talpalásának, kilincseléseinek köszönhetően plusz még olcsó román bútort hozott be. Ez a siker is köszönhető a munkatársaknak, a barátoknak és a jó kapcsolatoknak.

Neki sem tetszik a tisztességtelen kereskedés… Az áfész csak szabályosan és legálisan működhet, a maszekok és a külföldiek egy része pedig… Hogy mit ajánl megoldásnak, hol látja a kivezető utat? Azt vallja: módosítani kellene a gazdasági szabályozókat, és a kisebb áfészek összefoghatnának, esetleg egyesülhetnének. Nagy tételben közösen olcsóbban vehetnék az árut, így olcsóbban tudnának eladni is. Elgondolkodtató javaslat.

A több lábon állás jegyében létrehozott egy családi bt.-t. Naményban a volt banképületben, a Rákóczi utcán megnyitotta a 4 W Betéti Társaságot. Az üzlet cégtábláján ez áll: Házi Hol-Mi. Van itt háziasszonyoknak alapfelszerelési cikk, olcsó mosószer, s kapható mosott és vasalt import használt ruha is. Boltjában is szélesíti az áruskálát, magánemberként is kockáztat, és az újat keresi.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)