Vásárosnamény

A fa meleg, életre kel, míg a hideg vas vagy a műanyag, mert nem él, nem áll közel az emberhez. Dr. Kelemen Miklós életének meghatározó eleme a fa, a faforgács, illetve az abból készült világszínvonalú termékskála, amely az Interspan svájci-magyar vegyes vállalat vásárosnaményi gyárában születik.

Makacs embernek tartják az igazgatót. Persze, ha ez a makacsság abban nyilvánul meg, hogy évtizedeken keresztül a hazai, majd az európai színvonalnak megfelelő forgácslapot gyárt vezetésével az üzem, akkor ez bocsánatos bűn. Hiába ajánlottak neki vezérigazgatói állást másik cégnél, maradt. Kelemen Miklós „összenőtt a gyárral”, annak születésénél bábáskodott és most, amikor a kontinensen is jegyzik az innen kikerülő termékeket, elégedetten dőlhetne hátra a fotelben az igazgató. Hogy mégsem teszi, ennek az az oka, hogy mindig többet, jobbat akar, állandóan töpreng, töri a fejét az új műszaki, technológiai megoldásokon. Hány és hány éjszaka látta maga előtt a gyárat és vette sorba a fejlődést szolgáló ötleteket.

Nagy családban született, 1939. szeptember 14-én Szabolcsveresmarton. Édesapja néhai Kelemen Sándor cipészmester. Édesanyja, Csonka Erzsébet a hat gyermek felnevelése mellett a háztartást vezette, most is Mándokon él. A testvérei közül Sándor nyugdíjas eladó, Mándokon lakik, István nyugdíjas gépészmérnök Nyíregyházán, Erzsébet szintén nyugdíjas, óvónő a fővárosban, Imre nyugdíjas vájár Sajószentpéteren, Miklós az ötödik és az öccse, László kőműves, vállalkozó Budapesten. Széthúzás nem forgácsolta szét a család erejét, a szülők igazából sohasem nevelték, pusztán szorgalommal, becsülettel tették, ami a dolguk volt, helyettük a példa nevelt.

Miklós Mándokon járt általánosba, majd a kisvárdai gépipari technikumban folytatta tanulmányait és Szolnokon érettségizett le 1958-ban. Utána a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, majd 1969-ben gépipari gazdasági mérnök lett, míg végül 1983-ban a műszaki tudományokból doktorált, a faforgácslapgyártásból készítette értekezését.

A fehérgyarmati és a tyukodi gépállomásokon rövid ideig dolgozott mérnökként, amikor elhívták a megyei tanács ipari osztályára. Onnan a Tiszalöki Faipari Vállalathoz vezetett az útja, ahonnan már a vásárosnaményi gyár várta a nagyívű terveket megfogalmazó fiatal szakembert. Noha félig megtelt a munkakönyve, valójában egyetlen helyen töltötte a legtöbb időt, csupán a cég neve változott sokszor. 1968-ban kezdődött itt egy faipari üzem építése. Az első évben 13 ezer köbméter forgácslapot állítottak elő, 1987-ben 104 ezret, tavaly 178 ezer köbmétert. A fejlődés lehetősége természetesen most is adott, a méretre szabás, a bútorlap alkatrésszel történő kiszolgálása, a laminálás, a burkolólapok gyártása jelentheti az előrelépést. Míg tavaly 4,5 milliárd forintos árbevételt könyvelhettek el, az idén ez a szám eléri az 5 milliárdot. S az innen kikerülő korszerű termékeket keresik a vevők a hazai és a külhoni piacon egyaránt.

Amikor az átszervezés történt, az Interspannak is meg kellett válni jó néhány dolgozótól. Jelenleg 210-en dolgoznak náluk.

− A jövőt csak abban az esetben tervezhetjük nyugodtan, ha a szintentartás érdekében beruházunk és folyamatosan fejlesztünk − vélekedik az igazgató. − Az utóbbi öt évben több mint egymilliárd forint értékű beruházást hajtottunk végre. Én azt hiszem, engem az alkotás, az önmegvalósítás lehetősége tartott itt ebben a gyárban. Évről évre láttam, hogy a vezető munkatársaim, a műszakiak és a munkások közös akarata révén milyen szépen gyarapodhat a gyár. A munka és a még több munka sohasem zavart, tudásban is fejlődhettünk a kollégákkal. Ez a gyár már tíz évvel ezelőtt is európai szintű termékeket állított elő. Hallgattunk az idők szavára, és létrehoztuk a vegyes vállalatot, az országban is az elsők között.

Kelemen Miklós meggyőződéssel vallja, az országnak most van igazán nagy szüksége a cselekvő emberekre. Noha a kényelmesek, tehetségtelenek gyakran hátráltatják a többre, jobbra törekvőket, azért a köz ügyeiért felelősséget érzők és vállalók nem tudják tétlenül szemlélni a dolgok alakulását. Nem véletlenül elnökségi tagja az MTESZ Faipari Tudományos Egyesületének, hisz ott a hasonló gondolkodású emberekkel előmozdíthatja a faipar, a fafeldolgozó-ipar és nem utolsósorban a beregi térség ügyét.

Családja olyan hátországot jelentett a számára, hogy nyugodtan szentelhette szabad ideje jó részét is a forgácslapgyárnak. Neje Rózsa Katalin adminisztrátor, lányai közül Erika rendőr hadnagy, Anikó Nyíregyházán tanít, és van egy három és fél éves unokája, Danika. Még a pihenés is a fához, az erdőhöz köti, imád a családjával barangolni a tölgyes, bükkös, akácos erdőkben. Gombát szednek, újabb hobbija a vadászat. Régebben sportolt, focizott, pingpongozott. Elégedett ember, mert a munkája egyben a hobbija.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)