Vásárosnamény

Valaminek a megszületésénél bábáskodni mindig nagy élmény. Ezt érezhette Ducsi Sándor is, amikor a tiszaszalkai acélárugyárban technológusként igen változatos, szép munkát végezhetett. Mindig is arról álmodott, hogy a gépek, berendezések, alkatrészek világában uralkodó rendhez legyen valami köze. Gyerekkorában rengeteget ült a traktoron, de a finomabb javításokra vágyott. Ez családi örökség a Ducsi famíliában.

Sándor 1960-ban Kisvárdán született. Édesapja, Ducsi Sándor traktoros volt a termelőszövetkezetben, onnan ment nyugdíjba. Édesanyja, Farkas Erzsébet adminisztrátor, majd óvónő lett, ma már ő is nyugdíjban van. Egy testvére született, Gyula, aki szerelő a Műszolg Kft.-nél.

A gergelyiugornyai általános iskola befejezése után a kisvárdai Császy László Gimnázium fizika tagozatát választotta, innen egyből felvették a Gépipari és Automatizálási Főiskolára. Egyre közelebb került gyermekkori álmai megvalósításához. Nagyon szép kollégiumi évek után 1981-ben vette át üzemmérnöki diplomáját a gépgyártás-technológia szakon.

A magyar ipar egyik fellegvárának számító tiszaszalkai gyár jelentette a puding próbáját, amikor az elméleti tudását a gyakorlatban is kipróbálhatta. A csigafúrógyártás miatt települt ide a Magyar Acélárugyár. A korábbi tiszaszalkai gyáregység, mind a mennyiségi termelésben, mind a minőségi munka terén túlnőtte önmagát és önálló lett. 31 faluból, még Kisar mellől is ingáztak naponta a munkások. Nem véletlenül, itt a szakma krémje gyűlt össze.

Ducsi Sándor technológusként a termékek megszületését álmodta papírra és anyagba. Öt hónap múlva művezető-helyettessé nevezték ki. Nemsokára bevonult, akkor még másfél évre és szakaszvezetőként szerelt le a Damjanich laktanyából. Természetesen jött vissza, és a szerszámkészítő üzem vezetője lett. Még összetettebb munka, a gyártmányokhoz a sablonokat, a présszerszámokat, összeállító készülékeket tervezték és gyártották le. 1986 februárjában viszont kikérték a vásárosnaményi KISZ-bizottság politikai munkatársának a közügyekben igen sokat tevékenykedő fiatal szakembert. Még a létező szocializmusról beszéltünk, amikor Ducsi Sándort tíz hónapos Komszomol-iskolára küldték Moszkvába, ahol 53 ország fiataljaival ismerkedett meg és köthetett barátságokat. Ám az eszmei-politikai-ideológiai elkötelezettség helyett ismét a műszaki életet választotta és visszament előbb meóvezetőnek, majd kinevezték termelési osztályvezetővé. 1989-ben önállósodott a gyár, Ferromas néven, de még mindig nem tisztázták az anyagi ügyeket a régi céggel. Azért még mindig nosztalgiával gondol a fénykorában 400 millió forintos termelési értéket produkáló gyárra. Még működött, amikor Ducsi Sándor otthagyta.

Két év munkanélküliség nem kiesést, hanem óriási tapasztalatszerzést hozott a számára. Egy osztrák cég befektetési tanácsadójaként kezdett el dolgozni. Tanulta a kapitalizmust, belekóstolt az üzleti világba. A pozitívumok ellenére azonban megismerte, milyen érzés, ha az embernek nincs állandó munkája. Előbb az Interspan-nál helyezkedett el, ám három hónap múlva elnyerte az ERDÉRT 17-es telepe ügyvezető igazgatói posztját. A javításra szakosodott Műszolg Kft. ma sokkal nyitottabb, mint ERDÉRT-es korában, a több lábon állás jegyében sokféle munkát elvállalnak. Az Interspannál például a javításokat ők végzik, ez a cég bevételi forrásának 45 százaléka. A gázprogramból hasznot remélhettek, a polgármesteri hivatalok fűtéskorszerűsítése is számos megrendelést jelent.

Nyolc munkásból álló építőipari részlegük készítette el a gergelyiugornyai iskola konyháját, az étkezőt, az öregek otthonának az átalakítását, de dolgoztak már Budapesten, Tuzséron, Mátészalkán, Szolnokon. Noha az inproduktív létszámot meg kellett szüntetni és néhány dolgozótól a jellembeli hiányosságok miatt meg kellett válniuk, a negyvenhét emberüknek biztos az állása, a jövedelme, hisz munkát, megrendelést kapnak. Míg 1993-ban huszonhatmillió, addig ’94-ben kilenc hónap alatt 54 millió forintos árbevételt értek el, felényi létszámmal. Sikerült 20 százalékos bérfejlesztést is adni.

Takaros családi házban beszélgetünk Tiszaadonyban. A feleség, Nagy Csilla a két gyereket terelgeti, a hat éves Sanyika és a 4 éves Vivien most a nagymamához megy, mert a szülők este jótékonysági bálba hivatalosak.

− A család támogatása nélkül nem tudnám a feszített tempójú hétköznapokat végigcsinálni − összegzi Sándor a tapasztalatait. − A szülők, a rokonság, a barátok kötnek ide, ezért eszünkbe sem jut másutt szerencsét próbálni. Nemsokára − avat be terveikbe − nyitnánk egy melegkonyhát, az elsőt Tiszaadonyban, hisz Vásárosnaménytól Lónyáig itt állhatnak meg először a turisták.

Almát és köszmétét termesztenek a gyümölcsösben, de ha kikapcsolódásra vágyik, olvasni, sakkozni, barkácsolni szeret Ducsi Sándor.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)