Vásárosnamény

A Palicz Művek az 1990-es évek közepére fogalommá vált Beregben, sőt az egész megyében. A Vásárosnamény gazdasági és társadalmi életében fontos szerepet betöltő üzem ügyvezető igazgatója Szombati Béla.

Ebben a beosztásában felelősségteljes, szép feladatok várnak rá. Ilyen nehéz gazdasági és zavaros politikai helyzetben mégsem lehet őt irigyelni. A híres vasas üzem bizonyára bekerül majd megyénk ipartörténetébe. (Ez a könyv is szűkebb hazánk történetének egy apróbb szelete.)

Szombati Béla tősgyökeres beregi, pontosabban vásárosnaményi. E térségben szinte mindenki ismeri, és ő szinte mindenkit ismer. Talán azért is, mert a meghatározó beregi üzemekben majdnem mindenütt dolgozott. A sport, a szépséges Tisza-part is sok ismerőshöz, baráthoz köti.

Az eredeti szakmája gépjármű villamossági műszerész. Érettségi után technikus minősítő vizsgát tett. Gépésztechnikusként sokat tett a beregi üzemek fejlesztéséért, illetve fennmaradásáért.

Szervezői és vezetői ismereteket több helyen szerzett az elmúlt bő két évtizedben. Gazdag szakmai és talán még gazdagabb élettapasztalatokkal vehette át az ügyvezető igazgatói posztot.

Gazdag életútja a következőképpen alakult: a naményi építőipari cégnél, a TÖVÁLL-nál kezdte pályafutását. Itt gépcsoportvezetőként tevékenykedett. Itt ismerte meg alaposan a gépeket, a műszaki téma alapos ismerője lett, ha kisebb szinten is, de gyakorolta a vezetést. Sokoldalú volt a tevékenysége, ma úgy mondanánk, hogy bedobták a mély vízbe.

Megváltozott a gazdasági és politikai helyzet, a TÖVÁLL megszűnt. Innen a mostani telepre jött dolgozni és kisebb megszakításokkal immár huszonhárom éve dolgozik ezen a telepen. (A kitérőt jelentette a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyára. Ebben az országos hírű üzemben áruforgalmi területen dolgozott. Jó iskola volt ez a számára, belekóstolt az üzleti, kereskedelmi életbe is. Ez a cég is ki volt téve a gazdasági viharoknak. Innen ment a Beregi Vízgazdálkodási Társulathoz telepvezetőnek. Itt aztán gyakorolhatta a vezetői teendőket.)

Története ismertetésénél térjünk vissza e telepre, amely a város szélén, a vasúti síneken túl, a nemzetközi hírű Interspan szomszédságában van. Ezen a telepen az elmúlt két-három évtizedben a gombostűtől a repülőgépig szinte mindent gyártottak. Mi tagadás: érzékenyek, sérülékenyek, kiszolgáltatottak voltak ezek az üzemek. Csak úgy, mint az itt dolgozó beregi emberek. A gyáregységek, főleg a Budapesttől legtávolabb eső gyáregységek történetét bizonyára megírják − részben már megírták − a gazdaságtörténészek. Nos, erről a telepről mi is leírhatjuk Szombati Béla bemutatásának kapcsán, hogy mindig talpra állt a megrázkódtatás után.

Szóval Szombati Béla a kis kitérők után visszajött e telepre, ahol akkor éppen az írógépgyár volt a gazda. A megyei lap is megírta ekkor büszkélkedve, hogy bonyolult munkát végeznek itt a beregi emberek. Az írógépgyárban áruforgalmi osztályvezetőként dolgozott. Az anyagbeszerzés, a szállítás is a munkaterületéhez tartozott.

Haladt a technika, változott a piac, ez a gyár megszüntette a naményi telepét. Jött az újabb gazda, a Medicor Műszergyár. Ez is profilváltással járt, itt is szép és precíz munkát kellett végezni. A Medicornál már termelési osztályvezetőként dolgozott. A rendszerváltást, a privatizálást is megélte ez a telep.

A váltás minden gondja és öröme lecsapódott itt.

A naptár 1990-et mutatott, amikor az új tulajdonos a Palicz Művek lett. A szakmai és üzleti körökben híres tulajdonos egyből őt nevezte ki ügyvezető igazgatónak. Büszke rá, hogy a művek sokat jelent Beregben a foglalkoztatás terén. A munkanélküliségi statisztika ebben a térségben a legrosszabb.

Ami feljegyzést érdemel: 1990-ben nyolcvan volt az üzem létszáma, jelenleg kétszázhúsz. „Néha élethalál harcot kell vívnunk a fennmaradásért”− mondja végül az üzemről.

A személyes bemutatkozásnál arról szólt, hogy hobbira nincs ideje, de szerette és szereti, mi több, támogatja a sportot. Felesége és lánya pedagógus. A fia Kisvárdán dolgozik, itt az NB III-as futballcsapatban játszik, néha a kisvárdai focimeccsekre is átjár. Talán azért is, mert büszke a fiára.

Van egy bt.-je, egy családi vállalkozása is. Gépkocsik bérbe adásával foglalkoznak. A híres és közkedvelt gergelyiugornyai strandon pedig ivóleveket árulnak. Bekapcsolódtak a vendéglátásba is, bizonyítják a beregi ember vendégszeretetét. A vállalkozás bővítésére is gondoltak: a turizmust célozták meg.

Talán ez a vállalkozás is hozzájárul ahhoz, hogy még vonzóbb legyen a híd melletti aranyhomok.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)