Nyíregyháza

Hajlott kora ellenére napjainkban is szervez, műszaki és gazdasági munkát végez. Hasznosítja tudását, gazdag élettapasztalatát és szakmai ismereteit. Ő Ojtozi János, a Kelet-Váll-Ber Közlekedésépítő, Vállalkozó, Beruházó, Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója.

Sohasem tolongott a nyilvános szereplésért, sőt, nem szeret szerepelni. A közelmúltban nagy-nagy kérésre vállalta a bemutatkozást, és újságcikk jelent meg róla. Idézzük a cikket:

– „Osztrák gyártmányú vasúti berendezések érkeztek május 2-án a szerencsi állomásra, néhány hét múlva a nyíregyházi állomás váltóhálózatát is osztrák berendezésekkel teszik biztonságosabbá és környezetbarátabbá. Az új technológia bevezetését, elterjesztését a hetvenegy éves Ojtozi János és Kollár István közlekedésépítők irányítják. Borsod megyében Mester István műszaki ellenőr segíti munkájukat.

A jó szellemi és fizikai erőnek örvendő Ojtozi János Nyíregyházán él, de ismerik és tisztelik szerte a hazában. Nemcsak szakemberként, közéleti emberként is ismertté vált. Ő a Megyei Közlekedéstudományi Egyesület volt elnöke, most már tiszteletbeli elnöke, s tagja a megyei balesetmegelőző tanácsnak is. A következő hónapokban a szomszédos megyékben is gyakran látják majd őt, mivel PHARE-támogatással a nagyobb állomásokon beszerelik a görgős, olajozást nem igénylő berendezéseket.

Ezer szállal kötődik megyénk «érrendszeréhez». Az egyetem elvégzése után a Megyei Közúti Építő Vállalatnál művezetőként kezdett, aztán sok éven át igazgató volt. Újak épültek a megörökölt, siralmasan rossz utak helyére. Részt vett a tunyogmatolcsi közúti és vasúti Szamos-híd építésében. Záhony térségében a vasúthálózat és az átrakó körzet építéséből vette ki részét. Emberségesnek, de szigorúnak mondott igazgatói munkája nyomán kollektívája többször megkapta a Kiváló Vállalat kitüntetést. Vállalatánál szerveztek először országos nehézgépkezelői iskolát, kihelyezett általános iskola is volt a dolgozók részére. Egyéni kitüntetésként a szakminisztériumtól megkapta A Közlekedésért Szakmai Érmet. A MÁV Vezérigazgatósága pedig A Vasútért kitüntetést adományozta neki.

A munkát hétvégeken az uszodában, a szaunában piheni ki – és kényezteti a kis unokáját.”

Ojtozi János 1929-ben Pócspetriben született. Egyéves volt, amikor elköltöztek Aradványpusztára, ahol tíz gyermeket neveltek szülei. (Apja földműves volt és vadőr.) Alapismereteit az úgynevezett uradalmi általános iskolában szerezte. A középiskolát Debrecenben végezte. Érettségi után egy darabig erdész volt a szép és híres guti erdőben. Miskolcon a közlekedésépítő technikumot végezte el. Híd és víz szakon kezdte tanulmányait, majd útépítés szakon végezte. Levelező úton végzett a Közlekedésépítő Egyetem híd-víz tagozatán. Továbbképzésekre Budapestre járt, friss műszaki és gazdasági ismereteket szerzett. Később műszaki ismeretekből tanári oklevelet szerzett.

Nyíregyházán indult, és itt is vonult nyugdíjba. Művezetőként kezdte, aztán építésvezetőként folytatta a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közúti Építő Vállalatnál. Rövid kitérőként áthelyezték a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közúti Igazgatósághoz. Itt tervezéssel, beruházással és műszaki ellenőrzéssel foglalkozott. Mérföldkő volt az életében 1962. Ekkor nevezték ki a Közúti Építő Vállalat élére igazgatónak. Hosszú ideig, 1987-ben történt nyugdíjazásáig, huszonöt éven át volt itt igazgató. Hazánkban kevés igazgató emlékezhet vissza negyed százados vezetői múltjára. A városi tanácsnak hosszú időn át volt tagja, ezért megkapta a Nyíregyháza Városért kitüntetést.

Örömmel emlékezik arra is, hogy mindvégig jó szakember gárdával volt körülvéve. Munkatársai közül többet az ország különböző területén kineveztek igazgatónak vagy főmérnöknek. A 60-as és 70-es években nagy feladatok vártak vállalatára. A Ferenc József idején épült rissz-rossz utak helyére kellett jó utakat építeni. Az 1970-es árvíz után is sok munkájuk volt. Vállalata évente átlagosan 80 km régi utat újított fel. Emellett 80 km új utat is építettek a mezőgazdasági és tanácsi úthálózaton. A vállalat évi 300 ezer tonna kapacitású saját aszfalt telepet hozott létre Oroson és Fehérgyarmaton. A nem teljes felsoroláshoz tartozik, hogy Nyíregyházán ők építették mind a két felüljárót és a megye közútjait keresztező hidakat is.

Már nyugdíjasként saját céget alapított, amely Tengizben vállalt munkát. Maga is többször elment a sivatagba. Tengizben ipari célokat szolgáló vasútállomást és szálláshelyeket építettek. Az itteni vállalkozásából nőtt ki a hazai Kelet-Váll-Ber Kft., amely vállalkozó, beruházó és közlekedésépítő feladatokat lát el, de tervezéssel is foglalkozik. Mint ügyvezető minden feladatra keres és talál jó szakembereket.

A felesége pénzügyi technikumot végzett, szintén nyugdíjas. A lányuk középiskolai tanár, az unokájuk általános iskolába jár. Lehet, hogy az útépítő előtt még mindig hosszú út áll.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)