Nyíregyháza

Ha valaki a családfa iránt érdeklődne, Nuszer Antal azt biztosan el tudná mondani az ősökről, hogy valamikor az ezerhétszázas években települtek át Németországból Magyarországra szerencsét próbálni. Mivel szorgalmas emberek voltak, hamarosan megragadtak.

A sváb ember filozófiájának egyik alapköve mindenképpen a munka. Aki tehát nem sajnálja a testi erejét, jól forgatja az eszét, takarékos és beosztó, meggondolt, de nem fukar, van benne annyi lelemény, hogy messzebb lásson, mint az előtte álló egy-két nap, egészen bizonyosan boldogul, bármelyik szegletébe sodorja is az élet a világnak.

Nuszer Antal 1956-ban született Kálmánházán. Édesapja kőművesként dolgozott, édesanyja a háztartást vezette. Ketten voltak testvérek.

Általános iskolai tanulmányait helyben végezte, sőt még középiskolás éveiben sem szakadt el teljesen Kálmánházától, mert négy éven át bejáró volt. Valószínű, ezek a tartós gyermekkori élmények alakították ki benne az erős vonzódást a természet iránt is. Igaz, a mostani élete, a munka a városhoz köti, de még mindig él benne valamiféle nosztalgia a csendesség, az áttekinthető emberi kapcsolatok iránt. Annak ellenére, hogy szeretett otthon lenni, nem vonzódott a földműveléshez, inkább a gépek érdekelték. Ezért is jelentkezett a Kossuth Lajos Szakközépiskolába (ma a Bánki Donát Szakközépiskola). Gépész szakon érettségizett 1975-ben.

Első munkahelyét a véletlennek köszönheti, voltaképpen a jó lehetőségek csábították csupán. Friss érettségivel a zsebében egyelőre nem gondolt a továbbtanulásra, szerette volna élvezni a teljes önállóságot. Néhány évvel később azonban felsőfokú üzemszervezői képesítést szerzett. Igaz, a TIGÁZ-nál akkor még nem tudta hasznosítani, azokat az ismereteket, amelyeket ott szerzett, de nem volt felesleges a tanulás, mert az önálló cég irányításánál sok hasznát veszi mindannak, amit elméletben elsajátított.

1992-ig a TIGÁZ-nál dolgozott, akkor hárman  − jó barátok  − úgy döntöttek, hogy megpróbálnak a maguk lábára állni, és saját céget hoztak létre. Kihasználták azt a konjunktúralehetőséget, amelyet a megyei gázprogram beindítása jelentett. Akkor még be lehetett törni a piacra, ma már nehéz megélni, mert a megyei feladatok jórészt megszűntek.

A TIGÁZ-nál töltött évek nem múltak el nyomtalanul, mert Nuszer Antal különféle szakképesítéseket szerzett, mintha már készülődött volna a cégalapításra. Ma is azt vallja, hogy nem lehet egyetlen céget sem úgy irányítani, hogy csak a beosztottak vannak tisztában a szakmával. Bizonyos rálátással az egészre rendelkezni kell, illetve jó néhány munkaterülettel szoros kapcsolatban kell lenni.

A DEPONA Kft.  − amelynek ügyvezető igazgatója  − fő tevékenysége a gázvezetékek és közművek építése. Az elmúlt négy évben reggeltől estig dolgozott, hiszen hat cég megalapítására került sor. Fokozatosan vált teljessé a vállalkozás, most a tervezéstől a kereskedelemig, a kivitelezésig terjed a skála. Sokan felvetik, hogy vajon a három barát közös vállalkozása nem kezdi-e ki a kapcsolatot. Erre Nuszer Antal annyit mond csendesen, hogy a cég csak akkor tud eredményesen dolgozni, ha a társak bizalommal vannak egymás iránt, egyébként nincs értelme az egésznek. Az sem mellékes, hogy a cégek több alkalmazottnak adnak munkát, akik családot tartanak el.

A sikerhez persze sok minden szükséges: nem hiányozhat az üzleti érzék, tudni kell bánni az emberekkel, jó kapcsolatteremtő készséggel kell rendelkezni. Főképpen pedig szükséges a becsületesség. Ezt nem győzi elégszer hangsúlyozni, mert az a véleménye, hogy hosszú távon nem lehet megmaradni, ha az üzleti tevékenység nem a tisztességre, a korrektségre épül.

Nuszer Antal nem érzi magát gazdagnak. Rögtön visszakérdez: ki a gazdag? Van egy jó kocsija, de számára az autó ugyanolyan munkaeszköz, mint bármi más. Van egy szerény emeleti lakása. Harminckilenc éves korban nem ez a világ teteje. De nem is érdekelte a gazdagság. Ha az egyik cég eredményesen dolgozik, a megtermelt jövedelmet a korszerűsítésre fordítja. Mindegyik cég pénzigényes, a fejlesztést nem nagyon lehet abbahagyni.

Hogy nem megy el a messzi tengerekre vagy a Bahama-szigetekre? Nem érdekes, nem is vágyik. Valahogyan a vérében van, hogy meg kell becsülni a munka eredményét.

Ha előfordul az a ritka idő, amikor nem kell foglalkozni semmivel, akkor olykor az uszodába megy, vagy a barátaival van együtt. Nem sír otthon a gyerek. Eddig még elmaradt a nősülés, nem mintha nem lettek volna kapcsolatai, tartalmasak, mélyek.

Volt, aki azért hőkölt vissza, mert azt tapasztalta, hogy Antal minden idegszálával a munka felé fordul. Máskor pedig magában a kapcsolatban nem volt annyi erő, hogy továbblendítse mindkettőjüket. De talán nem késett még le semmiről, mert sohasem volt társaságkerülő ember.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)