Nyíregyháza

Bár még egyáltalán nem sorolható az idősebb korosztályhoz, Németi Gyula már eddig is elég változatos életpályát futott be. Tiszabezdéden, ebben a mintegy kétezer lelket számláló faluban született, s itt végezte általános iskolai tanulmányait is. Középiskolában Kisvárdán járt.

Ekkor aztán gondolt egy merészet, s nekivágott az országnak.

Ez ebben az esetben egészen pontosan Székesfehérvárt jelentette, ugyanis e történelmi városban tanulta ki az elektronikai műszerész szakmát. Itt is helyezkedett el a Videotonnál, s már a munka mellett szerezte meg a technikusi végzettséget.

Ám szíve mégis hazahúzta. Kisvárdára került a Hunniacoop Baromfifeldolgozó Vállalathoz, ahol jól tudta kamatoztatni szaktudását, mivel a korszerű gyártósorok karbantartását, javítását végezte. Ezt követően került a KEMÉV-hez, ahol tizenegy évig dolgozott.

Tulajdonképpen innen indult vállalkozói pályafutása is. Kilenc munkatársával ugyanis elhatározta, hogy önállósítja magát. Kiléptek a cégtől és alapítottak egy kisszövetkezetet. Három év múlva egy kft.-hez ment dolgozni, amelyből később egy magán kft. vált ki. Ennek a cégnek, mely elsősorban szerelőipari tevékenységre szakosodott már ő volt az ügyvezetője. Öt évvel ezelőtt aztán néhány társával létrehozta a NÉKER Bt.-t, melynek ma is ő az első számú vezetője. Ez a cég már elsősorban élelmiszer-kereskedelmi, s ezen belül nagykereskedelmi tevékenységet folytat.

Nagyon szerény körülmények között, kis volumennel kezdték tevékenységüket. Ám az évek során a cég dinamikusan fejlődött. Jellemző, hogy az öt évvel ezelőtti forgalom mára csaknem megtízszereződött. Kezdetben csupán ketten végezték a munkát, ma pedig a betéti társaságnak tizenöt alkalmazottja van.

Németi Gyula biztos abban, hogy az elmúlt évek dinamikus fejlődését a közeljövőben aligha lehet megismételni. Egyre vékonyabbak a pénztárcák, csökken a fizetőképes kereslet, az emberek kétszer is meggondolják, mire is költsék a pénzüket. Már az ünnepek előtt sem növekszik annyira a forgalom, mint korábban.

Az általános elszegényedés miatt a kereskedelem a piaci kereskedés felé tolódott el. Az emberek nagy része az úgynevezett KGST-piacokon szerzi be a szükséges árucikkeket. Ez egyrészt érthető, hiszen itt általában olcsóbban jutnak hozzá, bár e termékek minősége sokszor meglehetősen silány. Sajnos csak később derül ki, hogy valójában az olcsóbb a drága. Ilyen körülmények között a legfontosabb a talponmaradás. Mivel a piacon óriási a verseny, csak úgy lehet megtartani a vásárlót, ha a lehetőségekhez mérten mérséklik az árakat. Ezért már most is jóval kisebb árréssel dolgoznak, mint korábban.

Megpróbálják a minimálisra csökkenteni a költségeket, ennek érdekében hatékonyabbá, szervezettebbé tették munkájukat. Alapelv, hogy egyetlen fölösleges ember se legyen a cégnél, s mindenki a maximumot nyújtsa. Feltétlenül szeretnék azonban megtartani a cég dolgozóit, hogy ne maradjanak kenyér nélkül.

Egy ilyen nehéz helyzetben rendkívül fontos, hogy mindig onnan szerezzék be az árut, ahol az a legolcsóbb. Ez az egyik oka annak, hogy az ügyvezető rengeteget utazik.

A kapcsolatot ugyan lehet tartani telefonon is, de azt vallja, hogy ez nem az igazi, a személyes ismeretség hosszú távon jóval hatékonyabban segíti az együttműködést. Persze, az is igaz, hogy a gazdaság, s ezen belül a kereskedelem, még ma is túlságosan Budapest-központú, ezért rengeteg olyan kisebb-nagyobb dolog van, amit csak a fővárosban lehet elintézni.

A munkaidő nagy részét az utazás teszi ki, de persze itt, helyben is rengeteg a tennivaló. Mint mondja, a munkanapja legtöbbször tizenkét-tizennégy órából áll, sőt sokszor még a hétvégék is foglaltak. Így aztán nem csoda, hogy a családra elég kevés idő jut. Pedig ez a család, mely már beletörődött, hogy gyakran kénytelen nélkülözni a családfőt, biztos hátteret jelent a számára.

Felesége a TIGÁZ-nál dolgozik, nagyobbik fia harmadéves a Bánki Donát Ipari Szakközépiskolában, a kisebbik pedig hatodikos általános iskolás. Mint Németi Gyula mondja, a nagyobbik fiú leginkább a számítástechnika iránt érdeklődik, de lenne érzéke a kereskedelemhez is. A kisebbik fiú érdeklődése még rendkívül változó.

Jut persze idő a közös szórakozásra, kikapcsolódásra is, bár jóval kevesebb, mint szeretnék. Feleségével szívesen járnak a különböző bálokba, szeretnek mulatni. Olykor eljutnak a színházba is. Valamikor nagyon szerettek moziba járni, de ez az utóbbi években valahogy kimaradt az életükből.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)