Nyíregyháza

Oázis a szemnek és a léleknek az a kis bolt, ami a nyíregyházi belváros szívében a szépre áhítozó vásárlót fogadja. Nagyné Bálint Lilla szakavatott irányítása mellett megismerheti az idegen azt a világot, ami lelke legmélyén benne él, legfeljebb nem tudja megfogalmazni magának mindazt, ami ebben az ajándékcentrumban tárgyakban ölt testet.

Messzebbről kezdjük a beszélgetést. Lilla mindig is tanítani, a szépre, a jóra akarta nevelni elkövetkező generációk képviselőit. Közben ő maga is örömmel vette, ha esztétikus környezetben, harmonikus hangulatot árasztó emberek éltek mellette. Amit ő otthonról hozott magával örökségként, azt szerette volna továbbadni a saját családjának és most már az ismeretlen ismerősöknek, a vevőinek is.

A megyeszékhelyen született, 1957. március 27-én tősgyökeres nyíregyházi famíliában. Szeretetteljes környezetben cseperedett fel, olyan közösség tagjaként, amelyben a másik ember tisztelete, megbecsülése, a hagyományok továbbvitele volt a kormányzó elv. Anyai ágon Bory Zsolt költő, címzetes főiskolai docens mint keresztapja vezette be a művészetek, az irodalom, a líra rejtelmeibe. Apai ágon Bálint Mihálynak, az édesapja testvérének könyvkereskedése volt a régi papírbolt helyén. Bálint Mihály publikált is, könyve jelent meg, csakúgy, mint a többkötetes Bory Zsoltnak. Ebben a családban egyértelműnek tűnt, hogy a fiatal lány szintén a művészetek közelségében keresi majd a kenyerét.

A nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban német tagozaton érettségizett ezerkilencszázhetvennégyben. Utána a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára jelentkezett, magyar-történelem szakot végzett. Olyan kiemelkedő tanáregyéniségek határozták meg szellemi fejlődését, mint dr. Margócsy József, dr. Bánszki István, dr. Hársfalvy Péter, dr. Németh Péter, dr. Kriveczki Béla tanár urak. Bár Lilla valójában rajz szakra szeretett volna menni, akkor az nem jött össze.

A diploma átvétele után Villányba, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetbe ment tanítani. Hamar megtalálta a helyét pedagógus társai között, s ha nem jön el érte Apácska − ahogy ő nevezte a férjét −, valószínűleg onnan megy nyugdíjba is.

Érte ment viszont a szép, magas fiatalember, aki feleségül hívta vissza Lillát a szűkebb hazába. Egybekeltek és a fiatalasszony Nyírteleken kapott tanári állást. Nagy József mérnök, agronómiai vezető a Nyírségi Dohányfermentáló Vállalatnál töltött be fontos beosztást. Ezerkilencszáznyolvcvannégyben megszületett a kislányuk, Fruzsina, aki ma a világszerte ismert 4-es Számú Általános Iskola zenei tagozatán tanul. Tehetséges, zongorában mondja el gondolatait.

A család mindig is kiemelt helyet foglalt el Lilla életében. Édesanyja Bory Éva titkárnő, édesapja, Bálint Pál tmk-vezető a Taurusban. Mindketten élnek és Nyíregyházán a gyermekeik, unokáik társasága jelenti számukra a valódi örömet.

 A vállalkozások térhódítása idején gondolt egy merészet és megnyitotta ajándékboltját a nyíregyházi belvárosban. Csupa olyan tárgyat hoz, ami neki is tetszik, hisz úgy véli, csak az esztétikust szabad kínálni a vevőknek.

Ez a csöppnyi bolt a szeretet erejével működik − magyarázza Lilla. − Képtelen lennék nagyüzemi forgalmat lebonyolítani, lélektelenül. Én azt szeretném, ha itt jól éreznék magukat a betérők, felfrissülnének a halk zene, a kellemes környezet révén. Nem árt az, ha az összekuszálódott idegeinket egy kicsit kisimítjuk, a ráncainktól képletesen megszabadulunk. Én olyan érzelmi töltést hoztam magammal otthonról, amit akár több életen át sugározhatnék szét a környezetemben. Mindenekelőtt a kislányunkat szeretnénk ebben a légkörben felnevelni.

Természetesen együtt ülik körül az asztalt a szülőkkel, testvérekkel. Felvágnak egy almát és annyi részre osztják, ahányan vannak. Jelképezve ezzel azt a közös óhajt, hogy egy esztendő múltán ugyanitt, ugyanennyien találkozzanak. Az asztalt káprázatosan megterítik, a legszebb étkészlet, evőeszközök és poharak kerülnek a karácsonyi díszítésű abroszra. A menü hagyományos, bár legutóbb a két nagymama átvállalta a rántott hal és a beigli elkészítését.

Nagyéknál természetes dolog a másik ember, a családtagok tisztelete. Úgy gondolkodnak: annyira kevés az az idő, amit egymás társaságában tölthetnek itt a földön, hogy bűn lenne vitatkozásra, meg nem értésre pazarolni. Ami jót tehetünk a másikért, azt erkölcsi kötelességünk megtenni. Legyen az családtag, barát, ismerős vagy vevő. Annak idején, ha elköltözünk innen, olyan értékek birtokában távozzunk, amelyeket magunkkal is vihetünk. Mert marad a ház, a nyaraló, de visszük a hozzátartozók szeretetét, ragaszkodását. S ha emlékünket lesz, aki megőrizze, akkor már nem éltünk hiába.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)